Hogyan vált Bernard Arnault a luxusipar Napóleonjává?
Bernard Arnault
Bernard Arnault – annak ellenére, hogy a világ harmadik leggazdagabb embere, kevesen hallottak róla. A „modern luxus atyjának” is nevezett Arnault a franciaországi Roubaixban született 1949-ben. Habár először édesapja nyomdokaiba lépve a családi építkezési vállalkozást vitte tovább, Arnault figyelme hamar a luxusipar felé fordult. Birodalmát azzal alapozta meg, hogy családi kézben tartott kisipiari vállalkozásokat vásárolt fel, azokat professzionalizálta, erősségeiket pedig a cégcsoport szolgálatába állította. Állítása szerint a luxusiparban rejlő lehetőségekre 1971-ben, egy New York-i út során döbbent rá – miután a taxisofőrje sosem hallott még Georges Pompidouról (az akkori francia elnökről), de ismerte a Diort.
Az LVMH birodalom
A több, mint 75 márkát magába foglaló LVMH (Moët Hennessy Louis Vuitton) ágai a luxusiparon belül mindenhová elérnek: a cégcsoporthoz számos ruha, óra, ékszer, bor, alkohol és szépségápolási termékeket gyártó vállalat tartozik, de hotelláncokat is találunk a cégek között. Csak a legismertebbeket említve: Dior, Louis Vuitton, Fendi, Givenchy, Hennessy, Dom Pérignon, Tiffany & Co, Celine, Pucci, Marc Jacobs, Bulgari, Tag Heuer, Sephora, Moët & Chandon, Fenty, valamint a Cheval Blanc és Belmond hotelláncok.
A párizsi értéktőzsdén jegyzett vállalat piaci kapitalizációja több, mint 250 milliárd euró, ezáltal a harmadik legértékesebb európai vállalat, valamint négyszer akkora, mint a legközelebbi versenytársának számító, többek között a Gucci-t is magába foglaló Kering csoport.
A kezdetek
Miután 25 évesen Arnault átvette a családi építőipari vállalkozást, egy tengerentúli divízió felépítésének a reményében az Egyesült Államokba költözött. Az ambíciói viszont nagyobbak voltak, mint a családi építkezési vállalkozás vezetése, olyan francia gyökerekkel rendelkező vállalatot szeretett volna alapítani, melyet a világ minden táján ismernek.
1984-ben, mikor megtudta, hogy eladó a Dior, gyorsan cselekedett. A francia kormány vevőt keresett a Dior anyavállalatára, a textilgyártó és újrahasznosítható pelenkákat készítő Boussac-ra. Arnault 15 millió dollárt tett le a családi vagyonból, a maradék 80 milliót pedig a Lazard vagyonkezelő finanszírozta meg. Egyes források szerint az egyezség részeként Arnault ígéretet tett a Boussac üzletének fellendítésére és a munkahelyek megőrzésére. Ezzel szemben nem sokkal a felvásárlás után több, mint 9000 alkalmazottat bocsátott el, és a Dioron kívül a cégcsoport szinte az összes részét eladta közel 500 millió dollárért. Egy, a Boussac felvásárlásában közrejátszó bankár leírása szerint Bernard Arnault nem építő, hanem igazi ragadozó alkat.
Arnault következő prédája az időközben LVMH néven futó cégcsoporttá egyesült Moët, Hennessy és Louis Vuitton vállalatok voltak. 1987-ben kezdett befektetni a vállalatba, hamarosan a cég legnagyobb részvényesévé válva. Ezután kezdődött el a francia divattörténelem egyik legvadabb csatája, melyben Arnault először az igazgatóság korábbi elnökének, Henry Racamiernek, majd a vállalat felsővezetésének a menesztését is elérte. Bár az LVMH ellenséges felvásárlására használt technika nem volt idegen a Wall Street-i bankárok számára, de a francia üzleti közösséget mégis olyan szinten megdöbbentette, hogy Arnaultnak a „kasmírkabátos farkas” becenevet adták.
Miután meghódította a Louis Vuitton Moët Hennessy-t, Arnault több milliárd eurót költött Európa vezető luxusipari vállalatainak a felvásárlására. A jelenleg 79 márkát magába foglaló LVMH cégcsoport csak az elmúlt évtizedben több, mint 20 vállalatot vásárolt fel. A csoporthoz számos hotellánc, köztük a vállalat által nemrégiben 3,2 milliárd dollárért megvásárolt, a híres velencei Hotel Cipriani-t és az Orient Express luxusvonatot működtető Belmond is hozzátartozik.
A kézitáska-háború
Bernard Arnaultnak sem volt minden hódítása sikeres. 2001-ben például elvesztette a híres olasz divatmárka, a Gucci birtoklásáért vívott harcot francia riválisával, Francois Pinault-val szemben.
Az elkövetkező évek során az LVMH egy, a hedge fundok körében elterjedt technikát – készpénzben kiegyenlített értékpapír swapokat – használt a híres Birkin kézitáskákat gyártó Hermés titkos felvásárlására. Az értékpapír swapok lehetővé teszik a befektetőknek, hogy a papírok tényleges birtoklása nélkül profitáljanak egy részvény árfolyammozgásából. A készpénzben kiegyenlített értékpapír swap ügyleteket általában bankokkal kötik a befektetők, akik a pozíciójuk hedgelése érdekében gyakran felvásárolják az ügylet alapját adó részvényeket.
Az LVMH három különböző bankot használt az értékpapír swap pozícióinak a kiépítésére és mivel készpénzben voltak kiegyenlítve, így nem voltak bejelentéskötelesek. 2010. október végén Arnault a swap ügyleteket lezárta, majd a készpénzt felhasználva megvette a bankok által fedezeti célból tartott részvényeket, ezáltal több, mint 17 százalékos pozíciót kiépítve a vállalatban a többségi tulajdonos Hermés család tudta nélkül.
A Hermés természetesen hevesen tiltakozott az ellen, hogy a legnagyobb riválisa egyben a legnagyobb részvényese is legyen a vállalatnak és jogi segítséghez fordult. A két vállalat közötti háború végül az LVMH Hermés részvényeiről való lemondásával 2014-ben ért véget. A történethez hozzátartozik, hogy bár Arnaultnak nem sikerült megszereznie a Hermés-t, de az elemzések szerint a cégcsoport több mint 3 milliárd dollárt keresett a Hermés részvényeken 2008 és 2014 között.
A legújabb gyémánt a LVMH cégcsoport ékkövei között
A vállalat tavaly jelentette be, hogy megveszi az amerikai ékszárgyártó Tiffany & Co-t. A luxusipar történetének legnagyobb felvásárlásának ígérkező üzlet végül majdnem meghiúsult, hiszen Arnault a koronavírus okozta gazdasági károk láttán szeptemberben kitáncolt a megegyezésből.
A francia milliárdos egy – a külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian által írt – levelet mutatott fel indokként, melyben a kormány az akvizíció felfüggesztésére kérte a vállalatot Franciaország és az Egyesült Államok között elhúzódó kereskedelmi viszály miatt. Egy, a Bloomberg-nek nyilatkozó, az ügyben járatos személy szerint a levél létrejöttét a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező Arnault személyesen intézte el.
A Tiffany természetesen ragaszkodott a csillagászati összegű üzlethez és beperelte az LVMH-t a szerződéstől való, állítása szerint jogtalan elállása miatt. A két cég közötti egész évben folyó csata egy januári bírósági tárgyaláson csúcsosodott volna ki, de Arnault novemberben közbelépett, és végül az eredeti ár alatt 425 millió dollárral, 15,8 milliárd dollárban véglegesítette a cégcsoport életének legnagyobb akvizícióját.
Hogy mi lehetett a hirtelen meghátrálás oka? Nos erre nem tudjuk a biztos választ, de közrejátszhatott benne, hogy Arnault nem szerette volna, ha a tárgyaláson mélyebben foglalkoznak a francia kormánnyal való különösen jó kapcsolatával. Az, hogy Arnault képes volt teljesen félbeszakítani a tárgyalásokat, és akár bíróságra is menni csak azért, hogy végül 420 millió dollárral csökkenteni tudja az eredeti 16,2 milliárd dolláros vételárat, megerősíti a róla kialakult vérbeli alkudozó képét.
Az LVMH állítása szerint az új vásárlók megszólításának nehézségeivel küzdő Tiffany-nak hatalmas fejlődési potenciálja lehet a cégcsoport ernyője alatt, versenyképessé téve az LVMH-t az ékszerpiacon az egyik fő versenytársával, a Cartier tulajdonos Richemont-tal szemben.
Az ember a birodalom mögött
Hogy milyen igazából Bernard Arnault? Nos erre kevesen tudják a választ. Egy dolog biztos: a francia milliárdos bármit hajlandó megtenni a siker és a céljainak elérésének érdekében érdekében. Állítása szerint miután rájött, hogy nem lehet sem a legjobb teniszező vagy koncertzongorista, az ország (ha nem a világ) első számú vállalatát akarta felépíteni.
Legidősebb gyermeke, Delphine szerint édesapja napi 24 órát dolgozik, amikor alszik, akkor is új ötletekről álmodik. Arnault minden szombaton legalább 25 üzletet ellenőriz. Az új üzletek megnyitásáról, vagy a régiek bezárásáról a döntés sokszor még mindig Arnault személyes ösztönei, nem pedig hagyományos mutatók alapján születik meg, annak ellenére, hogy a cégbirodalomhoz több mint 4590 bolt tartozik világszerte. Múlt évben például Arnault személyesen döntött egy floridai bolt bezárásáról, mivel a környéken lévő éttermeket, boltokat és a parkolási lehetőségeket nem tartotta elég elegánsnak.
ARNAULT NEM CSAK AZ ÜZLETI DÖNTÉSEIT, HANEM A POLITIKAI KAPCSOLATAIT IS ÜGYESEN ALAKÍTJA.
Nicolas Sarkozyval, a volt francia miniszterelnökkel például olyan jó barátok, hogy Arnault tanúskodott az esküvőjén 2008-ban, de Emmanuel Macronnal is kiváló kapcsolatot ápol. A volt amerikai elnökkel, Donald Trumppal pedig már a nyolcvanas években összebarátkozott New Yorkban.
Tőzsdei szárnyalás
Az LVMH utóbbi években tapasztalt lenyűgöző tőzsdei teljesítménye a részvények 46,84 százalékát birtokló Arnault-t a világ harmadik leggazdagabb emberévé tették.
A részvények árfolyama, köszönhetően a vállalat folyamatos akvizícióinak és növekedési potenciáljának rendkívüli emelkedést mutatott be az elmúlt öt évben, látványosan felülteljesítve mind az európai, mind az amerikai indexeket.
Habár a koronavírus erősen megviselte a vállalatot, de a harmadik negyedév javuló eredményei és a hatékony koronavírus elleni vakcinák megjelenése táptalajt adott a luxusmárka tőzsdei rallyjának. Az LVMH papírjai jelenleg több, mint 15 százalékkal magasabb árfolyamon forognak euróban, mint a januári csúcson és közel 85 százalékot emelkedtek a márciusi mélypont óta. A vállalat eredményének javulásához elengedhetetlen volt az elmúlt évek növekedéséhez nagyban hozzájáruló, a luxuscikkek iránt éhező kínai piac gyors fellendülése, valamint a Louis Vuitton és a Dior – a cégcsoporton belül talán a két legfontosabb elem – kiemelkedő teljesítménye.
A részvények szárnyalása Arnault vagyonát is jelentősen megnövelte, aki jelenleg a világ harmadik leggazdagabb emberének mondhatja magát, nem sokkal lemaradva a listavezető Jeff Bezostól és a Tesla-vezér Elon Musktól.
Mi jön ezután az LVMH-nál?
Nos, erre senki sem tud biztos választ mondani, de a vállalat múltbéli teljesítményét, az ázsiai piac lendületes növekedését és a luxustermékek iránt egyre nagyobb igénnyel rendelkező globális középosztályt figyelembe véve nincs okunk negatívnak lenni az LVMH jövőjét illetően.
Bernard Arnaultnak meggyőződése, hogy ha családi kézben tartja a vállalat vezetését, az a cégcsoport javára válik a jövőben. Ezért annak érdekében, hogy fiatalos lendületet és nézőpontot vigyen a cég életébe, aktívan bevonja gyerekeit a vállalat irányításába. Öt gyermeke közül négy az LVMH csoportnál tölt be vezetői szerepet. Legidősebb lánya, Delphine a vezérigazgató helyettese a Louis Vuitton-nak, míg Antoine az egész vállalatcsoport kommunikáció és marketing vezetője. Második házasságából származó gyermekei közül Alexandre a Rimowa nevű bőröndgyártó vállalat vezérigazgatója, míg Frédéric Arnault a Tag Heuer óragyártó digitális stratégiai ügyvezetője.
Szerinte az egész világ által ismert márkákat magába foglaló LVMH egy francia emlékmű, ezért lényeges, hogy a vállalat irányítása egy francia család kezében maradjon. A francia üzletember a Microsoftot például nagyszerű cégnek tartja, de szerinte Gates túl kevés részesedést tartott meg, emiatt hosszú távon nem lesz jelentős játékos a világ leggazdagabbjai között.
(Címlapkép: Bernard Arnault, az LVMH elnöke és a világ harmadik leggazdagabb embere, forrás: AFP)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
