Naplóbejegyzés: Gyémántok az örökkévalóságnak
Az USA számára nélkülözhetetlen, hogy rendelkezzen olyan szövetségessel, aki érdemi hatással lehet az olaj piacra. A feladat nem könnyű. A közel-keleti konfliktus könnyen eszkalálódhat, olyan térségben kell keresni partnert, amelyik se az izraeli, se az ukrán háborúban nem érintett. Az elmúlt hetek hírei alapján Latin-Amerika lehet egy jó megoldás, ezért most az USA olajvállalatok ottani lehetőségeiről írunk.
Az USA olajtermelése csúcson van, köszönhetően a 2010-es évek elején felfutó shale forradalomnak, és az ezzel járó beruházási bummnak, amit jelentősen támogatott az alacsony kamatkörnyezet. Mostanra viszont a kamatkörnyezet már nem olyan kedvező, a beruházások mértéke és a kutak száma is drasztikusan csökkent az elmúlt években, miközben a tomboló ESG-inkvizíció hatására az offshore olaj finanszírozási költsége drasztikusan megemelkedett.
Ez az irány arra engedte következtetni a befektetőket, hogy a vállalatok vezetői belátták, hogy a „peak demand” kora hamarosan bekövetkezik, nincs értelme már a növekedést hajtani, inkább az előző beruházási ciklus minden gyümölcsét kell leszedni, aztán a greentransformation irányba irányítani a vállalatokat. A zöld projektekre sokkal könnyebben és olcsóbban kaptak finanszírozást, a megtérülés stabil volt, gazdaságilag racionális volt a szembeszél helyett a hátszelet választani. Az IEA szerint ezen időszak alatt a megújulóenergia-beruházások 60 százalékkal nőttek a világban.
A dekarbonizáció elengedhetetlen cél, de az a politikai és társadalmi nyomás, ami a zöld átalakulásba tolta a nagy olajvállalatokat, komoly statégiai hibának bizonyult. Ami békeidőkben belefért volna, az most már nem.
Hogy számszerűsítsük a problémát: 2013-ban, amikor az olaj ára 100 dollár környékén volt, az öt nagy nyugati olajvállalat (Exxon, Chevron, Total, BP, Shell) 158,7 milliárd dollár beruházást eszközölt, ez mostanra a felére csökkent.
Ennek a helyzetnek a felismerése vezetett oda, hogy a két legnagyobb amerikai olajkitermelő vállalat stratégiát váltott, amit hívhatunk dél-amerikai nyitásnak is.
Guyana
Az első megadeal októberben érkezett, amelynél nagyobb az iparágban csak az 1998-as Exxon-Mobil 80,3 milliárd dolláros tranzakciója volt, szintén az Exxon nevéhez köthető: 60 milliárd dollárért megvásárolta a Pioneer Natural Resources-t és ezáltal az USA leggyorsabban növekvő lelőhelyében, a Permianban részesedik.
Ezután jelentették be, hogy a Chevron 53 milliárd dollárért megvásárolja a Hess-t, amely által részesedése lesz a guyanai Stabroek Block projektben, amely szintén egy hihetetlen növekedési potenciálú kutatás. A Stabroek Block az elmúlt évtized legnagyobb és egyben legprofitábilisabb területe, amelyben a Chevron most 30 százalékos tulajdont szerzett, míg az operátor Exxon 45 százalékát tulajdonolja. Elemzők szerint az évtized végére a guyanai kitermelés elérheti a napi egy millió hordót, ami hihetetlen gyors felfutás lenne tekintve, hogy az első hordót 2019-ben termelték csak ki.
Mindkét tranzakció esetében, a tranzakciós prémium csupán 9-10 százalék volt, legalacsonyabb az elmúlt 25 évben, ahol az átlagos prémium értéke 26,5 százalék volt, érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt három évben a Hess 300, a Pioneer pedig 265 százalékot emelkedett.
Venezuela
A szomszédos Venezuela esete kevésbé egyértelmű, és sokkal inkább politikailag dominált, de itt is van egy amerikai útkeresési szándék, ahogy az elmúlt hetekben lehetett olvasni. Venezuela természeti adottságai, hasonlóan Törökországhoz és Brazíliához, sokkal többre hivatottá tehetné az országot, mint a jelenlegi kőkemény diktatúra, nyomor és hiperinfláció. Az ország rendelkezik a világ bizonyított olajkészletének 18 százalékával, a 2020-as adatok szerint ez a mennyiség közel akkora, mint amivel Szaúd-Arábia rendelkezik, viszont az elmúlt évtizedben az infrastruktúra lepusztult.
A Chavez-időszakban az olajkitermelés beindulásának hatására nagyon impozáns növekedés kezdődött, majd Maduro hatalomra kerülése után indult meg a hanyatlás. Az USA 2017-es szankciói után pedig a pusztulás kora kezdődött.
A mostani hírek szerint ezeken a szankciókon hajlandó enyhíteni az USA, ezzel levegőhöz juttatva az országot, és hosszú távon termelést hozva az olaj piacra. Ugyanakkor ennek feltétele lenne, hogy a 2024-es venezuelai választást demokratikusan bonyolítsák le, ami számomra kicsit utópisztikusan hangzik.
Venezuela számára mindenképpen kulcskérdés az amerikai szankciók eltörlése, a világ olajpiacán viszont csak hosszabb távon tudna alakítani. A jelenlegi termelés durván 0,7 millió hordó naponta, ami a szankciók eltörlése esetén az elemzők szerint felpöröghet még 0,2 millióval. Szemmel látható mennyiség, de az összképen nem változtat. Hosszú távon persze Venezuela szövetsége kincset érhet az USA-nak de ez inkább 5-10 éves távon érdekes.
Az viszont nagyon fontos, hogy a Bloomberg szerint a Chevron van a legjobb helyzetben, hogy hasznot húzzon az “újranyitásból”, három vezérigazgató is türelmesen várta ezt a lehetőséget, és nem számolta fel a vállalat jelenlétét az országban, miután Chavez államosította az olajvagyont. A történetben természetesen sok a bizonytalanság, de az biztos, hogy érdemes figyelemmel követni az amerikai vállalatok beruházási irányait.
Az elmúlt két évben az Accorde Cuvée vegyes alapunknak is az egyik meghatározó sztorieleme volt az amerikai olaj- és gázkitermelőket tömörítő ETF, amely kétéves távon 60 százalékot emelkedett, az idén viszont semmit. Egyrészt ez annak is köszönhető, hogy a két legnagyobb vállalat, vagyis az Exxon és a Chevron markáns súllyal szerepeltek benne, és ez növekedett a tranzakciók által durván 50 százalékra. Másrészt az idei évben, miközben nagyságrendileg 40 milliárd dollár ment az amerikai tech szektorba az energiaszektorból közel 20 milliárd ment ki. Ebben várunk idővel változást, miután a szektor a politikai elit számára egyre fontosabb lesz, ha nem akar kényszerpályán mozogni, így a két vállalat aki dominálja a szektort, igazi gyémánt lehet az örökkévalóságnak.
(Borítókép: venezuelai olajkitermelés, forrás: Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
