Pragmatikusabb energia- és ESG-politika jöhet a tengerentúlon, Európa kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, mostanra túl sok feszültséget okoztak. Az Egyesült Államokban, ahol korábban is többnyire a pragmatikus gazdaságpolitika és szigorú biztonságpolitika volt jellemző, néhány év alatt nyilvánvalóvá vált, az ESG-politikában változásokra van szükség ahhoz, hogy a nyugati világ megőrizze energiabiztonságát és iparát. Hasonló fordulat, kihátrálás az ESG mögül Európában egyelőre nem látszik, márpedig ha ez így marad, azt több iparág is megsínyli majd a kontinensen.
Az az elgondolás, hogy a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontoknak jobban érvényesülnie kellene az üzleti életben, már hosszú ideje a köztudatban van, azonban a mindezt célul kitűző ESG keretrendszer csak a 2010-es évek végén került igazán középpontba. Számos vállalat döntött úgy önszántából vagy szabályozói kényszer hatására, hogy jelentős erőforrásokat allokál az ESG-re. Nagy remény fűződött ahhoz, hogy ezáltal fenntarthatóbbá és etikusabbá válik a működésük, növelhetik a társadalmi jólétet, valamint egyes iparágak társadalmi elfogadottságát. A legtöbb energetikai, olajipari és feldolgozóipari cég vállalta, hogy 2050-re szén-dioxid-semleges lesz, és beruházásaiban előtérbe helyezi a megújuló energiaforrásokat.
Az olyan nagy olajvállalatok, mint a BP, a Shell vagy az Equinor ambiciózus új stratégiával és tervekkel állt elő, aminek központjában a megújuló energiaforrások felé történő diverzifikáció állt. A bankok, befektetési alapok és biztosítók elkezdték az ESG-kritériumokat beépíteni kölcsönzési, befektetési és biztosítási gyakorlataikba, előnyben részesítve azokat a projekteket és vállalatokat, amelyek megrendíthetetlen elkötelezettséget mutattak az ESG iránt. A kormányok és a nemzetközi szervezetek ezalatt kidolgozták a megfelelő keretrendszereket az ESG-irányelveknek való megfelelés ösztönzésére, szabályozására és felügyeletére, valamint esetenként az azokat be nem tartók megbüntetésére.
Az európai olaj- és gázipari vállalatok, például a BP, a Shell vagy az Equinor rendkívül erős kötelezettségvállalásokat tettek (az Equinor még a nevét is megváltoztatta Statoilról). Míg az amerikai társaik, például az Exxon vagy a Chevron többnyire csak távolból figyelték a dolgokat, és nem köteleződtek el igazán az ESG iránt. Az olyan nagy nemzetközi befektetési cégek pedig, mint a Blackrock és a Goldman Sachs, valamint az Európai Beruházási Bank százmilliárdokat terveztek befektetni ESG-fókusszal.
Szabályozás terén messze az EU volt a legaktívabb szereplő. Az EU szabályozási kerete magában foglalja az ESG-vel összhangban álló tevékenységek szigorú minősítését, az ide tartozó adózást, a kölcsönzési normákat, valamint a hitelhez tartozó pénzügyi fedezetek szabályozását. Az Európai Központi Bank hatásköre alá tartozó bankok például az eurózónában nem fogadhatnak el olyan eszközt hitel jelzálogként, ami nem felel meg bizonyos ESG kritériumoknak, ami nagyban akadályozza sok energetikai és nehézipari projekt finanszírozását.
Az életben csak a változás biztos, az előrehaladás nem
Habár a megújuló energia évtizedek óta benne van a köztudatban, valamint a 2000-es évek végétől egyre nagyobb figyelmet kapott, részaránya a primer energiatermelésben gyakorlatilag stagnál a 1970-es évek óta. A kereslet sokkal gyorsabban nőtt, mint amennyivel a megújuló energiatermelés nőni tudott ezen idő alatt.
Mivel alig történt szemmel látható előrelépés ezen a területen, a fenntarthatóság népszerűsítésére létrejött nem kormányzati szervezetek (NGO-k) elvesztették türelmüket, és komolyabb eszközökhöz nyúltak. A Milieudefensie (Föld Barátai) pert indított a Shell ellen arra hivatkozva, hogy a cég nem tartja a nemzetközi klímaegyezményekbe foglalt célokat.
2021 májusában a Shell első fokon elvesztette a pert a hágai nemzetközi bíróságon, ahol kötelezték arra, hogy a 2019-es szén-dioxid-kibocsátását 45 százalékkal csökkentse 2030-ig. A sikeren felbuzdulva számos hasonló pert indítottak jó pár energetikában érintett vállalat ellen, ilyen volt a TotalEnergies vagy a BNP Paribas (mint környezetszennyező tevékenységeket finanszírozó bank) is. Ezt követően nagy népszerűséget kapott az az ötlet, hogy fontos, hogy a bíróságok aktív szerepet vállaljanak ily módon a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fő érv, hogy a nagyvállatoknak kötelességük a klímatudománnyal és a nemzetközi klímaegyezményekkel összhangban cselekedni.
A győzelmi eufória rövid életű volt, néhány hónappal később megnőtt a feszültség Oroszország és Ukrajna között, ami az egekbe repítette a gázárat Európában még hónapokkal a fegyveres konfliktus kitörése előtt. Ezt követően két rendkívül viharos év következett az energiapiacon, kaotikus olaj-, gáz- és villamosenergia-árakkal, amik komoly gazdasági károkat okoztak az energiaimportőr országoknak Európában és a világon. Ez a kaotikus állapot felébresztette az embereket, vállalatokat és egyes országokat az ESG-eufóriából. Az energiaellátás biztonsága azonnal a figyelem középpontjába került, hiszen az oroszok kezében erős geopolitikai fegyver a befolyás az olaj, a földgáz és az atomenergia értéklánca fölött.
Keresleti oldalon is jelentős változások történtek. A sok jó tulajdonsága mellett kevésbé köztudott, hogy a mesterséges intelligencia mögötti szuperszámítógépek és adatközpontok igazi energiafalók. Az IEA becslései szerint ezeknek a szuperszámítógépeknek az energiaigénye 2026-ra elérheti az 1000 TWh-t, ami több mint a duplája a 2022-es szintnek, ami négy év alatt Németország teljes energiafelhasználásával egyenlő növekedést jelent. Ilyen energiaigény-növekedés mellett jó, ha meg tudja tartani a jelenlegi részarányát a megújuló energia.
A rekordmagas energiaárak mellett sok megújuló energiával foglalkozó cég így is bajba került az elmúlt években. A világ legnagyobb offshore szélfarm üzemeltetője, az Ørsted hatalmas veszteséget ért el 2023-ban és 4 milliárd dollárt le kellet írnia veszteségként. Ezt követően 2024-ben úgy döntött, hogy jó pár év agresszív terjeszkedése után kivonul az offshore szélenergiából Amerikában, Norvégiában, Spanyolországban és Portugáliában. Amerikában annak ellenére lettek komoly pénzügyi gondjai, hogy a Biden-kormányzat rekordmennyiségű pénzzel támogatja az iparágat az inflációcsökkentő törvénycsomag által. A kudarcot legfőképpen az erősen megemelkedett beruházási és üzemeltetési költségek okozták, valamint az, hogy csak alacsony értékesítési árat tudnak realizálni, mivel kiszámíthatatlan a szélenergia-termelés. Az adott kormányzat által támogatott fix áramátvétel nélkül a legtöbb szél- és napenergia projekt nem működik. Ezzel párhuzamosan a Siemens szélturbinákat gyártó részlege is komoly veszteségeket ért el, és újra kell szerveznie az üzletágat.
Az energiaigény és energiaellátást érintő előrejelzések kritikus szerepet játszanak egy adott ország vagy országcsoport energiaügyi politikájának döntéshozatalában. Az előrejelzések különböző forrásokból érkeznek, beleértve az olyan nonprofit szervezeteket, mint a nemzetközi IEA vagy az amerikai EIA, valamint olyan nagyvállalatokat, mint amilyen például az ExxonMobil. A nonprofit ügynökségek és a vállalatok által készített előrejelzések, melyek alapján milliárd dolláros befektetések történnek, jelentős különbségeket mutatnak. A nonprofit szervezetek és az olyan, nagyon ambiciózus ESG politikát folytató cégek, mint a BP sokkal gyorsabb zöld átállással számolnak, mint az ebben kevésbé érdekelt Exxon vagy az OPEC+.
2024 márciusában vezető republikánus törvényhozók ezen probléma kapcsán azzal vádolták meg az IEA-t, hogy objektív előrejelzések készítése helyett szurkolóként vesz részt az energiaátmenetet érintő témákban. Az ideológiailag vezérelt előrejelzéseikkel pedig félrevezetik a döntéshozókat, és aláássák az ország energiabiztonságát: elriasztanak mindenkit attól, hogy megfelelő mértékben fektessenek be olaj-, gáz- és szénipari projektekbe.
Fordulópont az olajcégeknél
Az új, radikálisan megváltozott energiapiaci helyzetet követően a Shell frissítette a stratégiáját. A korábbi vezérigazgató, Ben van Beurden 2021-ben még ambiciózus energiaátmeneti stratégiai célokat fogalmazott meg. Az új vezérigazgató, Wael Sawan, aki 2023 elején került a cég élére, egyik első lépéseként mérsékelte a cég energiaátmenettel kapcsolatos vállalásait. 2023 júniusában bejelentette, hogy a vállalat hisz abban, hogy a szénhidrogének még hosszú távon velünk maradnak, és sokkal lassabb lesz az átállás, mint előzőleg gondolták. Rögzítették azt is, hogy a Shell 2030-ig szándékozik fenntartani a jelenlegi szénhidrogén-termelését, és újra növelni fogja ilyen irányú beruházásait is. A megújuló energiákért felelős alelnök, Thomas Brostrøm ezt követően lemondott, azt mondta, hogy ez nem az a stratégiai cél, amely miatt a Shellhez csatlakozott. A döntés a Shell részéről érthető, mivel a Shell és a BP krónikusan alulteljesített az amerikai társaikkal szemben a részvényesi hozamok tekintetében a megújuló forradalom kezdete óta.
Az elmúlt év izgalmas volt más nagy olajvállalatok számára is. A Bluebell Capital Partners mint tulajdonos, mind a Chevront, mind a BP-t arra ösztönözte, hogy összpontosítsanak a tradicionális olaj- és gázipari tevékenységeikre az ESG-elvek és az energiaátmenet erőltetése helyett. Utóbbi ugyanis nem áll összhangban a részvényesek érdekeivel, hagyják meg az ilyen jellegű tevékenységet a tisztán zöld cégeknek.
2024 elején az ExxonMobil Texasban beperelte az Arjuna Capital és a Follow This kisbefektetői csoportokat, hogy megakadályozza egy klímapolitikával kapcsolatos javaslat szavazásra bocsátását az éves közgyűlésen. A javaslat a jelentős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését sürgette volna, kiemelve a hatalmas különbséget a fenntarthatóságra irányuló befektetői elvárások és az ExxonMobil profitközpontú működése között. Az ExxonMobil érve, hogy a pár ezer dolláros tulajdonnal bíró két cég valójában klímapolitikai aktivista csoportokat takar, akik próbálnak a tulajdonosi álarc mögé bújni.
Számos olaj- és gázipari vállalat nemrégiben elkezdett visszavenni a CO2-kibocsátás-csökkentési célkitűzéseiből, mivel azok teljesíthetetlennek és kontraproduktívnak bizonyultak. A CREAWeek konferenciát 2024 márciusában tartották, ahol az olaj- és gázipar globális vezetői egyetértettek abban, hogy a jelenlegi ESG-politika kudarcot vallott, és még a nagyon nagy ügyfelek sem hajlandóak elfogadni a megújuló energia termeléséből eredő magasabb árakat. Ezzel szemben pedig az olaj- és gázpiaci környezet nagyon pozitív, a profitok rekordmagasságokban járnak.
Úgy tűnik tehát, hogy amíg piacalapú gazdaság van, és a szereplők nem hajlandóak a magasabb árakat elfogadni a megújuló energiatermelésből származó villamos energiáért, addig a megújuló energia térnyerése korlátozott lesz. Emellett minden nagyobb szereplő a tradicionális olaj- és gázipari tevékenység bővüléséről beszélt az Egyesült Államokban, különösen a nem-konvencionális olaj és gázmezők (konyhanyelven palaolaj és palagáz) kaphatnak kiemelt szerepet az elkövetkező években.
Fordulópont a befektetői oldalon is
Jelentős változások voltak a Wall Streeten is a fejekben, miután kitört a káosz az energiapiacon az orosz-ukrán-konfliktus miatt. Több nagy pénzügyi intézet is kilépett olyan befektetőket tömörítő ESG-kezdeményezésekből, mint például a Climate Action 100+. Az elsők között lépett ki a Jamie Dimon, fő véleményvezér által vezette JP Morgan, miután egy 40 fős erre a célra dedikált iparági szakemberekből álló csapattal kivizsgálta az ügyet. Rövidesen követett őket a State Street Advisors, majd a Blackrock távozott, amely több mint 10 trillió dollárnyi vagyont kezel. A cég legendás vezérigazgatója, Larry Fink éves, befektetőkhöz intézett levelében kifejtette, hogy szükség van egy sokkal pragmatikusabb energiaügyi politikára, amely magában foglalja a fosszilis energiahordozókat is, ahelyett, hogy minden racionalitást nem tűrő módon erőltetné az ESG-t a vállalatokra.
Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) nemrégiben eltávolított néhány igen szigorú üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelentési kötelezettséget az új vállalati jelentésekre vonatkozó tervezetéből. Az elhagyott kötelezettségek a legtöbb vállalat kibocsátásának a nagy részét adó, 3. kategóriájú üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozott, amely jórészt a beszállítói láncok kibocsátását jelenti. Azaz a környezetszennyező tevékenységek kiszervezésével a fejlődő országokba továbbra is bármelyik cég megfelelhet a szigorúnak tűnő fenntarthatósági és környezetvédelmi szabályozásnak. Ez a visszalépés hatalmas engedménynek tekinthető a vállalati lobbisták számára.
Európában tovább mélyül a válság
Az Egyesült Államokban elindult folyamat egyelőre nem ragadt át Európára. Frank Elderson, az Európai Központi Bank (EKB) bizottságának tagja egy belső értekezleten elmondta, hogy „Amennyiben nem támogatod az ESG-t és a zöld átmenetet, ezentúl nem látunk szívesen. Miért van az, hogy egy újonnan toborzott munkavállalót gyakorlatilag át kell programozni, hogy támogassák az Európai Központi Bank ESG politikáját, annak ellenére, hogy a legjobb egyetemekről jönnek?”
Az EKB személyzetét sokkolta a kijelentés, a munkatársak többsége elfogadhatatlannak tartotta. A felsővezetésnek pedig megüzenték, hogy „el kellene gondolkodnia vezetési stílusán, és el kellene fogadnia, hogy a demokratikusan működő társadalmakban az embereket nem szokás átprogramozni, hanem megfelelő érveléssel és tényekkel kell meggyőzni.” Az Európai Parlamentet is meghökkentette az eset, és az EKB-t annak kivizsgálására szólította fel. Christine Lagarde, az EKB elnöke a bírálatok ellenére kiállt munkatársa mellett.
A helyzet különösen ellentmondásos, mivel az EKB elsődleges mandátuma az infláció kordában tartása, miközben a legtöbb ESG-kezdeményezés erőteljesen inflatorikus hatású. Egyelőre az amerikai szereplőkkel szemben az EKB-nak és egyéb meghatározó európai intézményeknek esze ágában sincs az enyhítés, sőt inkább a további szigorításon gondolkodnak, annak ellenére, hogy 1-2 iparág már így is a haláltusáját vívja a kontinensen.
A válság súlyosságát jól jelzi, hogy jelenleg Európában a gáz árak nagyjából 3-6-szorosa az amerikainak. Valamint a gáz árával jól korreláló villamosenergia árakban is hasonló a helyzet. Ennek függvényében nem csoda, hogy Európa versenyképessége már a közepesen energia intenzív iparágakban is óriásit esett a 2010-es évek eleje óta, amikor még közel pariban voltak az energiaárak a két kontinensen.
A kézenfekvő megoldás, ami tabu
Amennyiben tényleg a fenntarthatóság és a környezetvédelem a fontos a megoldás szempontjából, akkor az egyes országok energiafogyasztására tekintve adódik egy kézenfekvő megoldás. Egy Egyesült Államokban élő ember átlagosan majdnem kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy átlag német, vagy két és félszer annyit, mint egy átlag svájci, pedig ezek egyáltalán nem szegény országok. Amennyiben egy átlag egyesült államokbeli állampolgár csak annyi energiát fogyasztana, mint egy német, az nagyjából egy európányival csökkentené a világ energiafelhasználását, és még többel annak károsanyag-kibocsátását. Ez ráadásul relatíve nem is kerülne sok pénzbe, és jóval nagyobb lenne a hatása, mint az összes jelenlegi ESG-kezdeményezésnek együttvéve. Habár a klímakonferenciákra nagyon sok okos ember jár több száz magánrepülővel, a gondolkodás egyelőre nem ebbe az irányba tart.
(A cikk először a G7.hu oldalán jelent meg 2024. április 27-én. Borítókép: Exxonmobil Beaumont, forrás: Getty Images)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
