Magyar sapkák
Az utóbbi hónapokban a politikusok közkedvelt eszköze az elszálló energiaárak hatásainak tompítására és a lakosság jövedelmének védelmére az ársapka, amely átmenetileg tompítani tudja a magas árak negatív hatását. Ám sajnos ez nem csodaszer, a mellékhatások idővel jelentkezni fognak. Nincsen ingyen ebéd, ahogy a közgazdász szakma szokta mondani, a számla vagy ki lesz fizetve vagy az adott termékből hiány lesz.
A történelem során a döntéshozók gyakran nyúltak a termékek árának szabályozásához. Talán az egyik legkorábbi írásos példa Diocletianus római császárig vezethető vissza, aki a 3. század végén 800 darab (!) termékre vezetett be hatósági árat, hogy megfékezze az inflációt. Ám eredeti célját sajnos nem érte el. Az idő múlásával a kereskedők a feketepiacon értékesítették portékáikat, visszatartották az áruikat. Vagy inkább cserekereskedelmet folytattak, a birodalom lakosai ahol csak tudták, kijátszották a rendeletet.
Annak ellenére, hogy a közgazdasági szakma azon az állásponton van, amit az előbbi történelmi példa is igazolt, hogy az ársapkák hosszú távon nem fenntarthatóak, az elmúlt évtized magyar példája mégis azt a látszatott keltette, hogy a magyar gazdaságban érvényben lévő energiahordozókra vonatkozó ársapkák („rezsicsökkentett ár”) kiállják az idő vasfogát. Majd jött a 2022-es év, és kirúgta azt a lábat, amire a rendszer az alapjait helyezte.
Nem minden ársapka ugyanolyan. Érdemi különbségeket találhatunk például a három energiahordozóra kivetett magyar sapkák között:
VAN, AMI SOKKAL NAGYOBB VESZTESÉGET GENERÁL A MÁSIKNÁL. VAN OLYAN IS, AMI NEM IS OKOZ KÖZVETLENÜL VESZTESÉGET AZ ÁLLAMNAK. ILLETVE AMELYNEK MELLÉKHATÁSAIVAL TERMÉKHIÁNY FORMÁJÁBAN MÁR TALÁLKOZTUNK IS.
Melyiket a legköltségesebb és legnehezebb fenntartani?
Logikailag egyszerű lenne a kérdésre a válasz. Hiszen rögtön rá lehetne vágni, hogy amelyiknek az árszintje a legtávolabb van a piaci ártól. Ez alapján az aktuális piaci árakat tekintve a gáz (5x), áram (3x) majd üzemanyag ársapka (1,3x) lenne a sorrend, amit alábbi ábrán szemléltetünk.
Egy másik faktor, ami befolyásolja a teljes képet, hogy mekkora volumenre vonatkozik. Avagy ki is jogosult rá, és ez a teljes felhasználáson belül mekkora részt tesz ki? A Magyarországon érvényben lévő ársapkák elsősorban a háztartások megsegítését célozzák. Így innentől az a kérdés, hogy hol mekkora ennek az aránya. A lakossági felhasználás a teljes fogyasztáson belül a gáz esetében a legmagasabb (48%), ezt követi az üzemanyag (40%) majd a villamos áram (30%).
A harmadik tényező, ami hatással van az ársapka költségére és így fenntarthatóságára az adott energiahordozó az importaránya. Vagyis hogy a teljes felhasználás mekkora részét nem tudjuk előállítani az országon belül. Mekkora részét szükséges külföldről behozni. Azaz mennyire rontjuk külkereskedelmi mérlegünket, ha változatlan mennyiséget importálunk – az ársapka megléte nem készteti a fogyasztót a spórolásra – egy sokkal magasabb ár mellett. Ezt a cserarányromlást (drágul, amit importálunk, míg amit exportálunk, az nem) követhetjük nyomon a fizetési mérlegünkön. És ez a hatás jelenik meg a forint gyengélkedésében is (lásd jobb grafikon alább). Többek között emiatt is volt szükség a rezsicsökkentés módosítására is.
Gondoljunk bele abba a helyzetbe, ha tudnánk nagy mennyiségben gázt termelni, és nem szorulnánk importra, akkor az ársapka igazából egy országon belüli pénztranszfer lenne az adott cégek „extra bevételéből” a célközönség felé. Ez történik bizonyos szempontból a villamos áram esetében (bár országos szinten továbbra is importra szorul az ország). A lakossági fogyasztást (kb. 11.5 TWh) teljes mértékben le tudja fedni az alacsony kitermelési költségű (12 HUF/KWh) Paksi Atomerőmű termelése (éves átlagos termelés: 15 TWh). Azaz rengeteg pénzt tudna termelni az MVM, ha valós piaci áron értékesítené az áramot, ez pedig be is folyna a költségvetésbe.
Fontos látni, hogy önmagában az rezsicsökkentett áramárnak a megemelése nem lett volna szükséges. A paksi erőmű kitermelési költsége érdemben nem változott. Lényegében az áremeléssel keresztfinanszírozzuk a gázársapkát, és némileg spórolásra késztetjük az állampolgárokat. Ezzel is ceteris paribus csökkentve az importunk nagyságát.
Ki fizeti a csekket valójában?
Közvetlenül a földgáz és villamos áram esetében az MVM, míg az üzemanyag ársapka esetében a MOL Csoport fizeti ki a különbözetet. Mivel az MVM-nek a magyar állam a száz százalékos tulajdonosa, itt közvetlenül az adófizetők zsebéből kerül ki az árkülönbözet finanszírozása. Hiszen a felmerülő veszteségek miatt elmaradtak az MVM államkasszába küldendő osztalékai. Sőt a kormányzatnak tavaly szilveszterkor a veszteség pótlására még tőkeinjekciót (208 milliárd forint) is kellett biztosítania a cégcsoport számára. Míg a MOL esetében a részvényesek zsebéből finanszírozzák az ársapkát – ámbár hozzá kell tenni, hogy a cég haszonélvezője a diszkonton vásárolt orosz olajnak, és a két hatás eredője továbbra is pozitív.
Összegezve: a gázársapka fenntartása kerül a legmagasabb összegbe, augusztusig megközelítőleg kb. 2000 milliárd forint veszteség kumulálódhatott az MVM-nél. A magas import aránya miatt a legbonyolultabb a fenntartása az ársapkák között. A villamos áram esetében csak meg nem keresett pénzről van szó, nincs veszteség a rendszerben. Míg az üzemanyag ársapka kb. 250 milliárd forint költséget róhat a MOL Csoportra éves szinten. Természetesen ezek a számok becslések, nem látunk rá a pontos beszerzési árakra, de a nagyságend közel lehet a valósághoz. A villamos áram esetében, mint korábban említettük az ársapka egy az egyben a paksi erőműre épül. Ameddig az erőmű működik, megoldható az olcsó villamos áram fedezete. Ennél a pontnál érdemes visszakanyarodni a cikk elején említett, nincsen ingyen ebéd gondolathoz. Ami itt is teljesül, hiszen az atomerőmű technológiai költségelőnyét politikai célokra használjuk fel lassan 10 éve. Egy gyors számolás alapján, ha Paks piaci áron értékesített volna az elmúlt 10 évben (2012 – 2021), akkor kumulálva 3,5 milliárd eurót keresett volna – Paks kettő árának közel harmadát.
Az üzemanyag ársapka érdekes párhuzamokat mutat az árampiacon kialakult struktúrával, főképp miután továbbra is vásárolhatjuk jelentős diszkonttal az orosz nyersolajat. Gyakorlatilag hasonlóan Paks technológiai költségelőnyéhez a többi áramtermelő eszközzel szemben, a MOL Csoport is szert tett egy költségelőnyre a finomításban minden más régiós társhoz képest, esetében az olcsó orosz olajra (kb. 25 dollárral olcsóbban jut hozzá a nyersolajhoz). Ez pénzügyi oldalról bizonyos keretek között biztosítja az üzemanyagon lévő ársapka pénzügyi finanszírozását. Az olcsó orosz olaj elérhetősége és diszkontjának nagysága időben erőteljesen változhat, de a jelenlegi költségelőny vitathatatlan.
Végezetől egy mondással zárnám gondolataimat „Desperate times call for desperate measures”, ami igaz lehet az ársapkák alkalmazására, ám amennyire közkedvelt eszköz a bevezetés pillanatában annyira nehéz a kivezetése is. Főképp, ha a környezet továbbra sem kedvező.
Picit olyan ez, mint egy mocsár: ha belelépünk, és sokáig maradunk benne, egyre nehezebb kimászni belőle.
(A cikk először a Telex.hu-n jelent meg, 2022. október 25-én. Borítókép: MOL üzemanyagár-sapka, forrás: Szigetváry Zsolt / MTI)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
