Szegény gazdagok: a világ legnagyobb piaci értékű társaságai történelmi perspektívában

picture

Scott Galloway The Four című könyvében 2017-ben megjósolta, hogy az Apple lesz az első olyan cég, amely eléri az ezermilliárd dolláros piaci értéket. Erre nem is kellett sokáig várni, mert egy évvel később megtörtént. Egy év múlva pedig az Apple-t követte az Amazon és a Microsoft az ezermilliárd dolláros cégek listáján. A Google sem maradhatott le sokáig, de ami igazán megdöbbentő, hogy az elmúlt évszázad második legnagyobb válsága közepette ezek a cégek még gyorsabban növekedtek, mint a megelőző években, és idén pár hónap alatt annyival növelték piaci értéküket, mint korábban néhány év vagy épp évtizedek alatt.

Nem utolsó sorban a cégek piaci értékének változásával összefüggésben, alapító tulajdonosaik vagyona is jelentősen megugrott. Az Amazon-alapító Jeff Bezosé idén októberben meghaladta a 200 milliárd dollárt, és a 2019-ben történt válásának köszönhető vagyonmegosztást követő 63 milliárdos csökkenést pár hónap alatt dolgozta le. (Volt felesége, Mackenzie Scott ezzel a világ 13. leggazdagabb embere és második leggazdagabb női milliárdosa lett, a L’Oreal örökös Francoise Bettencourt Meyers mögött.)

Bill Gates sem panaszkodhatott, hiszen cége és ő maga is már egyszer aranyérmes volt a leggazdagabbak közötti versenyben az 1990-es évek végén, de ami igazán ritka a történelemben, ezt két évtizeddel később megismételte. A Tesla idén augusztus végéig ötszörös árnövekedése a koronavírus-pandémia és a hagyományos autóipar rogyadozása közepette pedig Elon Muskot varázsolta be az öt leggazdagabb ember közé a világon idén nyáron.

A cégek árfolyam-növekedésénél és alapítóik vagyonosodásánál gazdasági szempontból érdekesebb, hogy mindez hogyan illeszkedik a gazdasági szerkezetváltás évtizedes tendenciáihoz. Másfél évtizeddel ezelőtt a világ legértékesebb cégei a hagyományos gazdaság képviselői, energia-, FMCG és kiskereskedelmi cégek, illetve egy pénzügyi konglomerátum voltak. Egyedül a Microsoft képviselte az új gazdaságot, igaz már akkor is a világ harmadik legnagyobb piaci értékű társasága volt.

Idénre az egykori sztárok eltűntek, a régi világot egyedül az újonnan tőzsdére kerülő Saudi Aramco olajvállalat képviseli, igaz sok szempontból nem hasonlítható a többihez. Azok ugyanis egyrészt mind az infokommunikációs kor képviselői, másrészt nem egy királyság zászlóshajói, hanem egykori garázscégek, a szabadversenyes kapitalizmus mintapéldái.

A nagyságrendek is sokat változtak. Miközben az új évezred első éveiben 2-300 milliárd dolláros cégértékkel már az első néhányban lehetett egy vállalat, ma az Apple egymagában nagyobb, mint akkor az első hét legnagyobb tőkeértékű cég és időközben rajta kívül az előbb említett Saudi Aramco, az Amazon, a Microsoft és a Google tulajdonosa, az Alphabet is belépett az ezermilliárdos klubba.

ÚGY TŰNIK, HOGY AZ ŐRSÉGVÁLTÁST AZ IDEI VILÁGJÁRVÁNY NAGYMÉRTÉKBEN GYORSÍTOTTA: SOK TERÜLETEN A DIGITÁLIS GAZDASÁGBAN ARRÓL SZÁMOLNAK BE A SZEREPLŐK, HOGY AZ ÜZLET AZ IDEI ELSŐ NYOLC HÓNAPBAN ANNYIT FEJLŐDÖTT, MINT A MEGELŐZŐ NYOLC ÉVBEN.

Ezt jól tükrözi a részvényárak relatív alakulása is. A dominánsan infotech cégeket jegyző Nasdaq indexe utoljára a dotcomlufi kipukkadása előtt volt ilyen magasan a szélesebb Standard and Poor’s 500 indexhez képest.

Így az idei tőzsdei „szárnyalás” is meglehetősen óvatosan kezelendő, ha az S&P500 indexből kivesszük az öt legnagyobb (technológiai) céget, akkor az index nyárra nagy nehezen elért pár százalékos pozitív hozama negatívba fordul, miközben az elitklub 35 százalékos hozammal örvendeztette meg tulajdonosait.

A Nasdaq-on belül is kiválik azonban ez az elitklub, ugyanis a teljes piaci érték majdnem felét az az öt cég és a Tesla adta idén nyáron és ez a helyzet nem sokat változott azóta sem.

Nem véletlen, hogy megy a találgatás, mind szakmai körökben, mind az amatőr versenyzők világában, hogy vajon meddig tarthatóak fenn, neadjisten meddig nőhetnek ezek a piaci értékek. Az elmúlt másfél évtized, ahogy a korábbiak is bebizonyították, hogy a cégek cserélődhetnek, és a legnagyobbak értéke időnkénti válságok és ezek által kiváltott visszaesések hatására csökkenhet, de hosszú távon tágul, mint az univerzum. Hogy ebben milyen perspektívák vannak, nehéz megmondani, de ahogy ilyenkor szokás, ha már a jövőről nem sokat tudunk mondani, érdemes legalább a múltat megidézni.

NOS, A MÚLTBAN VISZONYLAG GYORSAN TALÁLUNK A JELENLEGINÉL LÉNYEGESEN IZGALMASABB HELYZETEKET ÉS ÉRTÉKESEBB VÁLLALATOKAT.

A Visual Capitalist oldalnak köszönhetően pedig nem csak ezeket a cégeket tudjuk bemutatni, de azt is látványosan érzékeltetni, hogyan viszonyulnak az előbb említett 21. századi társaikhoz. Az ezermilliárdos, mai pénzben számolt cégértéket elérő első amerikai cég nem az Apple volt, hanem több, mint egy évszázaddal korábban a Standard Oil, a Rockefeller család cége, amelyet domináns piaci helyzete miatt 1911-ben fel is daraboltak a Legfelsőbb Bíróság trösztellenes döntése értelmében. A történelem fintora, hogy az alapító főtulajdonos, John D. Rockefeller, aki már másfél évtizede nyugdíjas volt, ekkor lett a világ leggazdagabb embere, ugyanis a szétdarabolt tröszt többet ért, mint a korábbi egyben.

Az igazán nagy „cégbálnákat” azonban párszáz évvel még korábban kell keresni, a nagy gyarmati hódítások és erre alapított részvénytársaságok korában. Az akkori sztárok a Holland Kelet Indiai Társaság (8 ezer milliárd dolláros cégértékkel), a Mississippi Társaság (6,5 ezer milliárd dollár) és a Dél Tengeri Társaság (4,3 ezer milliárd dollár) voltak. Úgy tűnik – legalábbis a történelem szemüvegén nézve, hogy van bőven tér a növekedésre, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen cégek és később még sok követőjük legmagasabb értékét a gazdaságtörténelemből jól ismert és általában rosszul végződő tőzsdei mániáknak köszönhetően, gyakran jelentős csalásokkal, visszaélésekkel fűszerezve érték el (pl. az elhíresült Mississipi buborék).

Keynes sokat idézett mondása szerint a hosszú távval az a baj, hogy hosszú távon meghalunk és – tegyük hozzá – ez nem csak ránk, emberekre, hanem konstrukcióinkra, így a vállalatokra is igaz.

De miközben az emberek várható életkora Rockefeller születése (1839) óta több, mint megduplázódott, a vállalatok átlagos élettartama nagyjából a felére eshetett vissza.

Maga Rockefeller pedig 98 évet élt, több, mint kétszer annyit, mint a születésekor várható átlagos élettartam, amiben talán segített, hogy cége irányítását már 58 éves korában átadta, és filantrópiával foglalkozott a következő negyven évben.

(A cikk először a Telex.hu-n jelent meg, 2020. november 3-án. Címlapkép: John D. Rockefeller, forrás: Wikipédia)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.