Senkinek sem kell a Rolex – csak épp a számok nem ezt mutatják
Tavaly óta egyre többen ragadnak klaviatúrát, hogy a luxusórapiac összeomlásáról írjanak. Mindenki jobban tudja, hogyan kellene luxusórát értékesíteni, azonban a tények makacs dolgok. A svájci óragyártók 2023-ban 25,5 milliárd svájci frank értékben exportáltak. Ez 8 százalékos növekedés a 2022-es évhez képest. A Rolex 2023-ban a luxusórák piacának 30,3 százalékát vitte el a versenytársak orra elől. Ezzel olyan neveket előzött meg, mint a Cartier, az Omega vagy akár a Patek Philippe. De akkor miért írogatnak olyanokat, mint hogy senkinek sem kell a Rolex?
Nézzük meg az elmúlt évek alakulását, és annak lehetséges mozgató erőit. A Covidot megelőzően inkább stagnált a kereslet a luxusórák piacán. Évi 18-20 milliárd frank volt az éves összesített forgalom. A Covid hatására először a piac összeomlott, a kereslet a korábbi 20 milliárdról 16 milliárd frankra esett vissza, nem sokkal később azonban a trend megfordult, és az éves forgalom 21 milliárd frankra nőtt.
A nehézkes hozzáférés, a kriptók szárnyalása olyan keresletet generált, amelyre a gyártók nem tudtak azonnal reagálni, így olyan helyzet alakulhatott ki, hogy a bolti árak felett, akár 20-30 százalékkal forogtak a használt órák.
Ez persze beindította a flipperek (gyors haszon reményében vevők és gyorsan tovább is adók) fantáziáját is, azaz abban bízva, hogy majd úgyis drágábban tudják eladni, bejelentkeztek sok modellre a boltban, úgymond mesterséges várólistát kialakítva.
Nem kell messzire menni, az autók piacán is hasonló buborék alakult ki az elmúlt évek során. Aztán ahogy az lenni szokott, egyszer csak kipukkadt. Na de ne rohanjunk elébe a dolgoknak, nézzük, milyen motivációk hajtották fel, majd verték le az árakat.
Az órák világát ismerők és szeretők között van az a mondás, hogy az órámat az unokámnak vettem. Azaz amit én most megveszek és elkezdek hordani, azt még az unokám is fogja, azaz generációkon átívelő élményt adok vele. Az én esetemben már a nagypapám is így gondolkozott, és én is ezt a szemléletet próbálom átadni a fiamnak.
Talán pont ezért is evidens számomra, hogy én csak olyan órát veszek, amit szívesen hordok, azaz nem a széfnek vásárolom. A flipperek, azaz a kereskedők már nem így gondolkoznak, ők azt nézik, melyik a keresett, esetleg várólistás modell, amit kvázi biztos haszonnal tovább tudnak adni. A szépség csak másodlagos. Ők márkát, azon belül is modellt vesznek. Ezért is láthatunk órás csoportokban olyan hirdetéseket, hogy valaki egy 2024 áprilisi vásárlás után már árulja is az óráját 10-15 százalékkal drágábban. Nem, nem tudta ennyi idő alatt megunni. Egyszerűen a kereskedelem volt a cél.
Az influenszerek és kriptobefektetők egyik népszerű modellje, a Rolex Submariner
Forrás: rolex.com
A másik masszív vásárló csoport az elmúlt években az influenszerek/kriptobefektetők csoportja, akik a sikerüket próbálták bizonyítani egy-egy szép és persze ismert modellel a csuklójukon. Az Rolex ilyen szempontból szerencsés választás volt, könnyen beazonosítható, és azt üzeni, hogy viselője bizony sikeres. Ehhez elég volt már akár egy 8-9000 eurós modell is, mondjuk egy acél szíjas, még csak nem is kellett hozzá az arany vagy a platina verzió.
SOK KORÁBBAN APPLE WATCHOT HORDÓ FIATAL CÉLPONTJÁVÁ VÁLT EZ A LUXUSÓRA.
Ha a fenti két kategória még nem lett volna elég a kereslet felhajtásához, a luxusórák a befektetők figyelmét is felkeltették, hiszen az áruk olyan ütemben nőtt, hogy szemmel látható hasznot lehetett elérni velük, vagyon felhalmozására is alkalmas eszközosztállyá válva. A Rolexnek is voltak olyan modelljei, mint például a Daytona, mely az átvétel pillanatában már kétszer-háromszor többet ért.
Végül, de nem utolsó sorban a Rolexet meg szokták vádolni azzal is, hogy úgymond mesterségesen alakít ki várólistát. Hogy ez valóban mesterséges-e, nem tudjuk. Tény, hogy órásmesterből a svájci manufaktúrába nem lehet csak úgy felvenni 10-20 embert, hogy holnaptól többet gyártsanak. Az is igaz, hogy a Covid-lezárás időszaka alatt nehéz is lett volna megmondani, hogyan alakul majd a gyártás és a logisztika. Mindenesetre ezzel a magatartással a Rolexek körül egy különös misztikum alakult ki. Kiváltságos lett, aki tudott venni.
A boltok kirakatában lévő órákat csak megnézni lehetett, megvásárolni nem.
2022-ben azonban kitört a háború, és bár az infláció felhajtotta a reáleszközök árait, az órák piacán a buborék kidurrant, a több százezer eurós órák árai drasztikusan estek. Ebben semmi meglepő nincs, az elszálló kamatok más befektetési alternatívákat is kínáltak már a befektetőknek. A kriptopiac összeomlott, ezeknek a vásárlóknak is eltűnhetett egy része, vagy el is kellett adniuk a portékát. A kínai lassulás a luxusórák legfontosabb piacát vetette vissza, és akkor az orosz vevők kizárásának hatásáról még nem is beszéltünk.
Hogy az árcsökkenésnek hol lehet az alja? Ezt természetesen nem tudjuk, azonban ahogy más eszközosztályokban is megfigyelhető, amikor már mindenki arról beszél, hogy valami a kutyának sem kell, általában akkor jön a fordulat.
A KAMATOK CSÖKKENÉSE, A GAZDASÁGOK ÉLÉNKÜLÉSE, A KRIPTÓK SZÁRNYALÁSA ÉS AZ ELHALASZTOTT FOGYASZTÁS IS FENNTARTHATJA A ROLEXEK IRÁNTI KERESLETET A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN.
Az pedig csak erősíti a vásárlók bizalmát, hogy nem akcióznak, vagy jönnek ki olcsó modellekkel, továbbá a másodpiacot is próbálják kézbe venni, ily módon is értéket teremtve.
A Rolex 2023-ban 1,24 millió terméket értékesített 10,1 milliárd svájci frankért, ami 11 százalékos növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. A svájci gyártó idei évére is bizakodó vagyok, hiszen 2024 első negyedévében már megállt a másodpiaci árak esése, és a kereslet is élénkülni látszik, ez pedig az új órák piacára is pozitív hatással lehet.
(A cikk először a Forbes oldalán jelent meg 2024. május 9-én. Borítókép forrás: Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
