Népszavazás a forintról 2025 első felében
Bizonyára Ön is hallott már arról, mert mostanában a vízcsapból is ez folyik, hogy 2025 első felében népszavazás lesz Magyarországon a forintról – olyan népszavazás, amit nem így fognak hívni, de attól még ugyanolyan véleménynyilvánító, esetleg ügydöntő ereje lehet, mint egy igazi népszavazásnak.
Ezt a népszavazást szándékán kívül az Államadósságkezelő Központ illetve az Államkincstár bonyolítja le, mégpedig az inflációkövető lakossági állampapírok kamatozásának drasztikus átalakulásával. A 2024-es, a hivatalos statisztikai módszertan szerint számított fogyasztói inflációra vonatkozó előrejelzések 4 százalék alattiak, ami szinte minden szempontból nagy megkönnyebbülés az előző évi, 17 százalékot meghaladó átlagos infláció után.
Hova tegyem a pénzem?
A HVG360 kéthetente megjelenő prémium hírlevelében a legérdekesebb befektetési trendekről olvashat a Concorde Csoport szakértőitől, akik azt vallják: a megtakarításainkról hozott döntéseink ugyanúgy követhetik a hétköznapi józan ész útjait, mint bármi más az életben.
A hírlevelet a megjelenést követően változatlan formában közöljük a Concordeblogon. Feliratkozás a hírlevélre ITT.
Az egyetlen szempont, ahonnan nézve ez nem csak megkönnyebbülés, az az inflációkövető lakossági állampapírt tartó megtakarító szempontja, aki az új feltételekkel, a jelenleg reálisan becsülhető inflációval számolva 4-5 százalékos hozamú eszközöket fog szorosan markolni abban a kezében, amivel még ennek a többszörösét kitevő hozampotenciálra csapott le egy-két évvel ezelőtt. Jelenleg a létező legegyszerűbb és legkevesebb kockázatot hordozó állampapírok, az egészen rövid lejáratú diszkontkincstárjegyek is 5 százalék feletti évesített hozamon kaphatók, a tízéves, fix kamatozású forintos magyar államkötvény pedig – hagyományosan ez a termék a szakma alapvető viszonyítási pontja – 6 százaléknál magasabb lejáratig számított hozamon forog.
Vannak aztán változó kamatozású, negyedévente az aktuális diszkontkincstárjegy-hozamokhoz igazodó, azaz a kamatszintek emelkedésétől alapesetben védettnek tekinthető állampapírok, jelenleg ugyancsak 5 százalék feletti hozamon. Az inflációkövető lakossági állampapírok vonzereje tehát egyértelműen erősen lecsökken, és ezt az ÁKK nem is bánja, hiszen ha csökken az inflációhoz közvetlenül kötött kamatfizetési kötelezettsége, illetve ennek aránya az összes adósságszolgálaton belül, akkor az infláció esetleges ismételt megugrása kisebb mértékben illetve legalább nem azonnal rántja magához az államadósság refinanszírozásának költségét.
Az ördög azonban ezúttal nem bújt el a részletekben:
A RÉSZLETEK VILÁGOSAK, AZ ÖRDÖGNEK ESZE ÁGÁBAN SINCS BUJKÁLNI, HELYETTE A „LEGFONTOSABB KÉRDÉS” FELIRATÚ LÁDÁN ÜLDÖGÉL, LÓGÁZZA A LÁBÁT, ÉS FENYEGETŐEN VÁRAKOZIK.
A legfontosabb kérdés ugyanis nem az ilyen vagy olyan állampapírok hozama közötti 1 vagy 2 százalékpontos különbség. Valószínűleg helyesen feltételezi az ÁKK, hogy ez nem fog földcsuszamlásszerű változásokat előidézni a magyar lakossági megtakarítók preferenciáiban. Az is ésszerű feltételezés, hogy azon megtakarítók, akik viszont kellően tudatosak, tájékozottak, képzettek, illetve színvonalas tanácsadást vesznek igénybe, azok elbúcsúznak ugyan az inflációkövető lakossági állampapíroktól a jövő év első felében, de talán nem mennek messzire, hanem nagy részben másféle magyar forintos állampapírokba teszik át a felszabaduló pénzüket.
Akár így tesznek, akár másként döntenek, tudtukon kívül egy népszavazáson vesznek részt, amely a 400 fölé ragadt EUR/HUF árfolyam megszokása után, az elmúlt tíz évben a régiós devizák közül messze a legnagyobb – euróval szembeni – gyengülés elszenvedése után a forint iránti aktuális bizalom szintjéről nyilvánít véleményt, ha éppen nem dönt az ügyében.
Ezúttal nem a minden kritikus helyzetben bojtos farokkal, szarvakkal, kénköves lehelettel felskiccelt, a kritikus helyzeteket közvetlenül megelőző években viszont jellemzően annál szorgalmasabban invitált külföldi befektetők forint iránti bizalma a kérdés, hanem a náluk minden híreszteléssel ellentétben sokkal fontosabb magyar lakossági megtakarítók forint iránti bizalma kerül mérlegre.
A mérleg egyik serpenyőjében a forint rövid és hosszú távon tapasztalt gyengülése van, a másik serpenyőben pedig ott van az ÁKK illetve az Államkincstár professzionális, világszínvonalú kibocsátási és értékesítési mechanizmusa, minden kétséget kizáró megbízhatósága, megszolgált tekintélye, az ingyenes számlavezetés, az adók és járulékok alóli mentesség. A két serpenyő között a megtakarító háztartások jövőbe vetett, aktuálisan megélt bizalma fogja elbillenteni a mérleg nyelvét.
A legfontosabb kérdés, aminek a magyar megtakarítók általi megválaszolását a korábban a részletekben bujkáló, de 400-as euró árfolyam felett előbújó ördög feszülten figyeli, az, hogy a magyar megtakarító mennyire tartja megtakarításra alkalmas eszköznek a magyar forintot. A külföldi befektetők a magyar állampapírpiacon profik, számolnak. A magyar privátbanki befektetők vagy elég tájékozottak, vagy profikra hallgatnak, ők is számolnak – együtt nézik az euróhoz, dollárhoz mért kamatelőnyt a devizaárfolyamban várható leértékelődéssel.
AZ IGAZI LAKOSSÁGI MEGTAKARÍTÓ AZONBAN NEM SZÁMOL, CSAK AZOKRA A SZÁMOKRA REAGÁL, AMELYEK SZINTE KIVERIK A SZEMÉT.
De hogy mely számokra, hogyan, és főleg mikor reagál, tömegesen, együttesen, hullámokban, azt előre ritkán tudjuk. Most annyival vagyunk beljebb az előrelátásban, hogy legalább a „mikor” kérdésre tudjuk a választ. Ha a 2025 első felében esedékes nagy lakossági állampapír-sztori úgy végződik, hogy a megtakarítók többsége kitart az állampapírok mellett, az egy erős, megnyugtató szavazat a forintra, mint megtakarítási eszközre.
Ha ellenben a felszabaduló pénzek a kifejezetten lakossági szegmenshez tartozó megtakarítók esetében is közvetlenül vagy közvetve külföldi devizák vételét jelentő megtakarítási vagy befektetési eszközökbe áramlanak nagy tételben, az nem az állampapír, mint eszköztípus vonzerejének csökkenését, és nem a professzionálisan működtetett adósságkezelő intézményi struktúra kudarcát jelentené.
Az bizony a forint szerepének az átalakulásában, a magyar gazdaság spontán euroizációjának további előrehaladásában lenne egy súlyos mérföldkő. Az, hogy a spontán euroizáció hosszú távon inkább hasznos vagy inkább káros-e a gazdaság egészének, az komoly viták tárgya lehet. Ahogy arról is nagy viták folytak egy-másfél-két évtizede, hogy mit hozna, mit vinne az euró bevezetése, arról is fajsúlyos elméleti vitát lehet folytatni, mit hoz, mit visz az, hogy az euró esetleg bevezeti saját magát. Az azonban teljesen biztos, hogy ha egy ilyen folyamatban drámai begyorsuló szakaszok vannak egy gazdaságban, bármely országban, az rettenetes pusztítással szokott járni.
Ezért mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy ha akár a jövő év első felében, akár bármikor később a magyar megtakarítók legszélesebb rétege leadja a szavazatát ebben a kérdésben, akkor az ország gazdasági helyzetébe, jövőjébe, és a forintba vetett bizalma alapvetően töretlen legyen – akkor is, ha a jövő az euró felé vezet.
ÉS HOGY ÖN HOVÁ TEGYE A PÉNZÉT?
Az a határozott, alaposan átgondolt meggyőződésem, hogy a fenti összefüggésrendszerben, egy a forintról szóló spontán népszavazás előestéjén erre a kérdésre egészen egyszerűen nem lehet minden szempontból felelősnek mondható, nagy nyilvánosság előtt megfogalmazható választ adni, ezért kénytelen vagyok megkövetni a kedves olvasót.
AZ ÖRDÖG EGYÉBKÉNT IS ÖNTŐL VÁRJA A VÁLASZT, NEM TŐLEM.
Szeretnék többet megtudni
Amennyiben szeretne többet megtudni a Concorde Csoportról és a szolgáltatásainkról, az alábbi mezők kitöltésével gyorsan és egyszerűen léphet kapcsolatba munkatársainkkal!
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
