A magyar háztartások több ezer milliárd forintot buknak az infláción
Az elmúlt években mindig volt egy állampapír, amivel szemben bizonyítaniuk kellett az alapkezelőknek, most éppen a PMÁP az, amely kiemelkedő hozamot nyújt, de a versennyel nincs gond, mondta el a Portfolio-nak Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója, aki szerint azzal, hogy a lakossági megtakarítások nagy része készpénzben áll, a magas infláció miatt nagyon komoly vagyonvesztésen vagyunk túl, a magyar háztartások több ezer milliárd forintot buknak az infláción. A vezérigazgatóval a bankválság, az energiaválság, a magas infláció és az orosz-ukrán háború ellenére emelkedő részvénypiacokról, a következő hónapokban várható kockázatokról, és egy elfeledettnek és unalmasnak gondolt, mostanra viszont izgalmas részvénypiacról, a románról is beszélgettünk, ahol nemrég lezajlott a legnagyobb idei európai tőzsdei kibocsátás, a Hidroelectrica példája pedig Magyarország számára több szempontból is példaértékű lehet.
Az interjút Nagy Viktor, a Portfolio.hu vezető elemzője készítette és a Portfolio.hu oldalán jelent meg először 2023. július 20-án.
Nem is kezdhetnénk mással a beszélgetésünket, mint a legnépszerűbb magyar lakossági állampapírral, a PMÁP-pal, ami idén 16, jövőre pedig akár 20 százalék feletti hozamot fizethet. Hogy tudtok ezzel versenyezni?
Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot tudok elmondani. Az egyik az, hogy az Accorde Alapkezelő 2016-os indulása óta mindig volt egy speciális állampapír, amivel szemben bizonyítanunk kellett. Amikor nulla közeli volt a hozamkörnyezet, akkor az 5 százalékos hozamot biztosító MÁP Plusz volt az egyik konkurencia, és ha azt nézzük, hogy a nullához képest az 5 százalék mekkora hátrány, most valójában kisebb hátrányt kell „ledolgoznunk”. A másik dolog pedig az, hogy az ügyfeleink egyre kevésbé forintos eszközökbe fektetnek be. Az Accorde-nál a befektetett összegek közel 60 százaléka forinttól idegen deviza, aminek a jelentős része eleve nem is forintban érkezik hozzánk. A devizás arány fokozatosan nőtt az elmúlt években, miközben a kezelt vagyon is gyarapodott. Részben talán azért, mert aktív alapkezelőként aposztrofáljuk magunkat, és úgy tűnik, hogy természetes folyamat, hogy az ügyfeleink egyre inkább keményvalutában keresnek befektetéseket. Összességében tehát egyre kisebb nálunk a forint befektetések aránya, és a versennyel pedig nincs gond.
A múltbeli hozamoknak persze nincs feltétlenül előre jelző szerepük, de azok alapján most nehéz megverni az állampapírhozamokat. Ha most valaki beviszi hozzátok a pénzét, mit tudtok ígérni neki?
Kérdés, hogy miben hozza be. Olyan mértékben nő a devizás eszközök aránya, hogy az ügyfél jó eséllyel euróban fogja hozni, és akkor már nem releváns, hogy mekkora hozamot nyújt a PMÁP. De ha forintban fektetne be, úgy gondolom, az állampapírnak is van helye a portfólióban. Ez egy attraktív termék, de megvannak a maga korlátjai, nem végtelen tehát ez a lehetőség. Nagyon gyakran egyetlen termékből álló portfóliót alakítanak ki a befektetők, de ez szerintem nem helyes, egy diverzifikált portfólióban helye van magyar állampapíroknak is, és van helye a befektetési alapnak, részvénynek, az ingatlannak, a nyersanyagnak, stb.
Most már a bankoknak is előírják, hogy tájékoztassák az ügyfeleiket, mennyit buktak azon, hogy a pénzintézetnél betétben, és nem az államnál állampapírban tartják a pénzüket, ráadásul úton útfélen, még a KRÉTA rendszerben is reklámozzák az állampapírokat. Miért terel erre az állam, azon túl, hogy gondoskodik az állampolgárairól? Ekkora a baj?
Az állam sok szempontból már évtizedek óta szélmalomharcot vív, aminek az az oka, hogy a magyar lakosság nagyon releváns része készpénzt tart, és a banki betéten kívül nem hajlandó másba tenni a pénzét. 2022-23-ban 30 százalék feletti az összesített infláció, ez pedig nagyon komoly vagyonvesztést jelent a háztartásoknak, ami negatívan hat vissza a gazdaságra. És miközben a lakosság egy része a párnacihában tartja a pénzét, az állam kénytelen a piacról, sok esetben külföldről forrást bevonni, ez makrogazdasági szempontból rendkívül káros az államnak és a háztartásoknak is. Nagyon komoly vagyonvesztésen vagyunk túl, a magyar háztartások több ezermilliárd forintot buknak az infláción. Európában extrém magas a magyar készpénztartási arány, nem arról van szó, hogy a napi bevásárláshoz szükséges készpénzt tartjuk a pénztárcánkban, hanem jóval többet. Szóval az állam finanszírozási és gazdaságélénkítési célokat is követ az állampapírba tereléssel.
Most még magas az infláció, de a következő hónapokban jelentősen csökkenhet. Szerinted ennek milyen hatása lesz a hazai kisbefektetők magatartására, és hogy reagálnak erre alapkínálatukban és az értékesítésben az alapkezelők?
Valóban az a piaci várakozás, hogy csökken az infláció és a kamatkörnyezet is, ezért logikus a rövid futamidejű termékek irányából a hosszabbak felé terelni a befektetőket, hiszen ahogy a rövid kamatok egyre kevésbé vonzóak, a hosszú oldalon egyre meredekebb lesz a görbe, értelemszerűen egyre vonzóbbá válnak a hosszabb futamidejű termékek. Ez a mozgás valamennyire elindult, de a befektetők jelentős része nem mer kockázatot vállalni, pedig az elmúlt fél évben például a részvényalapok, a vegyes alapok jól teljesítettek, aki mert kockázatot vállalni, az nagyon jó hozamot tudott elérni.
Mennyire káros szerinted a betéti kamatstop intézkedés, amit most ismét meghosszabbított a kormány?
Nem önmagában ez az intézkedés az érdekes. Az látszik, hogy van egy nagyon komoly beavatkozás a banki működésbe a mérleg mindkét oldalán. Kamatstop van a hiteleknél, a vállalatok és a kkv-k sok esetben teljesen más kamaton tudnak hitelhez jutni, ami sok szempontból egy kényszer eredménye. A magyar gazdaságot nagyon komoly energiaválság érte tavaly, és ez alaposan megterhelte a költségvetést, ezért jöttek a különadók és mindenféle intézkedések. Én a piac szabad működésének a híve vagyok, ezért nehéz ezekről az intézkedésekről pozitívan nyilatkozni. Sajnos az ország belekerült egy energiacsapdába, részben ezért volt szükség ezekre az intézkedésekre. Ennek még mindig vannak maradványai, az idei költségvetést ez még terheli valamennyire, jövőre pedig a kamatszámla tud nagyon elszállni, ha nem avatkoznak be. Nagyon meg kellett emelni a kamatokat, amik még mindig extrém magas szinten állnak, emiatt jövőre lehetnek pofonok kamatoldalon. Ezért lépett a kormány, ezért történt ez a terelés az állampapírpiaci hozamok csökkentése érdekében. Abban bízok, hogy mind a különadók, mind az egyéb intézkedések tekintetében, ha az ország kiheveri ezt a két sokkot, utána hátrébb lehet lépni ebből az intervencionalizmusból.
Az energiaválságot már említetted, de globális szinten más negatív hatások is érvényesültek, a magas infláció miatti jegybanki kamatemelések, a várható recessziós környezet, az idei bankválság vagy az orosz-ukrán háború miatt a piaci szereplők nagy része rendkívül pesszimista volt idén a tőzsdékre, ezzel szemben tavaly október óta komoly ralit látunk a világ részvénypiacain, a német vagy olasz tőzsde mindenkori csúcsa közelében, japán tőzsde több mint 3 évtizedes csúcson, és az amerikai részvényindexek sincsenek messze a korábbi rekordszintektől. Nektek mi volt az alapkoncepciótok, és hogyan reagáltatok az elmúlt hónapok tőzsdei mozgásaira?
2022 egy pokoli év volt sokak számára, szerencsére ránk ez nem igaz, de egy klasszikus vegyes portfólió nagy pofont kapott tavaly. Ha az inflációt is hozzáadom, kétségtelen, hogy hatalmas pusztulás ment végbe. Általában az szokott lenni, hogy egy ennyire nehéz év után nem jön még egy hasonló, sőt, többnyire jobb évek követik. Ennyire nem egyszerű a helyzet, de úgy futottunk neki ennek az évnek, hogy mindenki rettentő pesszimista volt, és az egész első félév arról szólt, hogy a félelem falán másztak felfelé a tőzsdék, gyakorlatilag folyamatosan rettegtünk valamitől.
JANUÁRBAN ATTÓL, HOGY MEGFAGYUNK, AZTÁN JANUÁR ELSŐ KÉT HETÉBEN ÖSSZEOMLOTTAK A GÁZÁRAK. MÁRCIUSBAN ATTÓL FÉLTÜNK, HOGY RÁNK OMLIK A BANKRENDSZER, MI EGYÉBKÉNT EBBEN INKÁBB LEHETŐSÉGET LÁTTUNK A RÉGIÓS BANKRÉSZVÉNYEK PIACÁN. AZTÁN JÖTT AZ, HOGY AMERIKA CSŐDBE MEGY, MEG RECESSZIÓ KERÜL A FÉL VILÁG. EZEK MIND OLYAN FÉLELMEK VOLTAK, AMIK NEM IGAZOLÓDTAK BE.
Emiatt egy mérsékelt kockázatvállalással vagy egy jó alapkezeléssel, egy nem túlzott long részvény súllyal is nagyon jó hozamokat lehetett elérni. Mindamellett, hogy alapvetően arra fogadtunk a portfóliók másik felével, hogy ezek a nagyon magas rövid forintoldali kamatok csökkenni fognak, mert az infláció csak elkezd mérséklődni. Több sokk is érte tavaly a piacokat, egyrészt a háború, másrészt az infláció, két nagy pofont kapott a szentiment, és már év elején látszott, hogy mind az intézmények, mind a lakossági befektetők nagyon óvatosak. Még ma is igaz az az állítás, hogy az intézmények egy része a partvonalról nézi ezt a ralit, igazi pain ralit láttunk, mert sokan még mindig nem merik megvenni a piacokat. Szerintem a jegybankok idén csatát nyernek az infláció felett, a háború kimenetele azonban még kérdéses.
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy medve piaci ralit vagy bika piacot látunk, sokan mondtak már véleményt ezzel kapcsolatban, mindkét tábornak megvannak az érvei. Te melyik oldalon állsz?
Egy portfóliómenedzsernek sem szabad ragaszkodni semmihez, én adatfüggő vagyok. Ha ez egy bear market rali, akkor ez hosszabb lesz. Az is nagyon érdekes, hogy egyáltalán beszélhetünk-e ciklusról, de hogy hogyan ítéljük meg ezt a jegybanki ciklust, azt gondolom, hogy a kérdés az, hogy hogyan alakulnak azok a problémák, amelyek tartósan inflációt tudnak okozni a világban, és itt elsősorban a munkaerőpiac összességére gondolok. Amikor azt mondom, hogy csatát nyertek a jegybankok, abban benne van az, hogy sikerült lehűteni a gazdaságot, letörni az inflációt. Erre lehet majd példa az augusztusi amerikai inflációs adat, szerintem az is elég jó lesz. De úgy mentünk túl egy lassuláson és egy feldolgozóipari recesszión a világban, hogy nem nőtt a munkanélküliség, ráadásul az USA-ban még recesszióról sem beszélhetünk. Az a kérdés, hogy a munkaerőpiac feszessége tud-e tartós nyomást gyakorolni a rendszerben, és ez milyen mértékű lesz, és lesznek-e ezzel szemben olyan faktorok, melyek ellentétesen hatnak, mint például a mesterséges intelligencia. Ezekre a kérdésekre ma még nem tudjuk a választ, ugyanakkor a gazdaságban van egy, a vártnál erősebb növekedés, és nem süllyedtünk érdemben recesszióba. Bár a feldolgozóipar tavaly nyár óta recesszióba került, de úgy tűnik, hogy az szép lassan kialjaz, ezzel szemben a szolgáltató szektor meglehetősen erős maradt, köszönhetően annak, hogy a háztartások mérlege nagyon stabil. Úgy gondolom, hogy lassú gazdasági növekedés jön, de megússzuk a recessziót. Van tehát egy olyan környezet, amiben a gazdasági növekedés erősebb maradt annál, mint amit a szereplők gondoltak, van egy leálló monetáris szigor és egy lassuló infláció. Ez általában a tőkepiacoknak viszonylag kedvező körülményeket teremt.
Az amerikai munkaerőpiaci kockázatot már említetted, azon kívül milyen kockázatokra érdemes még figyelni a befektetőknek?
Én már a háború előtt is azt gondoltam, hogy van egy nyersanyagpiaci szuperciklus, ezen belül az energetikában egy hasonló trend, de attól, hogy most ideiglenesen részben a lassulás miatt nem látunk rekordmagas energiaárakat, a problémák még nem oldódtak meg. Számtalan szükséges beruházás nem valósult meg az elmúlt 20 évben a szektorban, ez pedig előbb-utóbb magasabb energiaárakat eredményez. Egy másik kockázat, hogy egyre inkább látszik a világgazdaság polarizációja, főként az USA és Kína között, ami egyelőre apró csatákkal zajlik, amikre a többség fel sem figyel, pedig általában a polarizáció, a termelés visszaszervezése inflatórikus. Ez egy olyan tényező, amire érdemes odafigyelni.
De ne csak a kockázatokról, hanem a lehetőségekről is beszéljünk. Az elmúlt években az egyik nagy sztoritok a román tőkepiac volt, amivel meg tudtátok különböztetni magatokat más alapkezelőktől. Hogyan találtátok meg, mi volt, ami vonzóvá tette a román piacot?
2012-13 környékén ért meg bennem a gondolat, hogy keressünk egy olyan piacot, ami vonzó, ahol vannak jó sztorik, jó egyéni papírok, jó a makró stb. Így találtunk rá Romániára és elkezdtük követni a román cégeket, aztán sikerült meggyőzni a Concorde-ot, hogy legyen tőzsdetag Romániában. Jó pár évvel később, amikor az Accorde élére kerültem, akkor jött az ötlet, hogy készítsünk egy terméket, ami ezt a sztorit becsomagolva tálalja az ügyfelek elé, mert ismeretlen egyedi részvényeket magánügyfeleknek viszonylag nehéz eladni. Aztán eltelt 5-6 év, az alap elég nagyra, mostanra 11 milliárd forintra nőtt. Azok, akik az elején elindultak velünk, gyakorlatilag megduplázták a pénzüket, nagyon jó hozamot lehetett elérni a román piacon. Ennek az az oka, hogy ez egy rettentően olcsó, elfeledett, sok szempontból unalmasnak gondolt piac, ami viszont mostanra nagyon izgalmassá vált.
Az elmúlt években egymás után jöttek a hírek azzal kapcsolatban, hogy bezzeg még a románok is lehagynak minket, például a GDP vagy a keresetek növekedésében, vagy a minimálbér alakulásában. Szerinted mit tanulhatunk tőlük?
Az országgal kapcsolatos jó híreknek az egyik legfőbb oka az, hogy Románia egy rendkívül energiafüggetlen ország. Ennek egyik megkoronázása a Hidroelectrica múlt héten végrehajtott, Románia történetének legnagyobb részvénykibocsátása volt, de Európában sem láttunk idén nagyobb tranzakciót, közel 2 milliárd eurós részvényértékesítésről és 10 milliárd eurós cégértékről van szó. Ez azért egy izgalmas sztori, mert megmutat valamit abból, amiért érdekes a román piac. A román áramtermelés 25 százalékát vízenergiával állítják elő, és ez a cég felelős ezért. A vállalat sok szempontból nagyon perspektivikus, hiszen a vízenergia amellett, hogy zöld és teljesen ESG kompatibilis, jövőbe mutató technológia. Ugyanakkor a románok ezt nem az elmúlt 20 évben építették ki, az ő előzésük több évtizedes múltra tekint vissza. A cég termelésének közel fele tározós vízerőművet jelent, praktikusan ez az a vállalat, amelyik képes kiszabályozni az összes megújuló energiának a mindenféle volatilitását, és pont emiatt ilyen elképesztően jövőbe mutató a léte.
Magyarország most pont azzal küzd, hogy rengeteg napelem települt, de a hálózat nem képes szabályozni az áramtermelésben jelentkező hirtelen megnőtt volatilitást. Romániának pedig van egy olyan vállalata, amelyik gigantikus méretben képes ezt a szabályozó funkciót betölteni. Ha így nézzük, akkor a Hidoelectrica kapacitása egy hatalmas akkumulátor. Milyen érdekes, hogy Magyarországon, a Dunán egyetlen vízi erőmű sincs. Még Ausztriában is van tucatnyi és nagyságrendileg egy paksnyi kapacitást termelnek. Tény, hogy mások a geológiai adottságaik. Azon gondolkodtam, hogy a mi életünkben talán már nem is lesz olyan bátor politikus, aki fel meri vállalni egy ilyen projekt népszerűtlenségét, miközben az osztrákokra nem lehet azt mondani, hogy rombolnák a környezetüket. Az energetikai függetlenségnek van még egy lába, ami szintén egy geológiai adottság a románoknál, és nehéz vele versenyezni, ez a Neptun Deep gázmező. Két hete döntötte el az OMV román leányvállalata, hogy megkezdik a fekete-tengeri gázmező kiaknázását.
Románia, ha nem is teljesen, de 80-90 százalékban önellátó földgázból, és ha szerencsénk van, ez a gázmező 2027-től már termel, és addigra képes lesz teljesen önellátóvá tenni az országot, sőt komoly esély van rá, hogy pár milliárd köbméter Magyarországra is eljuthat. Érdekesség, hogy Romániában a nukleáris erőmű is tőzsdén van. Ez egy kanadai technológiájú erőmű, amihez még fognak építeni blokkokat a 2030-as évek elején, és a románok annyira nem akarnak függeni senkitől energetikában, hogy ők maguk állítják elő az üzemanyagcellát az atomerőműhöz. A moduláris reaktortechnológia kapcsán pedig a régiónkban pusztán az a kérdés, hogy az első ilyen típusú amerikai reaktor a lengyeleknél vagy a románoknál indul-e előbb.
A kibocsátás óta több mint 5 százalékot emelkedett a Hidroelectrica árfolyama. Szerintetek érdemes még beszállni?
Abszolút, a vállalat részvénye 9-10 százalék körüli osztalékhozamot nyújt, és jelentős növekedési potenciál is van benne, egy abszolút perspektivikus cég. Az a fantasztikus előnye, hogy képes kiszabályozni a megújuló energiát, és erre a tulajdonságra egyre nagyobb lesz az igény. Ahogy kivezetjük a szenes erőműveket, a stabil áramtermelő rendszereket, és bejön a szél- meg a napenergia, az áramár volatilitása is egyre nagyobb lesz. A margin, amit ez a cég azon tud keresni, hogy nem zsinóráramot, hanem a csúcsáramot értékesíti, egyre nagyobb lesz, ahogy egyre volatilisebbé válik az áramár. A román alapot részben azért is indítottuk, mert ez egy olcsó, elfeledett piac, nincs benne a nagy indexekben, emiatt a likviditás is picit alacsonyabb, mint a nagy klasszikus fejlődő piacokon. Az a remény – ami nem garantált – hogy a Hidroelectrica tőzsdei bevezetésével már van a román piacon három-négy olyan erős, nagy kapitalizációjú vállalat, amivel Románia is bekerülhet a feltörekvő piaci indexekbe, egy felminősítéssel pedig megnő a helyi tőkepiac tőkevonzó képessége, ezáltal a román részvények, például a Hidroelectrica is felértékelődhetnek.
A magyar tőzsdén évek óta várjuk, hogy egy fajsúlyosabb vállalat, például az MVM tőzsdére menjen. Látsz arra esélyt, hogy a következő években a magyar részvénypiacon is legyen a mostani, romániaihoz hasonló méretű részvénykibocsátás?
A régióban nem ritka, hogy energetikai vállalatok tőzsdén legyenek, ilyen a cseheknél a CEZ, vagy Romániban a nukleáris erőmű, a hálózatüzemeltetők, illetve a klasszikus disztribútorok közül is egy cég tőzsdén van. Nálunk ezt valóban az MVM testesítené meg, a sztorija is jó lehetne a paksi atomerőművel, csak amíg a rezsicsökkentés miatti szabályozói kockázatok jelen vannak, addig a tőzsdére lépés egy nehezen megvalósítható folyamat. Ehhez az is kellene, hogy Magyarország kikerüljön az energiacsapdából.
Milyen régiókat, országokat, szektorokat figyeltek, miben láttok most fantáziát?
Európára összességében optimista vagyok, ami nem azt jelenti, hogy az Amerika-Európa versenyben feltétlenül mi állunk nyerésre, sőt. De azt gondolom, hogy Európa önmagához képest jobban fog teljesíteni a következő 5-10 évben, mint az elmúlt 20-ban. Látszik a tőzsdeindexeken is, hogy valamennyire megváltozott a helyzet. Ennek az az oka, hogy az európai gazdaság az elmúlt két évtizedben leginkább az állandó kereslethiány miatt szenvedett. Ennek voltak strukturális okai, megszorítások, válságok, de leginkább az elöregedő társadalomra és a nagyon alacsony beruházási szintre vezethető vissza. A háború és az energiaválság azonban alapvető változásokat hoz. Európában a 2000-es évek elejétől a saját gázkitermelés a negyedére csökkent, ez is egy tünete annak, hogy mennyire ráutalódott külső energiaforrásokra, és az is igaz, hogy a hadi kiadások is a töredékükre csökkentek. Két dolog miatt látom, hogy megváltozik az európai gazdaság. Az egyik az, hogy a háború ráébresztette a kormányokat arra, hogy a hadiipart nem lehet olyan mértékben leépíteni, mint azt korábban tették. Az, hogy a német hadiiparnak Magyarország volt a legnagyobb vevője, melegséggel tölti el a szívünket, de azt is jelzi, hogy mennyire összement a német hadiipar. Amikor a hadiipart felpörgeted, az a gazdaságot is pörgeti, mert ez egy klasszikus kormányzati költekezés. De nemcsak az ipart, hanem a kutatás-fejlesztést, az informatikát. Egy mai harckocsiban valószínűleg több chip van, mint lőszer. A másik vonal pedig az energetikai függetlenség, amiben 20 évnyi beruházást kell pótolni, és nemcsak magára a termelésre gondolok, hogy energiafüggetlenebbé kell tenni Európát, hanem a hálózatokat is brutálisan fejleszteni kell. Ilyen szempontból optimista vagyok, óriási lehetőségek is vannak ebben. Fantasztikus dolog, hogy mennyi mindent meg tudnánk már oldani, ha alkalmasak lennének a rendszerek, talán az elektromos autódat akkumulátornak használja a házad, vagy akkor töltöd, amikor nagyon olcsó az energia. Egy csomó mindent lehetne csinálni, de ehhez rengeteget kellene beruházni.
A magyar tőzsdéről mi a véleményetek? Melyik részvényekben láttok fantáziát?
Az OTP nagyon érdekes, egyrészt nagyon megnőtt a külföldi profit aránya, amit a befektetők még nem vettek észre. Még mindig úgy tekintenek rá, mintha ez egy magyar bank lenne, holott az elmúlt évek akvizícióinak köszönhetően a külföldi profit aránya érdemben megnőtt. A másik, hogy ha Magyarország képes a már korábban említett kihívásokat megoldani, a költségvetés helyzete rendeződik, valamilyen szinten dealt kötünk az EU-val, kedvező lesz a külső és a hozamkörnyezet, és elkerüljük a kamatok miatti feszülést, akkor az említett intervencionalista, bankrendszerbe agresszívan beavatkozó politikákból is hátrébb lehet lépni. Az OTP akkor is olcsó, ha ezek nem történnek meg, de hosszú távon nem feltétlenül szerencsés ilyen szinten beavatkozni a bankrendszerbe. Az OTP-n kívül a Magyar Telekom is érdekes. Alapvetően nem tartom drágának a magyar papírokat, de itt van egyfajta félelem a befektetőkben az állami beavatkozások miatt. A Telekom szintén kifejezetten olcsó, egy reáleszköz. Mindenki arról beszél, hogy mennyit mentek idén a piacok, de sokan nem veszik figyelembe azt, hogy azok a társaságok, ahol van árazási erő, képesek érvényesíteni az inflációt, ott ezek valójában reáleszközként működnek, és ebben az esetben törvényszerűen védeniük kell az inflációtól. Ez nem egy azonnali, hanem egy késleltetett hatás, amit fogunk látni a Magyar Telekom eredményében, de meg fog jelenni a profitban, és előbb-utóbb az osztalékban is. Ennek köszönhetően pedig előbb-utóbb a részvényárfolyamban is.
Ha most kellene összeállítani legalább 5 évre, magas kockázatvállalású ügyfélnek egy portfóliót, mit tennél bele?
Én alapvetően az aktívan kezelt alapokban hiszek, ez a mi hitvallásunk is. Azt gondolom, hogy most egy olyan időszak jöhet a világban, ahol nagyon aktívan kell a vagyont kezelni, mert számomra nem egyértelmű, hogy az infláció fölött végső győzelmet arattak a jegybankok. A 20-40 éve működő dolgok, hogy csak tedd be passzívan részvénybe, kötvénybe a pénzedet, és majd jó lesz, azok nem működtek az elmúlt 2-3 évben. Egy forintos portfólióban szerintem helye van az inflációkövető állampapírnak, ez nem kérdés, de az a hitvallásom, , hogy egy aktívan kezelt jól diverzifikált portfólió a siker kulcsa, ahol igen is jól kell eltalálni a kockázatos és kockázatmentes eszközök arányát, ezeket aktívan változtatva, súlyozva régiók, szektorok és eszközosztályok között.
Ha meg egy ennél passzívabb portfóliót képzelsz el, akkor vagy aktív vagyonkezelést választanék, vagy aktívan kezelt befektetési alapokból állítanám össze a portfóliót. A mi esetünkben a román, a görög és a lengyel piacnak kiemelt szerepe van, részben a magyarnak is, mert ez a régió olcsó. Azért is, mert a háború miatt a befektetők egy része elment, és nem jött vissza. A lengyel piac 10 éve szenved, azóta nincs hozam. Idén jól teljesít, de 10 évig nem csináltak semmit. Ilyen környezetben általában azok az államok szoktak jól teljesíteni, amik a Nyugatnak a védőbástyái. Jó példa erre Dél-Korea, vagy Nyugat-Németország. Mind Lengyelország, mind Románia, sok szempontból Görögország és részben a magyar tőkepiac is érdekes, ezekben az országokban nagyon olcsó a részvénypiac. A román és görög felülteljesítésnek egy másik oka, hogy megkapják az EU-s forrásokat. Már vannak utalások, a románok a GDP 9 százalékát kapják ebben a ciklusban, ez közel a duplája annak, amit Magyarország nem kap meg, a görögök meg a GDP 17 százalékát kapják meg. Náluk sincs vita, egy részét már kiutalták. Az egy kérdés, hogy Lengyelország meg fog-e tudni egyezni az EU-val, azt gondolom, hogy igen, de ott ősszel választások lesznek, és ilyenkor erőt kell mutatni.
És mi az, amit befektetésként inkább elkerülnél?
A török egy érdekes sztori. Mindig megpróbáljuk elhinni Erdogannak, hogy majd csinál egy rendes gazdaságpolitikát, fél-egy évig megpróbálja, aztán kitáncol belőle. 10 éve ez folyik. De nem bánnám, ha tévednék, és lenne egy befektetésre alkalmas tőkepiac Törökországban. Ha ez a polarizáció tovább folytatódik, akkor arra van egy nagyon rossz példánk, hogy mi történt a világban tavaly februárban. Tavaly február végén az orosz tőkepiacot egy hétvége alatt levágták a nyugati rendszerről. Minden befektetés, ami ott volt, nullát ér. Ez egy intő jel, hogy ha ez a helyzet tovább mérgesedik, akkor mikor válik ketté más pontokon ez a szituáció. Kína kapcsán merül fel ez a kérdés, hiszen egyértelműen Kína lesz Amerika nagy kihívója, nem Oroszország. Ez óvatosságra int, hogy nyugati befektetőként mennyire tudsz Kínában befektetni. Én emiatt nagyon óvatos lennék, mindamellett, hogy nem drága piac, sőt.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
