Naplóbejegyzés: Minden szempontból szomorú
Csökken a liszt ára, az Európa Tanácshoz fordul a kormány a túl olcsó ukrán búza miatt.
– hozta le a hírt január végén a Telex.
Az emberek jelentős részének ez a hír nem üti meg az ingerküszöbét. Valószínűleg nekem se érte volna el, ha nem foglalkozom ez időben a lengyel tőzsdén listázott, de ukrán működésű mezőgazdasági holdinggal, a Kernellel. Félreértés ne essék, rendkívül fontos a hazai termelők védelme, de tegyük kontextusba. Nézzük meg a Kernel példáján keresztül, milyen szintű probléma a miénk, és milyenekkel szembesülnek ők.
Háború van, sokan követjük az erről szóló híreket napi szinten. Viszont ahogy a tavalyi pánik lecsengett, az életünk részévé vált, szomorú, de természetes folyamatként vált az orosz agresszió pusztítása egyre inkább statisztikává. És egyre ritkábban gondolunk bele azokba a szörnyű személyes (de akár vállalati) drámákba, amik nap mint nap zajlanak Ukrajnában.
Ezért volt rám nagy hatással a Kernel alapítójának és elnökének, Andrij Verevszkijnek a részvényesek felé írt levele. Nem túlzás, irgalmatlanul arcul csapott a valóság.
A háború előtt a Kernel a világ vezető gabona- (főként napraforgóolaj-) exportőr vállalata volt 1,2 milliárd dolláros piaci kapitalizációval. Remekül ment az üzlet, rekordévet értek el 2021-ben. A gabonapiac erős volt, a vállalat vezetésének hosszú távú stratégiája is tele volt optimizmussal.
Ekkoriban az ukrán mezőgazdasági termékek aránya az exporton belül 41 százalék volt, ami a GDP 14 százalékának felelt meg. Ez a szektor volt az ország legfontosabb iparága.
Ukrajna adta a világ búzatermelésének 12 százalékát, a kukorica 16 százalékát, és durván felét a napraforgóolajnak. Ezekkel a piaci részesedésekkel az ország 2021-ben a negyedik legnagyobb gabonaexportőr volt az USA, Argentína és Oroszország után. Aztán jöttek az oroszok, és minden szétrobbant.
Visszakanyarodva a Kernelhez, a háború okozta direkt veszteség 521 millió dollár volt, a cég kapitalizációjának 43 százaléka. A veszteség 42 százaléka tárgyi eszköz volt, 31 százaléka a készleteken elkönyvelt veszteség.
A veszteséglista hosszú és jelentős. Két üzem orosz kézre került, sok létesítményt evakuálni és lezárni kellett. A kimenekítés (ember, gép és áru) után is durván 53 millió dollár értékű áru maradt az elfoglalt területen. 11 millió dollár értékű készlet megsemmisült. A vállalat munkavállalóinak 11 százaléka, vagyis 1300 ember csatlakozott az ukrán hadsereghez, 14 elesett a harcokban, 51 sebesült.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az orosz fekete-tengeri blokád miatt nem tudták exportálni a megmaradt készleteket, mivel a háború előtt a gabona 89 százalékát a Fekete-tengeren keresztül szállították. Az alternatív utak érdemi kapacitással nem álltak rendelkezésre.
Markáns javulást hozott a július 22-én aláírt egyezmény, újra mehettek az ukrán gabonaszállítmányok a Fekete-tengeren. De ekkor is 20 napos csúszások voltak, amelyek drágították a szállítmányozás költségét. A vállalat eredménye 73 százalékkal zuhant egy év alatt, de már az is elképesztő, hogy ilyen körülmények között egyáltalán működik. A lengyel tőzsdén lévő részvény árfolyama is 70 százalékot esett, beárazva számos szörnyűséget a fent felsoroltakból. És beszédes az is, hogy a 2024-ben lejáró kötvényt 60 százalékos hozammal kereskedik.
Sokkal rosszabb nehezen lehet a helyzet, a kockázatok jelentős része materializálódott, optimizmusra csak az adhat okot, ha egy új Ukrajnának szánt “Marshall-segély” pár év múlva beindítja a gazdaságot. Már ha addig képes túlélni a vállalat. Képes lehet.
Az ukrán agrárminisztérium adatai alapján, amelyet a Reuters idéz, januárban az ukrán gabona export 30 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban.
Egy komoly problémáról viszont még nem esett szó: a világ jelenlegi legnagyobb aknamezeje van Ukrajnában. Ha egyszer vége lesz a háborúnak, meg kell tisztítani az országot, hogy a mezőgazdaság működhessen, mert a szektor nélkül Ukrajna stabilitása hosszú távon nehezen elképzelhető.
Emiatt is érdekes hír, hogy az USA a közelmúltban bejelentette, 89 millió dollárt allokál 100 olyan műszaki alakulat működtetésére, kiképzésére és felszerelésre, akik ezt a problémát megoldják. Ukrajnának jelenleg nagyságrendileg 200 műszaki katonai alakulata van, ami 1000 embert jelent, ezt tervezik 400 egységre növelni amerikai segítséggel.
A UN becslése szerint egy szárazföldi akna előállítási költsége 3 és 75 dollár között van típustól függően. Míg ennek hatástalanítása 300 és 1000 dollár között mozog. (Bár ezt a folyamatot nagyon nehéz korrekten számszerűsíteni, a nagyságrend mutatja, hogy ez egy roppant drága folyamat lesz.)
Becslések szerint 250 000 négyzetkilométer területet kellene megtisztítani. Vagyis az ország negyven százalékát, ez Magyarországnyi területének több mint két és félszerese. Ez a becslés talán túlzó, de az biztos, hogy jelenleg nagyon csekély az erre allokált erőforrás, a terület viszont hatalmas. Érdemes lenne megelőzni azt a helyzetet, ami Vietnámban következett be. Ugyanis ott a háború 1975-ös lezárását követően még 100 000 ember halt vagy sebesült meg szárazföldi aknák miatt. De amennyiben a lényegesebb kisebb területet lefedő délszláv háborúra gondolunk, ott is évtizedekig szedtek fel a szárazföldi aknákat.
A háború sokáig eltarthat, 8 millió ukrán hagyta el eddig az országot. És ha vége is lesz a harcoknak, az ország rendezése, újjáépítése rengeteg időbe kerül, további nagy áldozatokat követelve. Minden szempontból szomorú az ukrán helyzet, ne feledkezzünk meg erről.
(A cikk először a Telex.hu-n jelent meg, 2023. február 16-án. Borítókép: gabona export, forrás: MTI/Czeglédi Zsolt)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
