Naplóbejegyzés: USA velünk ki ellenünk?
Tavasszal az ELTE közgázon tartottam geopolitikáról szóló előadást, az évek óta fokozatosan kialakuló multipoláris világrendről. Van egy egyre erősödő kihívók szövetsége (TRICK) élükön Kínával és van a hegemón USA tábora (G7), akik ezt igyekeznek hátráltatni, például azzal, hogy párhuzamos gyártókapacitásokat építenek ki, védővámokat vezetnek be, gátolják a munkaerő és innováció szabad áramlását, szóval újra tombol a protekcionizmus. Most a keletre fókuszálunk főként azért mert erről kevesebbet lehet olvasni és egy másik posztban foglalkozunk majd a nyugat Kínára adott reakcióival alaposan.
Lehet ezt a kelet és nyugat harcának hívni, akad, aki az autoriter rendszerek és demokráciák küzdelmének gondolja, igazából lényegtelen is a megnevezés, a fontos az, hogy kik vannak a táborokban és milyen globális gazdasági hatást váltanak ki.
KÉT GAZDASÁGI „CSODAFEGYVER” VAN. AZ EGYIK A DOLLÁR, A MÁSIK A NYERSANYAGOK, AZON BELÜL IS FŐKÉNT AZ OLAJ BIRTOKLÁSA.
A sors fintora, hogy az egyik csodafegyver az egyik oldalon van, a másik a másikon, és érthető okokból mindkét csoport igyekszik a másik fegyverét, amennyire lehet, hatástalanítani.
Az oroszokat sújtó 2014-es szankciók még csak figyelmeztetőlövésnek sem minősíthetőek ahhoz képest, hogy milyen hatású volt a 2022-es eszkaláció utáni csomag, amire az oroszok elsütötték az olaj/gáz fegyvert, ami átmenetileg komoly gondokat okozott, de mostanra már marginális. Bár az oroszok igyekeztek felkészülni erre a dollár/szankciós csodafegyverre, komoly gazdasági tartalékokkal, valamint a jegybanki pénzek dollártól különböző devizává konvertálásával, SWIFT rendszer SPFS-el helyettesítésével, de ezek a próbálkozások érdemi kudarcba fulladtak és csak arra voltak elegendőek, hogy ne legyen fatális a kár.
A „TRICKs” országok (Törökország, Oroszország, Irán, Kína, Észak-Korea) minden egyes tagját az USA szankcióval sújtotta, érthető, hogy az ellenségem ellensége a barátom elv újra felelevenedett, a politikai, illetve gazdasági kapcsolatok felerősödtek.
A háború hatására, Oroszország és Kína felgyorsította az együttműködését, és ez az összebútorozás számos más mellett, olcsó olajat adott Kínának. Becslések szerint az ázsiai ország a Brent-hez képest harminc százalékos diszkonttal vásárolta az URAL-t, de ami legalább ennyire fontos, hogy már nem dollárban fizetett érte, mert megjelent a petroyuan.
Nem csupán az oroszok számára volt kellemetlen ráeszmélés időszaka az elmúlt év, a szankciók élesedése, az orosz tartalék befagyasztása felgyorsította a keleti országok igényét a dollártól való függés drasztikus csökkentésére. Pozsár Zoltán többször írt erről a témáról, például itt és itt, amely elemzések nagyon jó makrogazdasági keretbe rendezik az eseményeket.
A dedollarizáció közös cél lett a keleti blokkban, ami újabb szövetségeseket vonzott be, többek közt Brazíliát. Törökországhoz hasonlóan az elmúlt évben Brazíliában is választások voltak, viszont itt Bolsonaro nem tudta megtartani hatalmát, és Lula került az elnöki székbe. Addig amíg Bolsonaro Trump és az USA irányába nyitott, Lula sokkal kínabarátabb politikát visz, és a dedollarizáció egyik élharcosa is, hiszen szorgalmazza az egységes latin-amerikai deviza létrehozását a dollárral szemben.
A BRICS, ami magába foglalja a már említett, Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát, most augusztus végén tartja tizenötödik csúcstalálkozóját. A találkozó jó indikációt adhat arra, hogy a kelet mennyire tud felülemelkedni belső ellentétein a közös célok érdekében. Két kulcsfontosságú téma kerülhet napirendre a Bloomberg szerint:
- Az első egy egységes BRICS coin bevezetése, ami megkönnyítené a tagok közti elszámolási rendszereket, leginkább az IMF SDR-jéhez hasonlítható elszámolási egység lenne és egy újabb mérföldkő a dedollarizáció folyamatában.
- Második, hogy a politikai szervezet új tagokkal bővüljön. Kína támogatja Szaúd-Arábia felvételét, de számos más kisebb országot is a BRICS keretében vonna vonzáskörzetébe. A hírek szerint India és Brazília nem sietne ennyire a bővítéssel. Ha megnézzük melyik országok neve röppent fel eddig, főként a New Development Bank tagjai, mint mondjuk Irán, Nigéria vagy az Egyesült Arab Emírség.
Szaúd-Arábiát is beleszámolva az OPEC kapacitásának 63 százalékát jelentené ennek a négy országnak felvétele a BRICS-be, durván 22 millió hordót naponta. Az OPEC+ a világ kapacitásának 43 százalékát birtokolja (a tartalékok esetében ennek dupláját) érthetjük, Kína motivációját.
Főként, ha ez a kapacitás kiegészül a már BRICS tag Oroszország, Kína és Brazília kapacitásával, ami még hozzá ad 17 millió hordót naponta, komoly ütőkártya a nyugattal szemben.
A bővítést megelőzően is komoly erővel rendelkezik a BRICS, a világ népességének 42 százalékát, a kereskedelem 18 százalékát, a GDP 30 százalékát teszi ki.
Kína célfüggvénye egy olyan laza szövetségesi rendszer kialakítása vezetése, amely egyszerre biztosít számára kellő mennyiségű olcsó alapanyagot a gazdaság működtetéséhez, és saját elszámolási rendszeren keresztül csökkenti a dollár függőséget.
A szövetségesi keretrendszer azért is szükséges lehet, mert bár Kína 2009 óta komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a RMB nagyobb szerepet töltsön be a nemzetközi kereskedelemben és vagyonfelhalmozásban, a dollár hegemóniáját nem tudta érdemben csökkenteni. 2022 volt az első év, amikor nem csupán százalékban, hanem abszolút értékben is csökkent a devizatartalékokban a dollár mennyisége, ami részben a háború miatt volt, részben, hogy a fejlődő országok intervencióval igyekeztek megvédeni saját devizájukat, Chile például devizatartalékainak közel felét költötte el a peso megvédésére az ING szerint.
Egyáltalán nem lebecsülendő eredményük, hogy a nemzetközi devizatartalékokban a RMB aránya közel nulláról 2,6 százalékra növekedett, míg a SWIFT tranzakciókon belül a RMB aránya 2,3 százalék.
Az elmúlt békebeli évtized lassú folyamatán, a háború jelentősen gyorsította. Egy év alatt az RMB aránya a globális kereskedelemben kevesebb, mint 2 százalékról 4,5 százalékra növekedett márciusig. A PBOC 40 kétoldalú SWAP „vonalat” épített ki fejlődő országokkal, és ezzel kiszedi a dollárt az elszámolási képletekből, főként az árupiaci kereskedelemben jelent meg a petroyuan.
Mindeközben az USA sem tétlenkedett, a tőke és tudás komoly versenyelőnyt jelent a kelettel szemben. Egyfelől az elmúlt évtizedben energia független lett az USA, másfelől gőzerővel fejleszti az iparát, a protekcionizmus és ellátási láncok folytonossága érdekében hozza haza gyártókapacitásait, például a chip gyártásban (U.S. Innovation and Competition Act). A kölcsönös függőség leépítése érdekében, az USA kétpárti támogatással fogadott el több száz milliárd dolláros infrastruktúra fejlesztési csomagokat (Bipartisan Infrastructure Bill), de az újraiparosítási programokról inkább egy külön posztban írunk.
A gazdasági, tőkepiaci környezet nem lesz olyan békés, mint az elmúlt évtizedben. Háború van, fizikai, gazdasági és kibertérben, aminek hatásai a napi kereskedést, de a hosszú távú megtakarításokat is befolyásolja. Békeidőkben a globalizáció olcsó munkaerőt, alacsony inflációt és tartós gazdasági növekedést hozott, a protekcionizmus a deglobalizációs folyamatokat hozza el, várhatóan makacsabb és magasabb inflációs környezetben ragadunk.
Az aktív gondolkozás, vagy esetünkben az aktív alapkelés az egyetlen lehetőség, amely által a vagyon megőrizhető, gyarapítható, érdemes figyelni a fent említett folyamatokat, mert már nem igaz, hogy ha az USA velünk senki sincs ellenünk.
(Borítókép: XV BRICS Summit, forrás: Getty Images)
