Olaj- és gázcégek: szépen fizetnek, de érdemes óvatosnak lenni
Tavaly az olaj- és gázár ralija hatalmas profitokat hagyott a cégeknél, még az extra adóztatás után is. Ebből a jelentős többletből a vállalatok adósságot építettek le, és extra pénzt osztottak szét a részvényesek között részvény-visszavásárlás és osztalék formájában. Pillanatkép az olaj- és gázcégekről.
2022 egyik legjobban teljesítő európai részvénypiaci szegmensét (+24% vs. -17% átlagosan a többi szektor) az olaj- és gázcégek tudhatták magunkénak. Ennek apropóján vizsgáltuk meg az ide tartozó vállalatokat, külön figyelmet fordítva a régiós cégekre.
Tavaly a régiós olajvállalatok részvényárfolyama euróban mérve alulteljesítette az amerikai és európai szektortársaikat, amit azóta némileg javítani tudtak (az OMV kivételével). Ugyanakkor mindenképp fontos kiemelni, hogy a MOL (+15%) esetében a forint erősödése (+7%) sokat segített, míg a román Petromnak ez a hátszele nem volt meg (+16%).
Nem titok, hogy tavaly az olaj- és gázár ralija hatalmas profitokat hagyott a cégeknél. Még az extra adóztatás után is. Ebből a jelentős többletből a vállalatok adósságot építettek le, és extra pénzt osztottak szét a részvényesek között részvény-visszavásárlás és osztalék formájában. Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy adósságleépítésben a régiós cégek olyannyira élen jártak, hogy még pár negyedév, és közel adósságmentesnek lehetne tekinteni őket.
A megmaradó extra pénz másik fele a részvényesek felé indult. Cégenként változó, hogy ezt milyen csatornán keresztül valósították meg, illetve a részvényesi javadalmazási módszerek közötti arány miképpen alakult. Az esetek többségében – a régiónkat leszámítva – a részvény-visszavásárlás volt a kedveltebb irány, amely egyes esetekben hatalmas méreteket öltött.
Ebben az évben előreláthatólag kiemelkedő részvényesi kifizetést tud biztosítani a norvég Equinor (közel 20 százalékot). A cég a tavalyi európai gázkrízis nagy nyertese volt, triplázó év/év profittal. Az olaj- és gázszektorban könnyen lehet olyan vállalatot találni, amelyik kétszámjegyű hozamot ígér erre az évre befektetőknek. Bár sok vállalat az adott negyedéves profit alakulásához köti a részvény visszavásárlás mértékét. Tehát nem fixálták azt egész évre.
Csakhogy a gazdasági ciklus vége felé járva egy a gazdasági aktivitásnak erősen kitett szektorban hamar erodálódhat a profit és így a kifizethető pénz nagysága. Úgy gondoljuk, hogy a szektor index (SXEPEX – EU Stoxx Oil and gas ETF) által két számjegyet alulról súroló hozam bár vonzó, a kockázatokat tekintve érdemesebb óvatosabb álláspontra helyezkedni.
Van kiút az energetikai válságból
Mai adásunkban az európai gáz- és árampiac mélyebb összefüggései mellett azt keressük, mi lehet a kiút abból az energetikai káoszból, ahová navigáltuk magunkat.
Legalább addig, amíg a monetáris politika oldaláról a szigorítás zajlik, hiszen annak a magas kamatokon keresztül a szándékolt célja a gazdasági aktivitás hűtése. Erre jó indikátor a finomításon belül a dízel egységprofit alakulása, ami a végtermék keresletére is jelzéssel szolgál. Utóbbi jó hőfoka a gazdasági aktivitásnak. Habár látható (jobb alsó ábra), hogy az orosz–ukrán háború következtében a dízel piaca rendkívül érintett volt. Soha nem látott profitabilitás jellemezte a finomítást. Ez mára “normalizálódott”, és háború előtti szintekre esett vissza. Aminek következtében az olajcégek eredményének dinamikája is hasonló irányt fog venni. Egy másik jó előrejelző indikátor a feldolgozóipari PMI, amely globális szinten az energiaintenzív aktivitás gyengülését vetíti elő.
Legvégül pedig térjünk ki az árazási szorzók alakulására. Ezek csökkenése a régió olajcégeit is érintik. 20-40 százalékkal kerültek alacsonyabb szintre annak a kettős hatásnak a következtében hogy az eredményesség (magas olaj és finomítási haszonkulcsok) jelentősen megugrott, míg a részvényárak nem emelkedtek ilyen ütemben.
A lenti grafikon azt mutatja, hogy a vállalatok értékeltségi szorzói a saját historikus értékeltségükhöz képest miképpen alakultak. Ez alapján a piros szaggatott vonal felett saját értékeltségükhöz képest drágább, míg alatta relatív olcsóbb cégeket találunk. Így az árazási dinamika jobban szemléltethető, mintha abszolút értékben mutatnánk azok alakulását. A román Petrom üdítő kivétel a cégek között, mivel alapvetően 40-50 százalékkal alacsonyabb árazási szorzókon kereskedett. Most egyfajta régiós átlaghoz való konvergenciát láthatunk. Míg a többi régiós cég vélhetően a háború közelsége miatti diszkontokat nyögik.
Habár a relatív alulárazottság képe rajzolódik ki előttünk a szektorral szemben, mindaddig amíg a központi bankok a gazdaság lassulásán keresztül tervezik elérni inflációs céljukat, erős szembeszéllel találkozhatnak az olaj cégek. Így érdemes lehet a partvonalról figyelni az eseményeket. Addig amíg nem kapunk arról több bizonyítékot, hogy az infláció a legtöbb országban tartósan visszatért a jegybankok által megcélzott szintre, és a gazdaságok is elkerülik a recessziót.
(Borítókép: pillanatkép az olaj és gázcégekről, forrás: Boston Consulting Group)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
