Naplóbejegyzés: Halálos rémületben
A hétvégén elkövettem azt a hibát, hogy nem kapcsoltam ki az X-értesítéseket (twitter), sorra érkeztek a szalagcímek a berobbant izraeli konfliktusról: „Az elmúlt 50 év legnagyobb katonai és hírszerzési kudarca, ezernél több halott, 300 ezer izraeli tartalékost mozgósítottak, amerikai hadihajó a térség felé tart, Izrael a Hamaszon túl Iránra mutogat, a nyugati diplomaták hűtik a kedélyeket, miközben támogatásukról biztosítják Jeruzsálemet”, röviden így lehetne összefoglalni a híreket. Nem igazán ez a receptje egy vidám hétkezdésnek, az olaj árfolyama, ami a jelenlegi geopolitikai helyzet (szerintem kiváló) fokmérője, némileg pattant a hírekre, de ez nem is meglepő: a Közel-Kelet adja a világ kínálatának harmadát, és senki sem tudja, mennyire fog eszkalálódni a helyzet.
Az elmúlt időszakban az ukrán háborún edződtek a befektetők, most új front nyílik, és újra a Közel-Kelet került a fókuszba. Irán számára jókor jött a konfliktus berobbanása, a hírek szerint már formálódóban volt egy izraeli-szaúdi megállapodás amerikai részvétellel, amely gyengítette volna Teherán régiós pozícióját.
A piac gyorsan felvázolta a krízisforgatókönyveket, de árazni nem kezdte. Szankciók ide, amerikai közeledés oda, Irán az olajkínálat durván 3 százalékát adja (3,1 millió hordó/nap a publikus adatok szerint), ennek akár részleges kiesése viszonylag könnyen árazható. Ami viszont egy újabb kis valószínűségű, de nagy hatású esemény lenne, az a Hormuzi-szoros blokádja, ahol a világ olaj kínálatának 20 százaléka halad keresztül. Mindenki érdeke, hogy a konfliktus ne eszkalálódjon ilyen szintre, nem is valószínű, hogy bekövetkezik, de érdemes figyelemmel követni.
Az elmúlt héten azon töprengtem, hogy ha az USA termelése és készletei nem adnak lehetőséget az olaj árának kordában tartására, akkor kivel kellene (átmenetileg) összebútoroznia a Biden-adminisztrációnak. Az egymillió hordós szaúdi vágás visszahozása a piacra kézenfekvő lett volna, de a hírek szerint az izraeli konfliktus ezt elnapolhatja.
A kínálat érdemben nem növelhető a “dark” országok, vagyis Irán, Líbia és Venezuela irányából sem.
Az elmúlt 12 hónapban az SPR csökkenésével párhuzamosan növekedett a három ország termelése, naponta 0,9 millió hordóval, ezzel augusztus végére durván 87 százalékos kapacitás kihasználtsággal termeltek.
A Bloomberg és a JPM adatai szerint, amelyeket a fent említett országok transzparencia szintje miatt érdemes fenntartásokkal kezelni, Venezuela már így is közel teljes kapacitás mellett termel, míg Líbia 92, Irán pedig 80 százalékos kihasználtságon áll. Új beruházások hiányában, a termelés nehezen növelhető tovább, egyes becslések szerint napi 0,3 millió hordó még kipréselhető lenne, ha csúcsra járatnák a rendszert, de lehet Irán már csúcsra is járatta csak az adatokból nem látjuk. Ráadásul az amerikai-iráni közeledésnek is most vége lehet.
AZ PEDIG TOVÁBB SÚLYOSBÍTHATJA A HELYZETET, HA AZ USA SZIGORÍTANA A MOST ELÉGGÉ LAZÁN BETARTOTT IRÁNI OLAJEXPORT-SZANKCIÓKON.
Többnyire az olaj kínálati oldaláról írok, mert a geopolitikai események ott fejtik ki gyors hatásukat, de legalább ennyire fontos a keresleti oldal, már csak azért is, mert sorra az a konklúzióm a kínálati oldalt vizsgálva, hogy az esetleges magas árat csak a magas ár fogja tudni letörni.
A világgazdaság stabilitását nézve egyáltalán nem mindegy, hogy egy kínálati sokk – ilyen volt például az öbölháború vagy az iráni forradalom – miatt emelkedik az olaj ára, vagy a kereslet miatt, mint mondjuk a kétezres években, amikor a kínai gazdaság jelentősen pörgött.
Viszont, ahogy írtuk korábban, Moszkva számára az ilyen konfliktusokból adódó kínálati sokk is teljesen üdvös. Közeledik az USA-választás, az USA benzinárak olyan szinten vannak, amelyet már a fogyasztók is megéreztek, miközben a kormányzat figyelme és erőforrásai megoszlanak a geopolitikai konfliktusok között, sőt Biden egyik fő külpolitikai célja – a béke a Közel-Keleten – is köddé válik.
(Borítókép: közel-keleti olaj, forrás: Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
