Tavaly nyáron a berlini politikai vezetés nagy vihart kavart a német főváros bérleti díjainak befagyasztási ötletével, majd hosszas piaci konzultáció után végül 2020 január végén jogerőre emelkedett a rendelet. Ezzel kapcsolatban találtunk pár érdekes grafikont, aminek segítségével elhelyeznénk „térben és időben” Berlin lakáspiaci helyzetét és felvetjük a kérdést, hogy vajon kellően megalapozott volt-e a döntés.

Amennyiben Bloomberg lesz a demokrata jelölt és a koronavírusból egy-két hónapon belül csak a jegybanki többletpénz lesz már látható a tőkepiacon, akkor az a jelenlegi lemaradók és shortosok számára egy tőrdöféssel érhet fel az amerikai (technológiai) részvények piacán. És egy ilyen szcenárió esélyei is napról napra emelkednek.

Mind Ausztráliában, mind pedig a teljes dél-kelet-ázsiai régióban óriási gondot jelent jelenleg a turizmusban a kínai utazók teljes elmaradása, de Ausztrália és az Egyesült Államok egyetemei is megszenvedik a jelenlegi kínai, illetve a kínaiakat érintő utazási korlátozásokat.

A fejlett világban a német háztartások – nettó pénzügyi vagyonuk, megtakarításaik alapján – a legszegényebbek közé tartoznak. A valószínűleg sokakat meglepő tény hátterében egy újabb meglepő tény áll: a német gazdaság lemaradt, szerkezete elavult, az ezt fenntartó német gazdaságpolitika pedig egész Európa számára súlyos következményekkel, áldozatokkal jár. Ideje egy kicsit másképp (is) gondolkodni a német gazdaságról.

Még a pénzügyi szektorban is kevesen tudnak arról a kíméletlen mészárlásról, amit Soros György felhatalmazása alapján művelt az elmúlt években egy kékszemű, most ötvenéves, háromgyermekes édesanya. Méghozzá nem máshol, mint a birodalom New York-i főhadiszállásán, a Halálcsillag parancsnoki hídján. Az alábbiakban az egzisztenciális vérfürdő szakmai érdekességeibe is betekintünk – szem nem maradhat szárazon.

A tegnapi kereskedési nap a három vezető amerikai indexben idén már a sokadik mindenkori csúcsot hozta el. Olyan félelmetes részvényéhségben van az amerikai befektetőtársadalom és az amerikai piacot kereskedő globális befektetők, hogy egészen egyszerűen nincs rossz hír, a kereskedők csak a pozitívumokra hajlandók koncentrálni.

Nem a kivándorlási és külföldi munkavállalási hajlandóság csökkenéséről árulkodnak az uniós pénzforgalmi statisztikák: jelentősen emelkedett a Magyarországra érkező hazautalások összege. Az adatokból az is valószínűsíthető, hogy az elmúlt években emelkedett a magasabb képzettséggel másik uniós országban dolgozó magyarok száma.

A B737 MAX-tól várt jövőbeli növekedési kilátások megtörték a Boeing szárnyalását, a társaság minden bizonnyal a valaha volt egyik legrosszabb évét tudta le tavaly: 1997 óta először zárt veszteséggel egy teljes évet. És a negatív hírözön aligha ért még véget.

A befektetők a tavaly októberi gyorsjelentésnél jöttek rá, hogy az elektromos autók gyártása tényleg nyereséges lehet. A jelenség ahhoz hasonló, mint amikor 2013-ban az derült ki a Facebook mobiltelefonos bevételeiből, hogy a közösségi médiából lehet sok pénzt csinálni. Ettől még a mostani mozgás erősen mániákusnak tűnik.

A FED fű alatt intézkedik, a befektetők értetlenül és aggodalommal követik az eseményeket. Megborult egy kicsit a repopiac, és nehéz meggyőzőnek elfogadni a hivatalos magyarázatokat. Bemutatunk néhány lehetőséget, de természetesen először is elmagyarázzuk, mi is a repopiac.

A 2020-as években azok a cégek lehetnek a legsikeresebbek, melyek egy környezetszennyező iparágban lesznek képesek zölde(bbe)n működni. Musk-ot nem lehetett kiütni, az összes pofon ellenérére sorozatgyártásba és sikerre vitt egy először sokak által kinevetett terméket.

2019 egyértelmű fordulópontnak tekinthető a klímaválság körüli figyelem emelkedésében a tőkepiacokon is. A sok zöldnek mondott vagy zöldnek látszó befektetés között azonban valójában kevés olyan akad, amibe úgy tehetünk pénzt, hogy valóban kicsit nyugodtabbak lehetünk.

Nehéz lenne olyan nyersanyagot vagy termékcsoportot találni, ahol Kína ne sokszorozta volna meg részesedését a globális fogyasztásból bő 15 év alatt. A telefonok és az autók 30 körüli százalékát ma már Kínában veszik meg, számos nyersanyagból Kína igényli a globális termelés több mint felét.

Akár minimális korrekcióval, vagy egy kisebb, 5 százalék körüli további eséssel is kimozoghatja a koronavírus okozta pánikot és a gazdasági következményeket az amerikai tőzsde, de egy katasztrofális forgatókönyv – globális járvány, a világgazdasági aktivitás markáns visszaesése és recesszió – esetén akár 30-35 százalékos esés is jöhet.

A brexit egy iszonyatos hülyeség, egy tőrőlmetszett ostobaság, egy történelmi léptékű kollektív önsorsrontás – talán nem árt ezt leszögezni a britek első, unión kívüli napján. A közjó, a közérdek, a gazdasági racionalitás, az okszerű érvelés tökéletesen esélytelen ebben a játékban.

40 éve szinte nem volt olyan ország a Földön, amelyiknek Kína fontosabb kereskedelmi partnere lett volna, mint az USA. Mára pedig alig maradt olyan ország, amelyiknek ne Kína lenne sokkal meghatározóbb - mozgó ábrán mutatjuk, hogy borult vörösbe a világ.

Van ez az úgynevezett „világ kutyái” (dogs of the world) elmélet, amely szerint az elmúlt évek leggyengébben teljesítő piacait/részvényeit kell megvenni a következő évben és ezzel a stratégiával felülteljesíthető a piac. A kérdés számunkra az, hogy vajon idén a BÉT évek óta kutyakategóriába sorolt részvénye, a Magyar Telekom esetén lesz-e olyan év, amikor kikerülhet ez alól a bélyeg alól.

A ki- és lemaradástól való félelem, illetve az eladásra sarkalló körülmények eltűnése áll egyebek között a mostani tőzsdei mánia mögött, de az amerikai bikapiac nagy teszt elé néz a héten: hiperaktív gyorsjelentési hét, FED-ülés és itt a koronavírus is. Kínából könnyen érkezhetnek eladásra ösztönző hírek.