Hegylakó: a végén csak egy (bank) maradhat!

picture

A legutóbbi igencsak apróra sikerült bankválságnak, ha egyáltalán lehet ezt annak nevezni, van néhány tanulsága és hosszú távú következménye. Aki ezt részletesen szeretné átlátni, készítettünk róla egy podcastot. Ugyanakkor a fő üzenetet úgy gondoltam, érdemes még egyszer átrágni. Már csak azért is, mert akkor írhatok egy apró részt az egyik kedvenc filmemről, a Hegylakóról, Christofer Lambert főszereplésével (1986). Amelynek fő sztorija nagyon hasonlít ahhoz, amilyen irányba a bankrendszerünket a szabályozók épp terelik. Ez persze lehet véletlen, vagy azért is, mert a Fednél és az ECB-nél is sokan látták a filmet.

A sztori lényege, hogy élnek köztünk úgynevezett hegylakók, akik halhatatlanok, csak egymást képesek elpusztítani, és a legenda szerint közülük „a végén csak egy maradhat”. Miközben egyikük megöli a másikat, a halhatatlanság energiája tovább erősíti a győztest. A sztori, és persze az azt követő folytatások némi következetlenséggel, bukdácsolással együtt is számomra szerethetőek voltak. Ami pedig az egészet igazán megkoronázta, az a Queen filmzenéje, az egyik dalt maga a sztori ihlette, ugyanakkor a Kind of Magic albumról több szám is szerepel a filmben. Ami pedig az előbb említett számot illeti, íme:

Ahogy említettem, úgy fest, hogy a bankokat szabályozó hatalmasságokat is megfertőzte a Hegylakó története. Az elmúlt években a szabályozói terhek olyan mértékben emelkedtek a fejlett világ bankszektorában, hogy új bankok gyakorlatilag nem jönnek létre. Máshogy mondom, képtelenség és üzletileg teljes kudarc lenne ma bárkinek is új bankot indítani. Létezik, ugyanis a banki szabályozási terhek miatt egy új jelenség, a neve angolul „too small to comply” magyarul túl kicsi ahhoz, hogy megfeleljen a szabályozói követelményeknek. Mert ugyan a szabályoknak meg lehet felelni, de ennek ma már olyan magas a költsége, hogy kisebb méretű bankok nem tudják kitermelni. Vagy csak úgy tudják kitermelni, ami a banki működési logikának egy sajátossága, hogy több kockázatot vállalnak a kelleténél. Mivel a bankolás ciklikus üzlet, ezért a túl sok kockázatvállalásért időnként megbüntet a piac.

Tehát új bankok nem jönnek, mert üzletileg nem éri meg bankot indítani. Látszik ez a meglévő bankok árazásán is. A teljes európai bankszektor a könyv szerinti értékének a felén forog, és ezek már a nagy bankok. Tehát azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy bárki, aki holnap bankot alapítana, nagyjából a pénzének a felét másnap el is bukná, ha az üzletét piaci alapon értékelnénk be, és mindezt úgy, hogy ez a nagy, működőképes, felállt operációval, nagy ügyfélkörrel rendelkező bankok árazása.

Tehát új bankok nem jönnek, és mivel a szabályozó minden igyekezete ellenére a ciklikus üzletekben időnként vannak mélypontok, vannak bankok, amelyek fejre állnak. A politikusok, akik a szabályozó hatóságok kimondott/kimondatlan főnökei, viszont gyűlölik a gazdasági ciklusokat, azt meg még jobban, hogyha „bankárok”-nak pénzt kell adni, bankot kell menteni. Ennek egyébként rengeteg látható nyoma és következménye is van. Például hazánkban is az MNB a kamatemelésekkel igyekszik hűteni a gazdaságot, a kormányzat meg mindenféle fiskális élénkítésekkel próbálja simítani a ciklust. Tény, politikusokat gazdasági válságok ritkán repítenek a népszerűségi lista csúcsára.

Jared Diamond Összeomlás című könyvében ír a montanai őserdőkről, amelyek a modern emberi civilizáció előtt egy fenntartható ciklusban működtek. Időként villámok felgyújtották az erdő aljnövényzetét, de a magas fák nem égtek el. Megjelent az ember, aki elkezdte eloltani az erdőtüzeket, az aljnövényzet megerősödött, és egy ponton, amikor jött a villám, már olyan erős tűz keletkezett, amivel már az ember sem bírt el, és bizony az erdő leégett.

A 2008-2009-es gazdasági válságot megelőző időszakot Great Moderation is szokták nevezni, a világgazdaság lényegében komoly recessziók nélkül növekedett. Ha egy kisebb válság felütötte a fejét, akkor a jegybankok azonnal levitték a kamatot és a gazdaság lassulása azonnal megállt érdemi válság nélkül (eloltották a tüzet). A Great Moderation időszakában istenítették ezt a hozzáállást, mondván a modern gazdaságpolitika megtalálta a receptet minden jóra, válságok nélkül élhetjük boldog szabad életünk. Aztán a 30 évnyi enyhülést egy hatalmas erdőtűz zárta le a 2008-09-es jelzáloghitel válsággal.

A GAZDASÁGI VÁLSÁGOK UGYANIS, HANGOZZÉK EZ BÁRMILYEN SZÖRNYŰEN, HOSSZÚ TÁVON JÓK, RÖVID TÁVON FÁJDALMASAK.

A kis válságok ugyanis elpusztítják az aljnövényzetet, azokat az üzleteket büntetik, amelyek rossz döntéseket hoztak. Nem hagyják, hogy az egyik rossz döntést aztán még éveken át tucat másik kövessen. Gondoljuk itt egy perce a Credit Suisse-re. Ott nem egy rossz döntés született érdemi következmény nélkül.

A politika nem így működik, nem tudják elviselni a gazdaság ciklikusságát, és a hosszú távú szemlélettel is vannak gondjaik. Ha minden válság során több ezerből pár száz bank csődbe megy, ha diverzifikált a betétállomány, akkor ez kibírható áldozat gazdaságilag. Politikailag persze ez nehezebb, ez érthető.

Épp ezért a világ jelenleg nem ebbe az irányba tart. Ahogy az elején említettem, új bankok nem tudnak belépni a bankok piacára. Ehelyett egyik megeszi a másikat, elnyeli energiáit. A bankrendszer koncentrálódik. Akárcsak Svájcban, ahol a végén már tényleg csak egy maradt.

Ha ez nem változik, akkor a fejlett világban is, pár tíz év alatt, válságról válságra bukdácsolva, a végén majd csak egy, vagy néhány bank marad. Azok már olyan biztonságosak lesznek, hogy akár hegylakóknak, azaz halhatatlanoknak is hívhatjuk őket. Sőt itt Európában szinte már csak hegylakó bankok vannak. Kárára ez egyébként az ügyfeleknek és a gazdaságoknak, hiszen néhány szereplős, oligopolizált piacon azért nagy versenyre (olcsó hitelekre) ne számítson senki. Hosszú távon ez káros, rövid távon – ami a lényeg a politikai aktoroknak – viszont nyilván kifizetődő, az ő szemükben ez csoda:

It’s a kind of magic
It’s a kind of magic
A kind of magic (No way)

One dream, one soul
One prize, one goal
One golden glance of what should be
It’s a kind of magic

(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2023. május 12-én. Borítókép: csak egy maradhat, forrás: Hegylakó film)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Lehet még egy váratlan hatása a Credit Suisse csődjének

Olvasási idő: 4 p
Apróbb részletnek tűnhet, de hosszú távon jelentős változást hozhat a banki ügyfelek és a bankrészvények tulajdonosai számára egyaránt a Credit Suisse több mint 16 milliárd dollár összegű AT1-es kötvényének leírása. A probléma megértéséhez fontos elsőként megérteni, hogy mik is ezek a kötvények.
picture

A monetáris szigorítás bizalmi válságot szült

Olvasási idő: 6 p
Eluralkodott a pánik a bankpiacon, így egyre többen sürgetik a pénzintézetek kötelező likviditási tartalékaival kapcsolatos szabályok szigorítását. A kérdés nemcsak az amerikai bankok esetében kerül elő, hanem a már most sokkal szigorúbb szabályozási környezetben működő európai bankoknál is.
picture

Nagy terhet ró a bankokra az EKB elvárása

Olvasási idő: 2 p
A szigorodó szabályozásnak köszönhetően ellenállóbb lett ugyan a bankrendszerünk, azonban ezt a hatékonyság visszafogásán keresztül értük el. Újabban a MREL követelmény miatt fájhat a bankok feje.