Naplóbejegyzés: A Nyugat előretolt helyőrsége
A háború kitörése után az Európai Unió peremén lévő, autoriter hatalommal szomszédos “bástyaországok” geopolitikai szerepe megnövekedett, az EU és a NATO is kiemelten segíti ezeket gazdasági és hadászati fronton. Ilyen ország Románia, Görögország és Lengyelország is, az első kettőről már sokat beszéltünk, most a lengyeleket nézzük meg közelebbről. Ez a hármas fogat számunkra már csak azért is érdekes, mert az Accorde Cuvée Alapban mind a három bástya komoly pozíció az idén, jelentősen hozzátettek a teljesítményhez is.
Ahogy korábban írtuk, remek éve van eddig a lengyel tőkepiacnak, de az elmúlt évtizedben, nemzetközi összehasonlításban egy rettentő komoly alulteljesítés látható. Ennek számos oka volt, gondolhatunk itt akár a CHF hitelek elhúzódó kálváriájára, de számos olyan gazdaságpolitikai intézkedésre is, ami hátráltatta, megsarcolta a tőzsdén lévő vállalatokat.
A lengyel piaccal mindig az volt a fő problémám, hogy a tőzsdén lévő vállalatokban az állam túl nagy tulajdonos, és az államnak (bármelyik államnak) számos politikai érdeknek is meg kell felelnie, amelyek gyakorta nem állják meg a helyüket a gazdasági racionalitás világában. Ha az állam nem gyakorol önmérsékletet, nem teszi az állami vállalatokat egy stabil kiszámítható keretrendszerbe (határok közé), mint mondjuk a románok tették azzal, hogy az állami vállalatoknak magas osztalékfizetési rátát írtak elő, akkor jellemzően a family business (ilyen mondjuk a görög piacon számos vállalat) vállalatokhoz képest alulteljesítőek, árazásuk tartalmazni fog egy diszkontot (DLOC), amivel a piac beárazza az állam politikai manővereinek kockázatát.
Jelenleg, a WIG20 index 55 százaléka olyan vállalat, ahol az állam kontrollt gyakorol, ezek főként a klasszikus iparágakban tevékenykednek, bankok, biztosító, bánya- és energiavállalatok.
Viszont messziről nézve a lengyel piacon elindult két folyamat, amely ezt a problémát, ha nem is oldja meg teljesen, de enyhítheti.
AZ EGYIK, HOGY A LENGYEL GAZDASÁG AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN CSÖNDESEN KITERMELT, OLYAN „MADE IN POLAND” VÁLLALATOKAT, AMELYEK NINCSENEK ÁLLAMI KONTROLL ALATT,
jellemzően új iparágakban tevékenykednek, és nemzetközi szinten is számottevőek, méretük is már szabad szemmel látható. A WIG20 indexbe, amely a legnagyobb lengyel vállalatokat tartalmazza, ezek közül az online kisker vállalat, az Allegro került be, de az offline kisker DINO Polska is egy tankönyvi példája, hogyan lehet a Lidl és ALDI mellett nem csupán létezni, de sikeresen növekedni. Végül a még inkább offline, de a Covid hatására egyre inkább online irányba terjeszkedő LPP is érdekes vállalat. A Covid alatt a kiskereskedelmi vállalatok árfolyama jelentősen emelkedett, a TOP5 lengyel tőzsdei cég közül kettő ezek közül került ki. (Ez a Covid elmúltával újra lecsökkent egyre, részben ezen cégek esése, részben a klasszikus iparágak emelkedése miatt.) Ezen felül még számos számítógépes játékokat gyártó vállalat jött a tőzsdére, Lengyelország ebben az innovatív iparágban egészen komoly szereplő lett az évek során.
A MÁSIK FOLYAMAT, AMI A TŐZSDÉN JELENLÉVŐ ÁLLAMI TÚLSÚLY NEGATÍV HATÁSÁT ELLENSÚLYOZZA, HOGY AZ ÁLLAM ELKEZDTE OPTIMALIZÁLNI ERŐFORRÁSAIT ÉS CÉLJA, HOGY „REGIONÁLIS BAJNOKOKAT” HOZZON LÉTRE.
Hogy ezt az energiaválság felgyorsította-e, nem tudom, de az egyértelmű, hogy azokban az iparágakban, ahol az állam számos tőzsdén lévő vállalatot kontrollál (energia, közműszektor, bányák, bankok) valami megindult a jó irányba.
Az első fecske négy, többségben állami tulajdonú energiavállalat, a PKN, a LOTOS, a PGNIG és az ENERGA összeolvasztása volt, amellyel létrejött, egy 18,4 milliárd eurós kapitalizációjú gigavállalat. Csak hogy kontextusba tegyük, a MOL kapitalizációja durván 6 milliárd euró, vagyis a harmada ennek. Minden ilyen tranzakciónál a tanácsadók legkedveltebb szava a szinergia, és hogy azon majd mennyi pénzt kereshetnek a részvényesek, ez tényleg így van, bár sose annyira, mint hiszik, most a PKN esetében 10 milliárd zlotyt emlegetnek, meglátjuk. Éppen ezért számunkra nem is az optimalizálás elsődlegesen a fontos, hanem az, hogy az állam és a vállalatok vezetői korrektül vitték végbe az amúgy nagyon komplex összeolvadások folyamatait, vagyis nem feltörölték a kisebbségi részvényesekkel a padlót, hanem tisztességesen kifizették őket. Lehetett vele pénzt keresni.
Hasonló tendenciának a kezdeti jeleit láthatjuk a közműszektornál is, ahol szintén van három, állam által kontrollált vállalat: a PGE, a Tauron és az Enea. A közelmúltban lehetett olvasni, hogy az állam ezekről a vállalatokról leválasztja a szenes erőműveket, kiteszi egy külön „dirty” entitásba (NABE), ezzel elindítja ezen vállalatok green transformation folyamatát, ami az első lépése lehet annak, hogy a három vállalatból egy legyen a végén. Amennyiben ez megvalósul, az együttes kapitalizációja durván 7 milliárd euró lenne, vagyis kb. a MOL méretének megfelelő, ezzel pedig a cég a legnagyobb lengyel vállalatok közé kerülne.
A folyamat pedig beindulni látszik, pár napja a Bloomberg írta meg, hogy az egyik tőzsdén lévő bányavállalatra is ajánlatot adott az állam, mind a közművállalatok green transformation folyamata, mind a bányák esetleges konszolidációjára komoly esély van.
Ezek a regionális bajnokképző folyamatok akár csökkenthetik is a diszkontot, amíg a kisrészvényesek érdeke nem sérül sehol. Ugyanakkor azt is érdemes látni, hogy az egyesült PKN durván 65 ezer munkavállalóval rendelkezik, míg a közművállalatok 80 ezerrel, a bányák 36 ezerrel. Szóval durván 200 ezer háztartást, és közel félmillió szavazót tesznek ki ezek a vállalatok, így választás előtt a létszám jelentős optimalizálása (értsd. költségmegtakarítás) nem valószínű.
A VÁLASZTÁS PEDIG JÖN OKTÓBERBEN.
Nehéz megmondani, hogy a Donald Tusk vezette EU-barát ellenzéki összefogásnak mennyi esélye van a regnáló PIS hatalmát megdönteni, de az aggasztóbb, hogy a közvélemény-kutatások szerint megerősödött a populista szélsőjobboldal.
Az EU-pénzek áramlása (GDP-arányosan nem kimagasló, de nominálisan az ötödik legnagyobb juttatás az EU-ban) szempontjából Tusk győzelme biztosan kedvező hír lenne, amire a piac nem számít, viszont a PIS és az EU viszonyában is enyhe fordulatot hozott a háború. A lengyelek a háború eszkalálódásakor élen járnak mind az ukránok befogadásában mind a fegyverek frontra juttatásában, ami egyszerre javította a PIS megingott népszerűségét, de valószínűleg hosszú távon az EU-viszonyt is. Ha van uniós pénz, akkor Európa egyik legstabilabb bástyája a lengyelek lesznek, klasszikus előretolt helyőrség.
(Borítókép: lengyel tőzsde, forrás: GPW)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
