Makrogazdasági dilemmák: az infláció nem vész el, csak átalakul
Ebben az ellentmondásos világgazdasági környezetben a magyar gazdaságban már nem is a GDP-növekedés lassulása vagy a rezsicsökkentéssel együtt is 8,5 (9,1) százalékra felkúszó (mag)infláció miatt kell elsősorban aggódni, sokkal inkább az egyensúlyvesztés miatt, amit a költségvetési hiány és a fizetési mérleg deficitje jelez.
Gőzerővel és globálisan folyik a gazdasági gyógymód keresése… hogy mire is? Inflációs ugrás, stagflációs aggodalmak? De hát ezek régi, jól ismert ellenfelek, mire fel a nagy izgalom? Egyszerűnek tűnő megoldás egyrészt a kínálati oldal megerősítése állami beruházásokon keresztül, bővítve a gyártási kapacitásokat, az alternatív energiaforrások, illetve a beszállító országok körét.
MÁSRÉSZT A KERESLETI OLDALON A REÁLBÉREK NÖVEKEDÉSÉT VISSZAFOGÓ „INFLÁCIÓS ADÓ”, A COVID-19 JÁRVÁNY HATÁSAI ELLEN BEVETETT KERESLETBŐVÍTŐ ESZKÖZÖK KIFUTÁSA, ILLETVE RÉSZBEN A MONETÁRIS POLITIKA IS FÉKEZHETI AZ ÁRNYOMÁST.
Ilyen egyszerű lenne? Sajnos nem. És nem csak azért, mert a kínálatoldali intézkedések időigénye nem csekély (lásd energiaellátás átalakítását célzó beruházások, csipgyártás áthelyezése az USA-ba és Európába stb.), illetve nem csak a keresleti oldal fékezésének társadalmi következményei miatt (lásd reálbércsökkenés, az élelmiszerár- és az üzemanyagár-robbanás miatti feszültségek). Az inflációs küzdelemben a probléma nem tűnik el, csak átalakul. A gazdaságpolitika egyre többször – Európában különösen friss lendülettel – az árak közvetlen befolyásolásával (üzemanyagárak befagyasztása, jövedéki és/vagy forgalmi adók csökkentése stb.) a jellemzően amúgy is magas költségvetési hiányt is növeli.
Globális átlagot számolva a GDP-arányos költségvetési mérlegekből azt találjuk, hogy a 2019-es 3,1 százalékos átlaghiány 2020-ban a Covid–19-járvány nyomán kereken megháromszorozódott, majd a 9,3 százalékos szintről 2021-ben a gyors GDP-növekedési korrekció ellenére is csak 7,8 százalékra mérséklődött. 2022-ben a FocusEconomics által összeállított konszenzus szerint ugyan jelentősebb fiskális korrekció következhet be (4,7 százalékos átlagdeficittel),
DE A 2019-ES SZINTRE VALÓ VISSZATÉRÉS MÉG 2023-BAN SEM VALÓSUL MEG.
Hogyan alakul át a globális inflációs probléma? Egy része költségvetési hiánnyá konvertálódik, más része viszont kapóra jön mint „inflációs adó”, extra költségvetési bevétel. A költségvetési deficitek pedig egyre inkább fizetésimérleg-hiánnyá alakulnak (ahogyan például Magyarországon is láthatjuk), de legalábbis a meglévő pozitív egyenleg csökkenését okozzák (például az euróövezetben).
Ebben az ellentmondásos világgazdasági környezetben a magyar gazdaságban már nem is a GDP-növekedés lassulása vagy a rezsicsökkentéssel együtt is 8,5 (9,1) százalékra felkúszó (mag)infláció miatt kell elsősorban aggódni, sokkal inkább az egyensúlyvesztés miatt, amit a költségvetési hiány és a fizetési mérleg deficitje jelez.
2020–21-ben a magyar költségvetés GDP-arányos hiánya még alatta maradt a fentebb említett világátlagnak. De a 2022-re és 2023-ra várható egyenleg a piaci konszenzus szerint a globális trendtől elmaradó javulást mutathat. Az idei év elejét még egy tavaly elindított hatalmas keresletélénkítő csomag terhelte, benne egy 600 milliárd forintos adó-visszatérítéssel. Márciusban már a tervezett éves hiány 73 százalékánál állt a fiskálisegyenleg-mutató. Az év további részében a megugrott világpiaci energiaárak miatt a háztartások rezsicsökkentése az év végéig változatlan rendszerrel és nem csökkenő energiaárakkal kalkulálva 1300 milliárd forint körüli többletterhet jelenthet az állami költségvetésben. A költségvetés finanszírozása is folyamatosan drágul a növekvő állampapírhozamok, azaz a kötvénykibocsátáskor is egyre alacsonyabb árfolyamok miatt. Ráadásul a finanszírozás bizonytalansága is érdemben megnőtt az EU-s forrásokat veszélyeztető, illetve az időzítésüket nehezen kiszámíthatóvá tevő jogállamisági vita miatt.
A költségvetés hiánya a keresleti oldal erősödése miatti importtöbblet révén a fizetési mérleget is rontja. De a külső egyensúlyunkra sem csupán egyetlen tényező hat negatívan.
AZ IMPORTOLDAL NÖVEKEDÉSÉBEN A FŐSZEREPET A MEGUGROTT ENERGIASZÁMLA JÁTSSZA. A KÖLTSÉGNÖVEKEDÉS A 2018-19-ES ÉVEKHEZ VISZONYÍTVA MÁR 2021 ŐSZE ÓTA 2,5-3-SZOROS.
Ezzel párhuzamosan az export gyengélkedése is rontotta a külső egyenleget, bár a behozatal növekedésénél kisebb mértékben. A magyar kivitel zsugorodásában elsősorban a továbbra is az elektronikai alkatrészek utánpótlás-problémái miatt gyengélkedő autóipari teljesítmény érhető tetten. De az exportpiacaink (elsősorban az euróövezeti országok) korlátozottabb felvevőképessége számos más ágazat exportlehetőségeit is szűkítette. A külső, döntéseinktől független gazdasági hatások mellett a növekedést (belső keresletet) és az inflációcsökkentést (rezsicsökkentést) egyszerre támogatni kívánó döntéssorozatok számlájának összegét részben a költségvetési és fizetésimérleg-deficiteket mutató ábrákról olvashatjuk le.
A globális folyamatok hatása alól természetesen nem vonhatja ki magát a kis, világgazdaságra nyitott magyar gazdaság. De a külső hatások tompítására és a gazdaság ellenálló képességének javítására továbbra is lesz lehetőség. Ebben a feladatban májustól új gazdasági döntéshozók és új prioritások is szerepet kapnak majd. Többek között az elmúlt három-négy hónap makrogazdasági realitásaihoz igazított költségvetési tervet bemutatva. Nem maradunk elemezni való nélkül.
(A cikk először a Világgazdaság 2022. május 13-i számában és a VG.hu oldalán jelent meg. Borítókép: a globális folyamatok hatása alól természetesen nem vonhatja ki magát a magyar gazdaság , forrás: Stefan Fuertbauer / WSJ)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
