Naplóbejegyzés: Wojtek, a hős
Edinburgh utcáin sétálva találtam szembe magam Wojtek katona szobrával. Ez önmagában még annyira nem izgalmas, hiszen az angol gyarmatokon rendszerint szolgáltak skót katonák, sőt az angolok rendszerint az első sorba küldték őket, így a skót nagyvárosok utcái telis tele vannak az elesett hősök szobraival. Wojtekben az a különleges, hogy se nem skót, se nem ember, csak hős.
Ugyanis Wojtek egy medve volt, aki az olasz fronton harcolt a második világháborúban, miután a második lengyel hadtest örökbe fogadta, és egész végig maguk mellett tartották. Ez még továbbra se feltétlen megdöbbentő, háborúban az emberek sok őrültséget csinálnak, az elképesztő az, hogy Wojteket megtanították, hogyan segítsen a katonáknak, így rendszerint a lőszerek cipelése volt a feladata.
Idővel feltűnt valakinek, hogy nincs az feltétlen rendben, hogy egy kifejlett medve csak úgy együtt lógjon a katonákkal, de ekkor már akkora volt Wojtek népszerűsége, hogy mit volt mit tenni, inkább állományba vették, mint közlegényt. Nem túlragozva a történetet, a medve végigharcolta a háborút, a Monte Cassino-i csata után, amely megnyitotta a szövetségesek útját Rómáig, kitüntették, előléptették, majd a háború végeztével bajtársaival együtt Skóciában telepedett le. Számos az egységében harcoló lengyel katona élt a háború után edinburghi emigrációban, és rendszeresen látogatták Wojteket, az állatkertben.
Wojteket a lengyelek a mai napig hősként tisztelik, és az elnyomás elleni küzdelemnek az egyik szimbóluma, ami teljesen érthető, mert ha belegondolunk, egészen durva, hogy a frontvonalban túlélte a háborút.
A napokban hallgattam Feledy Botondot a rádióban. Mint mindig, Botond végtelenül alaposan, de közérthetően vezette le, miért lenne racionális, ha a háború az év végével valamiféle békével, tűzszünettel érne nyugvó pontra. Nem tudom olyan jól összefoglalni, mint Botond, ezért itt a link, de a lényeg, ami abszolút összevág a mi elképzelésünkkel is:
- Az időjárási viszonyok őszvégi változása három hónapos ablakot biztosít az ukránok számára, hogy amennyire képesek visszaszorítsák a frontot, és elérjenek egy olyan állapotot, ahol érdemben, arcvesztés nélkül lehet tárgyalásokat kezdeményezni,
- A helyzet azért is különösen nehéz, mert mindkét fél erősen beásta magát, megerősített védrendszerek vannak mindkét oldalon, a front közel 1000 km szakasza beállt, a meglepetés erejére nem lehet számítani,
- Az erősen atlantista cseh köztársasági elnök finom jelzéseket tett, hogy belátható időn belül rövidre kellene zárni a konfliktust, ami egybevág William Burns CIA igazgató sugallatával, miszerint az idei év végével a feleknek tárgyalóasztalhoz kellene ülnie.
- Mindez azért is különösen fontos lenne a Nyugat számára, mert az USA-ban és az EU-ban is választások jönnek, és várhatóan egy republikánus elnök mérsékeltebben támogatná az ukrán védekezést, miközben az is kérdéses, hogy az EU következő 5 éves ciklusában kik fújják majd a passzátszelet.
Nem tudom, mi fog pontosan megtörténni, de innen jutott eszembe a lengyel Wojtek medve története, hiszen a lengyel részvények lehetnek azok, akiknek leginkább pattannia kellene egy ilyen hírre, persze a már februárban megzenésített ukrán gabonatermelő Kernelen kívül, de az egy sokkal kockázatosabb sztori, ahogy a napokban lebombázott gabona szállítmányoknál is láthattuk.
A lengyel részvénypiac a 2021 novemberi csúcsától 16 százalékot dobott le magáról az oroszok határmenti aktivitása során, majd a háború kirobbanásának napján még 11 százalékot esett. Az idei évben számos vállalat eredménye volt kedvező, és a részvényindex 23 százalékot tudott emelkedni (euróban 30-at), ezzel nemrég vette be a háború előtti szintet.
Gyakran merül fel a kérdés, „meddig érdemes tartani még a lengyel részvényeket, hiszen már sokat mentek?” Azt hiszem, érdemes kicsit hátrébb lépni, és onnan nézni az összképet.
Az eredmény növekedése miatt, ahogy már korábban írtuk, az index egyáltalán nem tűnik drágának hosszú távon. A makrohelyzet kedvező, az energiamix javulóban van, miközben diverzifikált, így az előttünk álló téli hónapok se tűnnek most annyira kétségbeejtőnek. A politika az egyedüli, ami aggasztó, de furcsa módon ezen is javított a háború.
A lengyelek egyértelműen elköteleződtek a nyugati hatalmak és Ukrajna mellett. A háború direkt hatásaként egymillió ukrán érkezett az országba, akik dolgozni akarnak. Legutóbb az Economist mutatta be, miként emelkedett az ukránok által alapított lengyel vállalkozások száma az elmúlt évben.
Az indirekt hatás eléggé kézenfekvő, Lengyelország harcászati készletei egy részét a harcoló Ukrajna számára átengedte, cserébe sokkal modernebb fegyvereket kap szövetségeseitől. Azon se lennék meglepve, ha Ukrajna újjáépítésében is érdemi része lenne majd a lengyel vállalatoknak.
Évtizedes visszatekintésben a helyzet még letisztultabb, a lengyel index az elmúlt évtizedben 18 százalékot tudott euróban emelkedni, míg a BUX ezen időtávon euróban 110 százalékot, az S&P500-ról ne is beszéljünk. Persze van oka a lengyel tőkepiac elvesztegetett évtizedének, erről egy másik cikkben írunk, viszont azt fontos megemlíteni, hogy a korábbi visszatartó hatások elmúlóban vannak.
MOST AZON ÉRDEMES ELGONDOLKOZNI, HOGY AMIKOR TÚLÉLJÜK A HÁBORÚT, AHOGY WOJTEK IS TETTE, AKKOR BIZTOSAN ÉRDEMES LENGYEL RÉSZVÉNY NÉLKÜL LÉTEZNI?
(Borítókép: Wojtek katona medve emlékmű, forrás: Art UK)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
