Hogyan nyertem meg az augusztusi tőkepiac Battle Royalját?
Augusztus elején igazi vérengzés tört ki a tőkepiacokon. A látványos korrekcióban a japán tőzsdének főszerep jutott, a japán index napon belüli esése meghaladta a 13 százalékot, július közepi csúcsához képest pedig 26 százalékos zuhanást produkált. A piac idegességét jelző mutató eközben a Covid óta nem látott csúcsokra emelkedett.
A Hova tegyem a pénzem negyedik részében Gyurcsik Attila, az Accorde Abacus Alap portfóliómenedzsere ír az utolsó nyári hónapot megrázó tőkepiaci turbulencia hátteréről.
Hova tegyem a pénzem?
A HVG kéthetente megjelenő prémium hírlevelében a legérdekesebb befektetési trendekről olvashat a Concorde Csoport szakértőitől, akik azt vallják: a megtakarításainkról hozott döntéseink ugyanúgy követhetik a hétköznapi józan ész útjait, mint bármi más az életben.
A hírlevelet a megjelenést követően változatlan formában közöljük a Concordeblogon. Feliratkozás a hírlevélre ITT.
A helyzetről stílszerűen egy japán klasszikus, a Battle Royale (2000) című film ikonikus jelenete jutott eszembe, amely egyúttal annyira véres, hogy nem is linkelem be, aki kíváncsi, megtalálja. A film sztorija egyszerű, 21 tinédzsernek kell válogatott fegyverekkel végeznie egymással, értelemszerűen csak egy maradhat. Az ominózus jelenetben egy világítótoronyban a barátnők között másodpercek alatt bomlik meg a bizalom, majd 1 perc 42 másodperccel később már szinte mindenki halott.
Nos, a tőkepiacokra is ilyen sebességgel csapott le a gazdasági növekedésbe vetett bizalom megbomlása, az esés legdurvább szakasza lényegében augusztus első három kereskedési napján lezajlott. A gyorsan érkező és heves esést jól átvészelték az Accorde által kezelt úgynevezett abszolút hozamú alapok, ahol alapvetően pont arra törekszünk, hogy a piaci viharok ne legyenek különösebbek érzékelhetőek, itt csak a világítótorony látszik a távolból, az nem, hogy bent éppen osztálytársnők lövik szitává egymást.
A fenti eseményeket testközelből az Abacus alap portfóliómenedzsereként éltem meg, az alap lényegében érdemi mozgás nélkül vészelte át augusztus első három kereskedési napját. Az alábbiakban abba próbálok egy kis betekintést adni, hogy mindez hogyan is működik.
A profit majd gondoskodik
Az abszolút hozamú alapok minden piaci környezetben pozitív hozam elérésére törekednek, ezért az ilyen alapokat az esések ellen jellemzően opciók védik. Ennek megfelelően nyár elején vásároltam, ha úgy tetszik, biztosítást vagy egyfajta védelmet egy potenciális nagyobb piaci esés ellen. Ezek az opciók úgy működnek, hogy jellemzően elértéktelenednek, ha az esés nem következik be, ellenben áruk sokszorosára emelkednek, ha mégis esnek a piacok.
A másik tulajdonságuk, hogy van fix lejáratuk van és az idő előrehaladtával – vagy a piac további emelkedésével – párhuzamosan szinte teljesen elértéktelenednek. A nagy opciós lejáratok jellemzően negyedévente vannak, tehát márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben. Ennek a logikának megfelelően a június közepén lejáró opcióimat cseréltem szeptemberi lejáratokra, annak érdekében, hogy az alapot esés ellen védjem.
Ugyanakkor a vételeket követő időszakban a tőkepiaci bika tovább tombolt a tőzsdéken, így az indexek sorra döntötték a csúcsokat egészen nyár közepéig, és egyre közeledett a szeptemberi lejárat is, ami az alapot védő opciókat illeti. Emiatt az alap védelmére vásárolt opciók is meglehetősen elértéktelenedtek.
Miközben a tőkepiacok száguldottak, aközben az Egyesült Államokból érkező gazdasági adatok egyre gyengébbek voltak, várakozásokon alul teljesítettek valójában már májustól, amelyről a piac nem vett tudomást. Így jó lehetőséget láttam abban, hogy amerikai hosszú állampapírt vásároljak. Arra gondoltam, hogy ha maradnak a gyenge gazdasági adatok, esetleg lesz egy nagyobb korrekció, akkor a hozamcsökkenésen jelentős pénzt fogok tudni keresni, mert a kötvénybefektetéseim felértékelődnek. Ha nem, akkor zsebre teszem a kamatot, és egyéb – a magasabban maradó hozamkörnyezetre jól reagáló – kitettségeimen keresek pénzt.
Az alapkezelő és a turbulencia
Mai adásunkban az elmúlt hetek eseményeit egy alapkezelő szemüvegén keresztül tekintjük végig, melyben segítségünkre Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója lesz.
A nyár közepére a piacok optimizmusa is egyre nagyobb lett, újabb és újabb csúcsokkal. A legtöbb befektetői hangulatot tükröző mutató és felmérés egyértelműen túlzóan optimista képről árulkodott. Az opcióm elértéktelenedése azt is jelentette, hogy egy esetleges piaci esés esetén az esés első felében annyira nem lesznek képesek érdemi védelmet nyújtani. Ezért úgy döntöttem, hogy a lemaradó német index esésére fogadva részben fedezem az alap kockázatos részvénykitettségét, amelyet egyébként a nyár eleje óta folyamatosan csökkentettem.
A német index tehát alulteljesített, ezért úgy voltam vele, ha mégis is új csúcsra megy, és követi az amerikai vagy a japán részvénypiacot, akkor, ha tévedek, és nem jön a korrekció, a májusi csúcsán megszabadulhatok tőle (piaci szakkifejezéssel élve kistoppolhatom a pozíciót), és az alap minimális veszteséggel szállhat ki, miközben a portfólióban lévő részvények felértékelődésén egyértelműen keres.
Ahogy a mondás tartja, a profitok mindig gondoskodnak magukról, a veszteségek sose, így mindig végig kell gondolni, mit lép egy portfóliómenedzser, ha nem a várakozásainak megfelelően alakul a piac. (Profits always take care of themselves, but losses never do – Jesse Livermore). Ezért írtam le a fentiekben azt is, mit tettem volna, ha mégsem jön a várt korrekció.
A konkrét esetben viszont eljött, és így az Abacus alapot az augusztus eleji három napos esés első két napján kiválóan megvédte a német index esésére fogadó pozíciónk, karöltve az amerikai hosszú kötvényekkel. Ez utóbbit a harmadik napon le is zártam jelentős nyereséggel.
Boldog esernyőárusok
Piaci pánik idején teljesen elgurul a gyógyszer a befektetőknél, és amikor egy enyhén gyengébb makrogazdasági adat kapcsán már vészhelyzeti kamatvágást vártak az amerikai jegybanktól, akkor úgy gondoltam, hogy az amerikai kötvények iránti kereslet rövidtávon tetőzhet. A harmadik napon aztán jöttek az opciók, akkor volt a pánik tetőpontja.
Erről persze oldalakat lehetne írni. Lényeg a lényeg, amikor esik a piac, akkor mindenki biztosítást akar venni az esés ellen. Ezek azok az opciók, amelyekből még nyár elején bevásároltam. Persze ekkor már olyan ez, mint a vihar végén bőrig ázva beállni az esernyőárushoz a sorba, de attól még mindig ez történik, ezt csinálják a befektetők. Én pedig boldog esernyőárusként adtam el a pánik tetőpontján az alapot védő opciókat és spekuláltam ezzel párhuzamosan arra, hogy legalább rövidtávon lesz visszarendeződés, emelkedés a piacokon.
Az, hogy mit jelent egy opciós védelem, arról csak egyetlen példát hozok. Az alap egyik ilyen védelmét biztosító, az amerikai technológiai részvények esésére fogadó opcióból egyetlen darab ára mindössze 1 dollárt ért július 31-én. Három nappal később 16 dollárért szabadultam meg tőle darabonként,
KÖZEL FÉLMILLIÓ EURÓS NYERESÉGET KÖNYVELVE EL AZ ALAP SZÁMÁRA.
Szóval miközben a világítótoronyban ropogtak a fegyverek, az Abacus alap befektetői nyugodtan aludhattak, hiszen mindebből lényegében nem vettek észre semmit.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
