Trumpnak a gazdaság, és nem az impeachment miatt kell aggódnia

Az amerikai elnökválasztás évében nyilván minden alapkezelő különösen figyeli, hogy az egyes jelöltek milyen gazdasági programmal és ígéretekkel állnak elő, hogyan is befolyásolja majd az elnökválasztás az USA gazdaságát. Egyelőre azonban nagyobb kérdés, hogyan befolyásolja az USA gazdasága az amerikai elnökválasztást: a megosztott amerikai társadalomban úgy tűnik, Trumpot bosszantja ugyan, de komolyan nem kell tartania az impeachment eljárás sikerétől. Az újraválasztásért küzdő amerikai elnökök jellemzően nyernek, a botrányok mellett viszont pont a gazdasági teljesítmény gáncsolta el néhányukat. A kereskedelmi háború negatív hatásai pedig a szárnyaló tőzsdeindexek mellett is éppen kezdenek látszani már: az amerikai beszerzési menedzser index először süllyedt 2016 óta ötven pont alá, miközben a bérnövekedés üteme is éppen a Trump-szavazók körében csökken több államban.

picture

A hivatalban lévő amerikai elnököt szinte mindig újra választják. Ha áttekintjük 1860-tól napjainkig az elnökválasztásokat,  látható, hogy Trump újraválasztási esélye kifejezetten magas: a kanadai BCA elemzőház által vizsgált közel 160 év alatt az újraválasztási ráta átlagosan meghaladta a 70 százalékot. Sőt, ennél is magasabb közel 80 százalék volt az újraválasztási ráta, ha az elnök első négy éve során a gazdasági ciklus felívelő szakaszban volt.

Ha a gazdaság jól teljesített, a statisztika alapján még az se okozott a múltban jelentős törést, ha a kormányzópárt elveszítette az időközi választást. Ebben az esetben az újraválasztási ráta a korábbinál némileg alacsonyabb, de még mindig nagyon magas 75 százalékot érte el. A historikus adatok fényében érthetetlen, miért társítanak a fogadási irodák nagyobb valószínűséget a demokraták győzelméhez, mint Trump újraválasztásához.

A vizsgált időszak alatt, két folyamat tudta meggátolni a regnáló elnök duplázását. Az első, ha a gazdaság recesszióba fordult a választás évében, és a választók saját életminőségükön is érzékelhették a hanyatlás jeleit. A második, és sokkal ritkább eset, ha az elnök olyan botrányba keveredett, amely a társadalom kritikus tömegéből váltott ki indulatot, és emiatt népszerűsége hirtelen hanyatlásnak indult. Ilyen volt akár Clinton vagy Nixon esete – bár újraválasztást már egyikük esetében sem érintett a Lewinsky- illetve a Watergate-ügy, utóbbi azonban Nixon lemondásához vezetett –,  és ilyen történetet igyekszik jelenleg felgöngyölíteni a demokrata párt Trump esetében.

Úgy tűnik Trump nem tud akkorát hibázni, hogy bukjon

Csakhogy az elmúlt közel négy évben Trump és a vele szinkronba kiabáló FoxNews jelentősen kitolta az amerikai választók ingerküszöbét. Ha az elnökről van szó, egyre kevesebb olyan hír van, amelyre az amerikai szavazó még mindig felkapja a fejét, hiszen az elnök körül mindig „zajlik az élet”: gondolhatunk itt akár az oroszok által manipulált választásra, vagy amikor nőkre tett elfogadhatatlan megjegyzéseket.

Bár nyár óta a demokratapárt komoly erőfeszítéseket tesz a lemondatási eljárás érdekében, és az amerikai média folyamatosan és nagy terjedelemben foglalkozik az üggyel, az eljárást támogatók aránya meg se tudta közelíteni a lakosság ötven százalékát. (A WSJ alábbi, pár napja közölt ábráján jól látszik, hogy a Fox News nézettsége az ország nagy részén meglehetősen magas, az ábra azt mutatja, hány százalék azon amerikaiak aránya, akik legalább egy héten egyszer nézik hírcsatornát.)

A Donald Trumpal nagy szinkronban álló Fox News hírcsatorna nézettsége az USA-ban

Ez az erősen megosztott társadalomban ugyan nem meglepő, a demokraták szempontjából nézve az eljárás elindítása mégsem lehetett kérdéses – még akkor, se ha ez olyan ritka „atomfegyver”, amihez a múltban nem sűrűn nyúltak a politikusok, hiszen könnyen kontraproduktívvá válhat. Részben már saját szavazóik bizalma rendült volna meg bennük, ha nem indítják el az eljárást, másrészt a gazdaság Trump elnöksége alatt növekedett – így az elnök újraválasztási esélyének meggyengítését számukra inkább egy ilyen kaliberű botrány, vagy ezzel kikényszerített hiba hozhatja el.

Donald Trump népszerűsége a republikánus párton belül szinte töretlen, ahogy azt a BSA ábra is mutatja.

De egyelőre dacára annak, hogy mindennap olvashatunk róla a hírekben, és az elnök láthatóan és érthetően feszült is az eljárás miatt, annak tényleges tétje nincs, mivel nem csupán a társadalom támogatottságát nem élvezi az indítvány, de a lemondatáshoz a republikánusok által uralt szenátus abszolút többségére lenne szükség. A lemondatási eljárásnak csak akkor lenne tényleges esélye, ha a republikánus párton belül a komoly véleményvezérek is Trump ellen fordulnak, de mivel az elnök népszerűsége a párton belül töretlen, sőt az elmúlt időszakban elérte a 90 százalékot – mint a BCA ábráján is látható, időarányosan magasabb, mint az elmúlt évtizedek republikánus elnökeinek átlaga –, így ennek esélye elhanyagolható. Az impeachment sokkal inkább tekinthető a demokraták választási kampányának bemelegítő szakaszának.

A társadalom lassú demográfiai átalakulása változást hozhat az amerikai választásokra – de inkább csak 2024-re

A republikánus szavazók aránya az olyan klasszikusan billegő államokban, mint például Pennsylvania vagy Florida közel 50-70 százalékot növekedett az elmúlt 40 évben, miközben a demokraták száma stagnált. A republikánusok legstabilabb szavazó bázisa ezekben az államokban jellemzően a középkorú, fehér választó. Ennek a korábban jelentős szavazóbázisnak a dominanciája az elmúlt években jelentősen csökkent más államokban, ezáltal akár kékké változtatva korábban kimondottan piros államokat. A demográfiai változásnak a jelenlegi választásra még nem lesz döntő hatása, ugyanakkor a BCA elemzője szerint az ez utáni választást a demokraták már akkor is megnyerhetik, ha csak olyan teljesítményt nyújtanak, mint 2016-ban. Egészen érdekes példa a jelenségre, hogy a korábban egyértelműen republikánus Texast most a közvéleménykutatók egy kategóriával lejjebb, a „valószínűleg republikánus” csoporthoz sorolták. Persze ez nem azt jelenti, hogy bárkit is meglepne, ha a republikánusok megnyernék a déli államot, de az jól látszik, hogy a korábbi biztos államokban is lehet némi változás, a korábban bizonytalan államok meg szinte biztosan hozhatnak meglepetéseket. Nem véletlen, hogy Trump egyik markáns kampányeleme a migráció veszélye és a „nagy fal”, amivel szerinte ezt a folyamatot meg lehet állítani.

„A kereskedelmi háború jó, és könnyű megnyerni”  (Donald Trump 2019.április)

Tehát impeachment ide, demográfiai változások oda, mégis úgy tűnik, Trump esélyei jelenleg jobbak, mint egy még kiválasztandó demokratáé – amennyiben sikerül elkerülnie a gazdaság lassulását. Hatalomra kerülése óta az elnök mindent megtett a gazdaság stimulálására, és részben ennek hatására a választók felé legkönnyebben kommunikálható S&P500 index új csúcsokat dönt minden nap, többek között az elnök twitter özönének is köszönhetően.

De miközben erős kérdés, meddig tarthat még ki a tőzsdei bika, az elnök kereskedelmi háborús csatái és az ezek kapcsán bevezetett vámok komoly lassító hatással lehetnek a gazdaságra. Ezt a lehetséges gazdasági lassulást mutatja az USA feldolgozóipari PMI adata, amely 2016 óta először csökkent az 50-es szint alá, ezzel felhívva a piac figyelmét a helyzet komolyságára.

picture

Gyilkos bodicsek – mi lesz a 2020-as év kulcspillanata?

Minden egyes nappal, amivel folytatódik a hónapok óta zajló teljes eladóhiánnyal járó részvénypiaci helyzet és minden egyes százalékkal, amivel feljebb kerülnek az indexek egyre nagyobb a veszélye egy hirtelen bodicseknek, ami egy villanás alatt változtatná meg a tőkepiaci helyzetképet.

A kereskedelmi háború hatása kiemelkedő a „billegő államokban”, mivel ezek gazdasági struktúrája jelentősen kötődik a feldolgozó iparhoz, írja a BCA elemzője. Ezekben a választás szempontjából fontos államokban az átlagos szavazóknak a bérnövekedése az elmúlt időszakban csökkent, és ez a tendencia főként a korábban Trump-ra szavazók esetében látható. A folyamat közel se visszafordíthatatlan, de jól felhívja a figyelmet arra, hogy Trump a saját szavazói zsebéből vesz ki pénzt, ha továbbra is makacsul ragaszkodik a kereskedelmi háborúhoz, és nehezen előre jelezhető mikor fogy el ezeknek a választóknak a türelme vele szemben. Mindeközben, egyre gyakrabban olvashatnak, olyan cikkeket, amik azt támasztják alá, hogy a kínaiak áthárították a vámokból származó árnövekedést az amerikai fogyasztókra.

Az érem másik oldalát az Unicredit Bank által összegyűjtött OECD statisztika mutatja be, ami szerint a kereskedelmi háború negatív hatása Kínára nézve jelentősebb, de mivel az amerikai gazdasági növekedés alacsonyabb, így rövidtávon mindenképpen fájóbb az USA számára a lassulás mértéke. Bár véleményem szerint nagyon kevesen tudják mekkora a kínai gazdaság tényleges növekedése, így azt még kevesebben tudhatják mekkora lassulást jelenthetnek a vámok, az belátható, hogy a háborús helyzet fenntartása Trump adminisztráció számára rövid távon fájóbb lehet, mint ellenfelüknek. (Miközben a Kínával való összecsapás valódi tétje távolról sem pusztán a vámokról vagy külkereskedelmi egyensúlyról, hanem a globális vezető hatalom pozíciójáról szól.)

picture

Kína devizaháborúval fenyeget

Peking és Washington konfliktusa bőven túlmutat a gazdasági kérdéseken, a kereskedelmi mérlegek alakulásán: az USA felismerte, hogy ha nem gyengíti direkt módon a kínai államkapitalista rendszert, globális vezető nagyhatalmi szerepe kerül a már jelenleginél is nagyobb veszélybe. A jüan gyengítése – ha meglépik – Kínának is rossz lesz, és globális pénzügyi válságot is eredményezhet, de ebben a helyzetben aligha nélkülözhetik az ezzel való fenyegetést.

Az amerikai-kínai kereskedelmi háború GDP hatásait mutató diagramm

Ennek megfelelően egyre inkább érezhető a kereskedelmi tárgyalások kapcsán, hogy a kínaiak állnak nyerésre és Trump lassan már bármit aláírna, csak létrejöjjön Kínával az elsődleges megállapodás, és a gazdaság a választásokig stabil maradjon.

Viszont egy nehezen kipréselt elsőkörös megállapodást villámgyorsan felboríthat a hongkongi tüntetések eszkalálódása is. Hogy mennyire fontos a republikánusok számára is ez a kérdés, jól mutatja, hogy a „Hong Kong Human Rights and Democracy Act” ellenszavazat nélkül ment át a szenátuson, így ebben a kérdésben még akkor sem tud Trump semleges maradni, ha a belpolitikai érdeke ezt kívánná.

Sokkal nehezebben látható, mit szeretnének a kínaiak. Az biztos, hogy most Trump lépéshátrányban van velük szemben, és egy jó megállapodást is elérhetnek. Ugyanakkor kérdés, hogy ezt a megállapodást Trump a választás után is hajlandó lesz-e betartani? Lehet, hogy érdemesebb kivárniuk és Trump – mint láttuk, egyelőre kevéssé esélyes bukására játszva – a „crazy Joe Biden”– „little Michael Bloomberg” duóból győztesként kikerülő, vagy más demokrata elnökkel létrehozni egy tartósabb megállapodást?

A következő pár hónap biztosan választ fog adni ezekre a kérdésekre, de addig is, egy dolog már most is biztos: a kereskedelmi háború se nem jó, se nem könnyű megnyerni.

(Címlapkép: Gage Skidmore, Flickr)

Jelen blogbejegyzés a szerző magányvéleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

A büntetőeljárás árnyékában Trump még harcosabb lehet

Olvasási idő: 2 p
A kereskedelmi háború felpörgetése, nehezebb kínai megegyezés, Törökország és Irán még durvább kritikája lehet Trump válasza az ügyvédje nyilatkozata kiváltotta politikai válságra, de impeachment eljárástól – pláne büntetőeljárástól – nem kell tartania.
picture

A harc művészete és a twitter harcos magányossága

Olvasási idő: 8 p
Az USA és Kína a vezető globális hatalom pozíciójáért zajló küzdelme egy fegyveres összecsapás nélküli háború. Egy 300 milliós piac áll szemben egy 1,5 milliárdossal, de annak van nagyobb esélye, akinek önmagát sikerül meghaladnia, saját negatívumait sikerül legyőznie – ezekből pedig bőven akad mindkét oldalon.
picture

A „Tariff Man” és a mexikói póker - Trump bekeményített

Olvasási idő: 3 p
Trump keményen játszott, de ezúttal nyert: Mexikó maga lesz a fal, értékelte országa kényszerű vállalásait egy elemző. A választási küzdelemnek nekifutó Trump legfontosabb ígéretei közül eddig éppen az illegális migráció megállítása áll gyengén, de ennek igazi megoldásához persze a közép-amerikai országok válságainak kezelésére lenne szükség.