A nagy kriptobukta
A kriptodeviza lett a tőkepiac igazi szent tehene. Rosszat senki se mer írni róla, jót meg viszonylag nehéz, legalábbis közgazdászként. Az alábbiakban a fenti szent tehén esetén magam részéről elengedem a polkorrektséget, közgazdászként, befektetőként próbálom elhelyezni. Először is nem célom megjósolni, hogy mikor omlik össze a kriptolufi, hogy holnap vagy esetleg csak tíz év múlva, bár tarthatunk attól, hogy minél később, annál nagyobbat fog csattanni. Arról viszont van véleményem, hogy mégis mi lehet ez, és hogy hol helyezném el - hangsúlyozottan közgazdászként - a fenti valamit a térben.
Pénz-e a bitcoin?
Az első kérdés, hogy pénznek tekinthetjük-e a kriptovalutákat valójában? Erre könnyű a válasz. Egyrészt eladhatom a biciklimet két zsák almáért is, attól az alma még nem pénz, szóval az az érv, hogy fizetni lehet vele, sántít. A pénzzel tranzakciókat tudunk könnyen, olcsón és gyorsan végrehajtani. A bitcoin esetén ezzel három probléma van: sem könnyen, sem olcsón, sem gyorsan nem megy vele a tranzaktálás. Miközben a VISA hálózata másodpercenként közel 25.000 tranzakciót hajt végre globálisan, addig egyetlen bitcointranzakció tíz perc, sőt adott esetben akár egy órát is felemészt, miközben a tranzaktálás átlagos költsége harminc dollár körül mozog, ami finoman szólva is sokszorosa a „hagyományos” pénzügyi rendszer költségeinek. Az olcsóság valódi mellékhatása az a brutális mennyiségű energia, amit erre a rendszer elhasznál.
Ahogy a fenti ábra is mutatja, a bitcoin tranzakciók egy éves energiafelhasználása meghaladja Ausztria, Belgium vagy épp a 217 millió lakost számláló Pakisztán teljes éves energiafogyasztását. Miközben mindezeknek nagyon csekély társadalmi haszna van. Ne csak a feleslegesen elhasznált energiára, hanem arra a számítógépes számítási kapacitásra is gondoljunk, amelyet lehetne az emberiség érdekében nemesebb, fontosabb célokra használni. A bitcoin egy találmány a nem létező problémára. Az ugyanis biztos, hogy tranzaktálásra, tehát a pénz egyik legfontosabb funkciójára teljesen alkalmatlan. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy idővel az energiafogyasztás, vagy a lassúság kérdésére születik, majd egy jó válasz. Akkora majd képes lesz talán a rendszer arra amit a Visa vagy a Mastercard hálózata már ma is olcsóbban és gyorsabban meg tud oldani. Épp ezért, félreértés ne essék a technológia hasznos, és megfelelő fejlesztésekkel az előfutára lehet a jegybanki digitális pénznek. De ez már egy másik cikk története lenne.
CBDC: államosított bitcoin vagy villanyhelikopter?
A legtöbb ország jegybankját foglalkoztatja a digitális jegybankpénz bevezetésének gondolata. De mi is lenne ez, mire szolgálna, hol tartanak a kutatások? Mi a helyzet a jogi környezettel? Egyáltalán, mire jó ez a jegybankoknak?
A pénz másik fontos funkciója az értékmérő képessége. Magyarul, ha elmegyek a piacra almát venni, és azt írja a zöldséges, hogy 300 forintért lehet kapni egy kilót, akkor számomra ez az információ érthető, értéket mér. Hatalmas szenzációnak számított, hogy a Tesla elfogad bitcoint is az autói megvásárlásakor. Ugyanakkor a Tesla nem bitcoinban határozza meg az autói árát, hanem úgy lehet bitcoinban fizetni az autóért, hogy pont annyi bitcoint adjon a vevő, amennyi az autó dollárban meghatározott ára. Tehát az értékmérő továbbra is a dollár lesz, nem a bitcoin. (A cikk írását követően érkezett a hír, hogy a korábban említett energiafogyasztásra hivatkozva, a Tesla eláll ettől a gyakorlattól.)
ÍGY A VÁLASZOM AZ ELSŐ KÉRDÉSRE AZ, HOGY A KRIPTOVALUTÁK NEM SZÁMÍTANAK PÉNZNEK, NEM MÉRNEK ÉRTÉKET, ÉS RENDKÍVÜL KÖRÜLMÉNYESEN LEHET CSAK TRANZAKTÁLNI VELÜK.
Kriptovaluta, mint befektetési eszköz
A másik lehetséges magyarázata a kriptovaluták sikerének és nagy népszerűségének, hogy kincsképző funkciójuk van és/vagy valamilyen fajta befektetési eszközök.
A fenti magyarázat kapcsán elhangzik az érv, miszerint a bitcoin értéke azért kell, hogy növekedjen, mert véges a kínálata. Valójában a bitcoin kínálata véges, de a kriptovaluták kínálata végtelen, olyannyira, hogy a már viccbe hajló kutyavaluta is létezik. A technológia másolható, nincs benne semmi egyedi.
A másik gyakori érv, hogy a jegybankok nyomtatják a pénzt, így nem marad más, olyan eszközbe kell menekülni, aminek a kínálata véges. Itt egyfelől hivatkoznék a fenti bekezdésre a kínálat végességét illetően. Másfelől a jegybanki pénznyomtatás problémáihoz érdemes lenne visszanyúlni időben néhány gazdaságtörténeti jelentőségű gondolathoz. A világ évszázadokon keresztül próbálkozott a mostaninál jóval merevebb kínálatú pénzekkel, mint például az arany. Az aranykorszakhoz számos inflációs és gazdasági válságokkal és inflációval telített időszakot tudunk kapcsolni. Az, hogy a világ végül 1971-ben elengedte az aranystandardot, alapvetően történelmi jelentőségű, egyben végtelenül logikus lépés volt.
Miért nem volt jó az aranystandard?
Az aranystandard elengedése egybeesett az olajválsággal, így az inflációra vonatkozó kedvező hatások csak a 80-as évek elejétől váltak láthatóvá. Összességében az aranystandard elengedése 40 éven keresztül tartó dezinflációs korszakot hozott a világnak, magyarul egy olyan időszakot, amikor a pénz elértéktelenedésének üteme drasztikusan lelassult. Ez a tény empirikusan mond ellent annak, hogy a papírpénzek és a pénznyomtatás inflációt okoz. Sőt a pénznyomtatás drasztikus bevezetésének korszakában, tehát az utóbbi 10 évben a jegybankoknak nem sikerült még a 2 százalék körüli inflációs céljukat sem elérni. (Ettől véleményem szerint teljesen függetlenül, tehát más okokból tényleg fenyeget az infláció réme az elkövetkező években, de ez szintén egy másik cikk témája lesz.)
Az aranystandard elengedése annak elismerése volt, hogy nem valami természeti kincs kiszámíthatatlan kínálati ingadozására (arany) vagy valami ember által nem uralható logikára kell építeni a pénz kínálatát, hanem pusztán a gazdaság igényeinek megfelelő pénzmennyiséget kell folyamatosan biztosítani. A múltban, sokszor az arany szűkös vagy adott időszakokban éppen túl bő kínálata okozott válságokat és/vagy inflációval terhelt időszakokat. E tekintetben a bitcoint korlátozott kínálata pont a fenti felismerésnek mond ellent. Arról nem is beszélve, hogy maga a kínálati szűkösség is egy illúzió valójában.
500.000 dolláros árfolyamnál veszek majd bitcoint
2018-ban 10.000 dollárra becsültem a bitcoin egyensúlyi árfolyamát, most 25.000-35.000 dollár közé becsülöm. Jelenleg nem tartok bitcoint a portfóliómban, de ha tovább emelkedik az árfolyam, előbb-utóbb bekerülhet. Az alábbiakban megindokolom, miért.
Sokan a digitális aranyként aposztrofálják a bitcoint. Kétségtelenül törhet ilyen babérokra, ha kellően sokan, kellően sokáig hisznek benne. Ugyanakkor az arany esetén fontos megemlíteni, hogy a spekuláción túl is van valós kereslete. Az ékszergyártás elhasználja a globális termelés közel felét, így épp azokban az időszakokban, amikor a spekuláció alábbhagy az aranyban, akkor is van egy stabil kereslet, amire támaszkodhat. Ilyenről a bitcoin esetén nem számolhatunk be.
Konklúzió
Tehát a kriptovaluták nem alkalmasak tranzaktálásra, és a pénz helyettesítő funkciójuk sok sebből vérzik. Befektetési eszközként kezelhetjük őket, de ez esetben mivel valós jövedelmet az árfolyam folyamatosnak tűnő felértékelődésén túl nem termelnek, ezért az emberi psziché és csordaszellem szüleményei valójában. Kétségtelenül alkalmasak a hatóságok elől tranzakciók elrejtésére, amely egy kétes erény, egy szabályozói arbitrázs, ameddig ez a kiskapu be nem záródik.
Akkor mi is a kriptománia valójában? A jelenlegi tőzsdei őrület egyre inkább egy Ponzi-sémára hasonlít. Aki az elején beszáll, az keres, a végén beszállók pedig jó eséllyel buknak. Maga Bernie Madoff, aki az eddigi rekordtartó volt a Ponzi-séma felépítésben, több mint 20 évig építette azt. Azok közül, akik az elején bízták rá a pénzüket vagy időben kiszálltak, jó eséllyel kerestek, vagy csak keveset buktak. A végén beszállóknak és bennmaradóknak viszont nem ez a sors jutott.
Nem tudom megmondani, hogy a jelenlegi kriptománia meddig tart, vajon építgetjük-e ezt is 20 évig, ugyanakkor, ha ez valóban nem több mániánál, márpedig egyelőre nagyon úgy fest, akkor egyszer a végén, nagyon sokan nagyon sokat fognak bukni.
(A cikk először a Portfolio.hu-n jelent meg, 2021. május 17-én. Címlapkép: a kriptodeviza lett a tőkepiac igazi szent tehene, forrás: Ikon Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
