Baljós árnyak
Optimista hangulat a piacokon
Idén sem maradhat a blog filmes utalások nélkül. Alig több mint egy éve írtunk bejegyzést A félelem bére címmel, utalva arra, hogy a piacokon akkoriban rettegés uralkodott, és hogy aki bátor, amikor mások félnek, az jó eséllyel jelentős hozamra tehet szert a tőkepiacokon.
A valóság pedig mindig durvább, mint a képzelet. A mostani és az egy évvel ezelőtt megjelent írásunk közötti időszakban az S&P 500 új csúcsra ment, és közel 50 százalékot emelkedett. A piac szerencsére nem egyenletesen emelkedett tavaly. Így november 5-én az Úton a segítség című írásban, arra utalhattunk, hogy a régiós részvények lemaradtak, van még bennük lehetőség. A régiós részvényeket tömörítő CETOP25 index, tavaly november eleje óta pedig 37 százalékot rallyzott euróban.
AMI NAGYON SOKAT VÁLTOZOTT VISZONT AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN, AZ ELSŐSORBAN A BEFEKTETŐK HANGULATA.
Egy éve és most
Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor sokan világvégét kiáltottak, ma mindenki hiperoptimista a tőkepiacok jövőbeli teljesítményét illetően. Azt is látni kell, hogy a piacokon az optimizmus sokkal tovább szokott uralkodni, mint a pesszimizmus, így a hangulatindikátorokra általában igaz, hogy a piac alját jól mutatják, ugyanakkor a tetejét illetően sokszor tévednek. Egyszerűen azért, mert míg az alján mindenki egyszerre fél, addig a tetején nem mindenki egyszerre optimista.
A RETTEGÉS KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY, AZ OPTIMIZMUS MEG INKÁBB EGYÉNI.
Tény, hogy a piacoknak sok okuk van optimizmusra. A világgazdaság politikusai, a fiskális és monetáris politika döntéshozói nyakon öntötték, nyakon öntik a világot pénzzel, legyenek azok extra EU-s források, sima költségvetési költekezések, vagy ultralaza monetáris politikák rekord alacsony hozamkörnyezettel, jegybanki kötvényvásárlásokkal megfűszerezve. Nehéz ilyen környezetben pesszimistának lenni, hiszen a Covid legyőzés alatt áll, az újranyíló gazdaságok pedig a fent említett hátszélnek is köszönhetően hatalmasat növekedhetnek az év második felében. Ha a gazdaságnak jól megy, akkor pedig általában a tőzsde is szárnyal. Bolond, aki ilyen környezetben farkast kiált.
Hol tévedhetünk?
Elsősorban ott, hogyha a fentieket mindenki tudja, akkor ezek a jó hírek részben vagy egészben már be kellett, hogy épüljenek az árakba. Ezen túl viszont vannak baljós árnyak is. A hatalmas fiskális élénkítés két oldalról okozhat nehézségeket.
Egyrészt egyszer ezt a pénzt vissza kell fizetni. Az Egyesült Államokban a Biden-kormányzat a fenti és a további költéseket a vállalati adókulcsok emeléséből tervezi finanszírozni. Ez nemcsak fiskális igény, hanem egyre erősebb a társadalmi nyomás is, hiszen a látszólag magas amerikai vállalati adókulcsok mögött nagyon alacsony tényleges adófizetés áll. Az USA nagy tech vállalatai lényegében alig fizetnek adót az anyaországban. Adótanácsadók seregei optimalizálják a profitokat a megfelelő adóparadicsomokba, amely bár minden bizonnyal jogszerű, etikai, társadalmi, szolidaritási kérdéseket vet fel az USA-ban is.
Ezek a vállalatok az amerikai tudást, globális hegemóniát, jogrendszert, oktatási rendszert kihasználva jutottak a csúcsra. A közös költségből viszont köszönik, de inkább nem kérnek. Ez a gyakorlat nehezen egyeztethető össze a Biden-kormányzat törekvéseivel, és egyre kevesebb támogatója lesz a republikánus oldalon is. Egy szó, mint száz, nem kizárt, hogy a Covid után jelentős gazdasági növekedés vár az USA-ra, de a vállalati profitbővülés egy részét elviszik az adóemelések.
TEHÁT JÓ LESZ A „MAIN STREET”-NEK, DE ROSSZ A „WALL STREET”-NEK.
A másik jelentős mellékhatása a Covid utáni mentőcsomagoknak nem ennyire országspecifikus, sokkal inkább globális jelenségről beszélünk, fogunk beszélni. Nemcsak most, hanem az elkövetkező jó néhány évben. Már a Covidot megelőző időszakban is nagyon feszített volt számos nagy gazdaság munkaerőpiaca. A globalizáció visszaszorulása, a termelési kapacitások Ázsiából történő részleges visszaszervezése további munkaerőt szívott már el a koronavírus válság előtt is. Ezt a trendet a járvány minden bizonnyal tovább erősíti. A globális pandémiára adott gazdaságpolitikai válaszok pedig a gazdaságokat egy olyan fázisukban pörgethetik fel, amikor a fejlett gazdaságokban a szakképzett munkaerő épp elfogyóban van. Ebben évtizedes demográfiai trendek is szerepet játszanak (erről írtunk néhány éve).
A világon a legtöbb fejlett gazdaság pusztán a nyitás küszöbén áll, ennek ellenére naponta lehet híreket olvasni arról, hogy az újranyitáson dolgozó szolgáltató szektor nem talál munkaerőt. Az USA-ban van olyan gyorsétteremlánc, ahol az állásinterjún való megjelenésért is már fizetnek 50 dollárt. Az infláció ár-bér spirálon keresztüli felpörgésében ma még nagyon kevesen hisznek. Márpedig ha felpörög, akkor ez, és elsősorban ez lesz az, ami a kötvényhozamok tartós emelkedésén keresztül megálljt parancsolhat, ha nem is feltétlen a tőkepiaci rali egészének, de a hozamra érzékeny szektoroknak mindenképpen.
Így az elkövetkező időszakban az amerikai belpolitikai, elsősorban adózási fejleményeken túl, a fejlett piaci inflációs mutatók lehetnek fontosak. Ha világvége hangulatot nem is hozhatnak a piacokra, azért egy alapos megijedésre elegek lehetnek.
(Címlapkép: részlet a Star Wars: Baljós árnyak című filmből, forrás: Wikipédia)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
