DIGI, a román sikersztori!
Elképesztő ívet futott be Románia mára legnagyobbá váló telekommunikációs vállalata, a DIGI. A társaság prezentációjából kiderül, hogy a vállalat, amely ma már Spanyolországban, Portugáliában és Belgiumban terjeszkedik, milyen brutálisan tarolta le a román telekommunikációs piacot.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2024. szeptember 19-én.)
A DIGI ebből a szempontból óriási sikersztori. Nem mellesleg egy erőteljesen tőkeintenzív iparágban sikerült nem csak térdre kényszeríteni, hanem gyakorlatilag kicsinálni a Deutsche Telekom tulajdonában lévő Romtelekomot, amely a hazai Matáv, ma már Magyar Telekom helyi megfelelője volt.
Bár a németek jelenléte sokak szerint hemzsegett a menedzsment hibáitól, ez nem von le semmit a DIGI érdemeiből, hiszen a Vodafone-nal és az Orange-dzsal szemben is nemcsak derekasan állták a versenyt, hanem ha a piac egészét nézzük akkor taroltak. Ilyen brutális piaci részesedést elérni helyi szereplőként, ilyen erős nemzetközi versenyben egy tőkeintenzív iparágban, minimum tiszteletreméltó. Az már csak hab a tortán, hogy a Romtelekom idézőjeles romjait is vélhetően a DIGI veszi meg, mivel a németek jelenléte annyira marginálissá vált, hogy ezt már nem éri meg sokáig működtetni így. Ha ez megtörténik, akkor a mobilpiacon is első számú szereplő lesz a román cég.
Mindezt úgy, hogy ugyanez a vállalat Magyarországon is terjeszkedésbe kezdett, és a hazai piac második legerősebb szereplőjévé vált, nem kizárt, hogy a mobilpiacot is letarolta volna, ha hagyják neki. Ehelyett jelentős összegért végül eladták a magyar leányvállalatot. Ami a DIGI sztorijában számomra döbbenetes.
Ha a magyar gazdasággal valami hosszú távú jót akarunk tenni, akkor rá kell jönnünk arra, hogy mi az, amit a románok jobban csináltak, mint mi. De nemcsak a románok, mert a DIGI-hez hasonló hazai kézben lévő telekommunikációs szolgáltatóval a lengyelek és a csehek is rendelkeznek, akár azokat is felhozhattam volna példaként. Valójában azért a DIGI-t választottam, mert mind a mai napig egy magyar ember, Teszári Zoltán többségi tulajdonát képezi, tehát a magyar átkot nem foghatjuk rá. Az egészben az a döbbenetes, hogy egy magyar ember Romániában létre tudott hozni egy ma már nemzetközi szinten terjeszkedő telekommunikációs vállalatot. Miért volt erre ideális környezet Románia, Lengyelország vagy épp a hozzánk hasonló méretű Csehország, míg nálunk bár ma már van ilyen szolgáltató a 4iG révén, de keletkezéstörténete azért gyökeresen más?
NÁLUNK UGYANIS A HAZAI TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÓ LÉTREJÖTTÉHEZ, VAGY AKÁR A VODAFONE MEGVÁSÁRLÁSÁHOZ AZ ÁLLAM BÁBÁSKODÁSA MINDENKÉPPEN SZÜKSÉGES VOLT, ENÉLKÜL EZ NEM LETT VOLNA LEHETSÉGES.
Nem kizárt a sikere hosszú távon, de a gazdaság szempontjából mindenképp nehezebb, vagy ha másképp fogalmazok, az adófizetőknek, állampolgároknak mindenképpen drágább. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nemzetközi összehasonlításban az állam vagy a 4iG drágán vásárolt, nem, pusztán annyit állítok, hogy készen megvenni valamit általában drágább, mint felépíteni. Ennek a sornak a végén pedig az adófizetők és a fogyasztók is rosszabbul járnak törvényszerűen.
Jelen sorok írója még a DIGI magyarországi leányvállalatának eladása előtt lett a társaság ügyfele. 2022 májusi számla alapján a szélessávú internet előfizetésért 3100 forintot kellett fizetnem. Az idei augusztusi számlámon 6440 forint szerepelt. Mondanom sem kell, hogy a szolgáltatás minősége teljesen ugyanaz, és az infláció mértéke pedig nyilvánvalóan nem volt ekkora.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a két és fél szereplősre kurtított hazai telekommunikációs piac árai a régiós összehasonlításban is rendkívül magasak, ez a kis személyes példa csak színesíti ezt.
Ez übergáz
A magyar szabályozás tankönyvi példája annak, hogyan lehet tönkretenni egy szolgáltatást. Budapesten nehezen elérhető a taxi szolgáltatás, az árazás az egy dolog, de a megbízhatóság az ennél egy fokkal nagyobb probléma.
Ha csak a telekommunikációs árakban érzékelnénk az eltérő magyar modell költségeit, az sem lenne jó, de ehhez képest szimpla adófizetőként a digitális nomádok is megszenvedik, hiszen ezekhez a tranzakciókhoz az állam bábáskodása, pénzügyi segítsége kellett, olykor olcsó hitel, olykor direkt vásárlás révén. Márpedig ingyen hitel nincs, a nap végén a kamattámogatást az adófizetők fizetik, a megemelkedett államadósság terheit szintúgy ők.
Nem kell három tucat közgazdaságtan könyvet elolvasni, hogy nyilvánvaló legyen, a régiós versenytársaink valamit jobban csináltak, hiszen állampolgáraik olcsóbban kapnak jó szolgáltatást, és nem kellett beszállniuk a hazai vállalati szektor létrejöttébe. Nem azt mondom, hogy a hazai modell nem lehet sikeres, volt már rá példa Ázsiában, nem is egy, de ez az út akkor is nehezebb, és nem mellesleg drágább lesz ez szinte biztos.
Visszatérve az eredeti gondolatra, számomra továbbra is az a legégetőbb kérdés, hogy hogyan lehet hazánkban is olyan környezetet teremteni, hogy ilyen vállalatok maguktól létrejöjjenek, mert teljesen látható, nyilvánvaló és a tankönyvekből ezer példán keresztül levezethető, hogy a sikeres és versenyképes hazai vállalati szektor létrejöttének sokkal inkább ez a kulcsa.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
