Március elején Szaúd-Arábia és Oroszország látszólag egymásra borogatták az asztalokat. Összevitatkoztak. Megsértődtek. Bedurciztak, miközben az érdekük az, hogy lelassítsák a számukra félelmetes, rettenetes folyamatot, amelyben az Egyesült Államok hozzájuk hasonló szuperexportőrré válik. Színház az egész világ.

A március 21-ével végződött héten 3.3 millióan, míg a múlt héten 6.6 millióan jelentkeztek munkanélküli segélyért, vagyis a koronavírus két hét alatt már 10 millió munkahelyet vitt el a tengerentúlon. Ezek alapján reális lehet az a becslés, mely az USA-ban ha átmenetileg is, de akár 30 százalékos munkanélküliséggel számol. Ez 45 millió embert is jelenthet.

Gazdasági válság van, rohamosan nő a munkanélküliség, a karantén miatt vannak szektorok, melyek hónapokra is teljesen leállhatnak. Meddig lehet elég a magyar családok megtakarítása egy ilyen kritikus helyzetben?

Minden New York-i, londoni brókercég csak a V-alakú gazdasági felpattanásról beszél. Miért? Mert ezzel lehet megbízást szerezni vételi és eladási oldalon, de azt nem tudják mi lesz, mert az a fázis következik, amikor szelektíven fognak szektorok, régiók felül vagy alulteljesíteni. Nem kicsit, nagyon. Alapos helyismeret és rugalmasság kell a döntésekhez.

Elfogytak a jelzők arra a tőzsdetörténelmi negyedévre, amit a tegnapi nappal hagyott maga mögött a világ. Az esések nagysága, az esések sebessége, illetve az esésben résztvevő eszközök széles köre még a több évtizede a piacon tevékenykedő szereplőket is megdöbbentette. Hát még azokat, akik köszönhetően a 2009-től egészen mostanáig tartó bikapiacnak még egyáltalán nem láttak medvepiacot.

A csökkenő kereslet és a telítődő tározókapacitások mellett zajló orosz-szaúdi kitermelési háború elméletileg oda is vezethet, hogy a nagy termelők fizetnek azért, hogy valaki átvegye tőlük az olajat. A helyzet senkinek nem optimális, de még így is sokkal jobban állnak, mint az eladósodott 40-50 dollár költségszintű amerikai kitermelés.

Az USA-ban sosem látott mértékű politikai polarizációt látványosan mutatja, hogy a demokraták előbb és jobban féltek a járványtól mint a republikánusok. Ahogy az olaszoknál a mamahotel jelenség, ez is nehezítette az érintkezések időben való csökkentését.

A 2010-es évek a permanens bikapiac és az ezzel kéz a kézben járó passzív befektetési formák masszív sikerességével vonulnak be a gazdaságtörténeti tankönyvekbe. Csakhogy azóta betolakodott az életünkbe a koronavírus, ami gazdasági értelemben (is) egy totális átalakító. Innentől már gondolkodni is kell majd a tőzsdéken!

Az ész nélküli részvényesi juttatásnak meglett az eredménye. A legnagyobb amerikai légitársaságok szórták a pénzt amíg lehetett, az elmúlt évtizedben a teljes szabad cash-flowjuk csaknem 96%-át költötték el részvény visszavásárlási programra. Ennek isszák meg most a levét - 58 milliárd dolláros mentőcsomagért esedeznek.

Brutális mértékben emelkedtek a vezető amerikai részvényindexek a keddi kereskedési nap során, ha azonban mankóként a múltba nézünk, akkor ilyen durva egynapos felpattanások után a következő 3 hónap hozama átlagosan -18 százalék volt.

Miközben a világ még javában küzd a koronavírus-járvánnyal, azzal is érdemes elkezdeni foglalkozni, hogy mi lesz a járvány után. Annál is inkább, mivel erős meggyőződésem, hogy civilizációnk túléli a vírust, ugyanakkor a vírus utáni világ némileg más lesz.

A koronavírus egy hatalmas technológiai diszrupció, és egyben egy utolsó lehetőség a lemaradók számára, hogy felcsatlakozzanak a már évtizedek óta tartó technológiai forradalomra.

Ugye tudja, hogy amennyiben a forint gyengülését látva Ön az elmúlt időszakban eurót vásárolt, azzal shortolta a forintot? A short ügyletek szokásos szabályozása általában jól szolgálja a piac és a gazdaság egészének érdekét, de pánikok idején rendre születnek ellentmondásos, hirtelen döntésekből származó tilalmak, ahogy ez a jelenlegi válságban is történik, miközben a szabálytalan, etikátlan elágazásaikból származó valóságos problémákkal nem foglalkozik a kutya sem. Persze ez legyen most a legnagyobb bajunk, ezt kívánom mindenkinek.

A jegybank jelentős tartalékai is csak korlátozott mozgásteret jelentenek a gyengülés megállításához, ha valóban fontos cél az árfolyam stabilitása, azt kamatemelés nélkül nem lehet elérni. Ettől sem azonnali, tízforintos nagyságrendű erősödést, csak a gyengülő trend végét lehet várni.

Az árvízvédelmi szakemberek általában a korábbi legnagyobb árvizek alapján szervezik meg a védelmi feladatokat, ami az esetek döntő többségében működik is. De mi van akkor, ha most jön a valaha volt legnagyobb árvíz? A 2020-as vírus okozta eladási hullám már mostani állapotában felkerül az amerikai tőzsdén a hírhedt 1929, 1987, 2000 és 2008-as évek mellé. Sőt már most vannak rekordteljesítményei is!

Elképesztő látni, ahogy a fejlett világot már egyértelműen elérő világjárvány ellenére Cardiffban koncertet, Disneylandben bulit tartottak a hétvégén. A piacokon egy másik szélsőség is jelen van, a fürdővízzel a gyereket is kiöntik, így jobbnál jobb részvények kezdenek pesszimista forgatókönyvvel számolva is olcsó árakon forogni.

A FED lenullázta irányadó amerikai kamatlábát és 700 milliárd dolláros értékben mennyiségi lazító programot jelentett be, de ma már nem ez jelentené a valódi válságkezelést. Nem lehet karanténban tartani az emberiséget úgy, hogy az a jövő pénzügyi szörnyűségeitől (is) rettegjen. Állítsuk meg a pénzügyi naptárat is a társadalmi naptár leállása mellé – a mennyiségi enyhítés helyett most pénzügyi karanténra lenne szükség.

A modern világrend motorja a pénzre, mint narkotikumra rászoktatott emberiség, ahol kilencvenkilenc százalék állandó elvonási tünetekkel küzd. Erre érkezett meg a jelenlegi világjárvány az alábbi módon: KORONAVÍRUS = VILÁGLEÁLLÁS = PÉNZHIÁNY. Az élet minden területén egészen extrém 2020-as év előtt állunk.