A hétvégi szünet miatt sokan pénteken zárják pozícióikat a tőzsdén, az elmúlt hetek emelkedésének 78 százaléka hét pénteki naphoz köthető. De az esésekben is meghatározó lehet a péntekek szerepe, ez látszott a tavaly őszi beszakadásnál is.

Generációs világháborút okozhat a jegybankok politikája: minden idők egyik legkomolyabb vagyoni átcsoportosítása történt meg az elmúlt tíz évben az idősebb generációk javára, és a fiatalabb generációk kárára. Százmilliós fiatal tömeg érzi a fejlett világban teljesen kilátástalannak napjainkban a saját lakáshoz való hozzájutást.

18 év alatt a legnagyobb változás talán az, hogy a százas lista első tíz helyét már egyérelműen techcégek dominálják, az Apple elsősége megkérdőjelezhetetlennek tűnik. A Coca Cola az évezred elején még első, most csak ötödik a márkanevek globális ranglistáján.

Kína lop, a kezében van az amerikai államadósság tetemes része, az ázsiai országok számára pedig fontosabb piac, mint az USA.

Az ideit leszámítva mindössze 7 olyan év volt 1945 óta, amikor tíz hónap alatt több mint 20 százalékot emelkedett az S&P 500. Egy lassan tizenegy éve tartó bikapiac a végéhez közeleg az amerikai tőzsdéken. A sokezer milliárd dolláros kérdés csak az, hogy látjuk-e a ciklus végén az oly gyakran bekövetkező begyorsuló emelkedést vagy sem.

Az USA és Kína a vezető globális hatalom pozíciójáért zajló küzdelme egy fegyveres összecsapás nélküli háború. Egy 300 milliós piac áll szemben egy 1,5 milliárdossal, de annak van nagyobb esélye, akinek önmagát sikerül meghaladnia, saját negatívumait sikerül legyőznie – ezekből pedig bőven akad mindkét oldalon.

Miért kell vigyázni velük, és miért mégis jó (kontra)indikátorok a tőzsdei hangulatjelentések? A befektetők pozícióból beszélnek: amikor mindenki optimista, már nincs szinte nincs, aki még vásárolna. Az egyik legrégebbi szentimentfelmérés történetéből szemezgetve látható az is, hogy a legpesszimistább pillanatok a legnagyobb emelkedések kezdetét is jelezték.

A XXI. század eddig legjobban teljesítő részvényeinek toplistáján ott van az Apple és a Netflix is, de nem az első helyen, sőt, az IT-szektor sem mondható dominánsnak a top10-ben.

A globális lassulás és a kereskedelmi háború korábban is okozott már gondott, de a tüntetések és összecsapások nyomán drámaian esett a turizmus és a fogyasztás, recesszióban a gazdaság, a Hongkongból menekülő tőke pedig szingapúri bankokban tűnik fel.

Kína évszázados hátrányát igyekszik néhány év alatt ledolgozni a fogyasztói társadalomban – a megtakarítási ráta csökken, a fiatal generációk hitelből vásárolnak, a középosztály amerikai stílusban költ, a háztartási hitelek aránya a GDP-hez mérten tíz év alatt az ötszörösére emelkedett.

A Facebook nem pusztán az elsőségét veszítette el az amerikai fiatalok között, hanem minél magasabb jövedelmű családi háttérrel bír egy tinédzser, annál kevésbé használja a legnagyobb platformot. A Snapchat népszerűsége nőtt a leginkább, és ez már a tőzsdén is látszik.

Az ország egy évtized alatt sem heverte ki a gazdasági válságot, a magas államadósság mellett nehezen megy az EU által elvárt költségvetési megszorítás, a belpolitikai helyzet pedig leginkább egy spagettiwesternre hasonlít. Salvinitől és a költségvetési villongásoktól biztosan nem búcsúzunk.

Az emberi döntéshozatal egyik sajátos tulajdonsága, hogy felértékeljük a kis valószínűségű események bekövetkezésének esélyét. Pedig az viszonylag ritka, hogy amikor mindenki egyszerre retteg, akkor tényleg be is következik a legrosszabb – aki számolt ezzel, az orosz és a román piacon is kereshetett, és most itt a török a példa.

No news = good news. Ha nincs hír, akkor alacsony forgalommal emelkednek szépen lassan az amerikai börzék köszönhetően az alulsúlyozott intézményi befektetőknek. Jó hírekre pedig igazi vihar tombol „Shortosfalván”, ahogy azt a Tesla részvényekben láthattuk csütörtökön és pénteken.

Dél-Európa régióinak egy része még mindig nem, vagy éppen csak érte el a válság előtti fejlettségi szintjét.

Nagyon régóta nem láthattunk olyat, hogy egy piaci turbulenciából a vezető európai indexek vagy a japán piac hamarabb keveredik ki, mint amerikai társaik. Zajlik az átrendeződés a növekedési részvényekből a hagyományos papírok felé.

A francia elit megbarátkozott, sőt, tulajdonképpen már szereti a britek nélküli EU gondolatát, Franciaország vezetésével így akár kialakulhat az EU-27-ek között egy a további halasztást elutasító, a német és a többségi szándékkal szembe menő blokkoló kisebbség.

Egyre több ruhát veszünk, amit – az USA-val és most már Kínával az élen – egyre kevesebbszer hordunk: 2030-ra a jelenleg is sokkoló közel százmillió tonnáról a másfélszeresére nő csak a ruházati iparból termelt éves szemétmennyiség.