Ismét letolt nadrággal a csalánosban
A jegybank legutóbbi kamatdöntő ülését követően új szintekre gyengült a forint. Hiába emelt ugyanis a vártnál nagyobb mértékben, immár 13 százalékra az MNB, a piacot meglepte a kamatemelési ciklus lezárását jelző komment. Az inflációs célkövetés rendszerében a nemzeti bank akkor hagyhatja abba a kamatemelést, ha úgy látja, hogy előrejelzési horizontján az infláció tetőzik. Ez akár az adott esetben igaz lehet, ezt a jegybank biztosan jobban látja. Ugyanakkor ilyen esetekben szerencsésebb a kamatemelési ciklus folytatását illetően adatfüggő üzemmódra kapcsolni, magyarul azt mondani, ha tényleg a bejövő adatok igazolják az infláció tetőzését, akkor abba fogjuk hagyni.
Magyarország esetén ugyanis az a gond, hogy a jegybank nem rendelkezik elegendő devizatartalékkal a forint megvédéséhez, így viszont egyetlen fegyvere a forint gyengülésére, hogy kamatot emel. A legutóbbi bejelentése után viszont azok a befektetők, akik a forint ellen spekulálnak, most már azt érezhetik, hogy nyugodtan támadhatják a forintot, a jegybank nem lő vissza, nem emel kamatot. Ráadásul a forint további gyengülése az inflációt is emelheti, ezzel megdől az infláció tetőzésébe és így a jegybankba vetett hit.
EZ NYÍLT FELHÍVÁS TÁNCRA.
Ezzel együtt viszont azt is be kell látni, hogy nem a jegybank az elsődleges oka a forint idei számottevő gyengülésének, nem is ők lesznek, akik megoldják ezt a problémát. Lehet a végtelenbe emelni a kamatot, ha a gyengülésnek más fundamentális okai vannak, akkor szinte felesleges. Szélmalomharcot vívnak, hiszen az infláció megfékezéséhez a kereslet visszafogására van szükség.
KÖZBEN VISZONT MINTHA EGYSZERRE TAPOSNÁNK A FÉKET ÉS A GÁZT.
A gázpedál nyomásának ékes példája a költségvetés elszállt hiánya. 2-3 százalékos hiány mellett nem kellett volna a kamatot 13 százalékra vagy még magasabbra emelni. És bár persze most a hiány leginkább azért magas, mert megdrágult az energia, hazánk fiskális ámokfutása nem a gázárak elszállásával, hanem jóval korábban kezdődött.
Jaksity György 14 évvel ezelőtt, az akkori hitelválság kapcsán mondta, hogy “letolt nadrággal állunk a csalánosban”, ami tökéletes megfogalmazása volt annak a nyilvánvaló ténynek, hogy az akkori hitelválság teljesen felkészületlenül és kiszolgáltatottan érte hazánkat.
Nos ez ma sincs másképpen: az energiaválság az orosz-ukrán háborúval karöltve teljesen felkészületlenül érte Magyarországot. Gyakorlatilag 80-100 százalékban orosz energiahordozóktól függünk, a földgázimportunk egésze, az olajimportunk 70-80 százaléka Oroszországból jön. Az energiatermelésünk felét biztosító atomenergiához is Oroszországból érkezik az üzemanyag. A fenti függéseink az elmúlt 30 évben nem csökkentek, ellenben érdemben nőttek, különösen a földgázfogyasztásunk területén. A lakossági energiafelhasználáson belül domináns a földgáz, ebben dobogós helyen vagyunk Európában, miközben önálló kitermelésünk alig létezik. A mezőgazdaságunk nagyban függ a földgázalapú műtrágyától. A szigetelt ingatlanok területén a régió sereghajtói vagyunk.
KÉTSÉGTELEN, AZ ORSZÁGRA ÚJABB SZŰK HÉT ESZTENDŐ VÁR, MÍG ENERGIAMÉRLEGÜNK ÉRDEMBEN JAVULNI TUD, ÉS AZ IS CSAK AKKOR, HA A HELYES DÖNTÉSEK IDŐBEN MEGSZÜLETNEK.
A róka és a skorpió esete
Bizonyára többen ismerik a tanmesét a rókáról és a skorpióról. Valójában az életben is sok olyan döntés születik, amely nélkülözi a hosszú távú gondolkodást. Talán a legfájdalmasabb ilyen döntések politikusoktól érkeznek, gondoljunk csak a szomszédunkban dúló háborúra.
A helyzet addig azonban még bőven romolhat. Ahogy említettem, a forint idei gyengülése jelentős részben annak tudható be, hogy az energiaárak felrobbanása miatt hazánk gázszámlája a korábbi szintek tízszeresére emelkedett. Ez terheli a költségvetést, mivel a lakosság nagy része számára Európa legnagyvonalúbb támogatási rendszerét tartjuk fenn. Erre az országnak nincs pénze, ezért dollármilliárdos hitelek felvételére kényszerülünk azért, hogy egy operatív költséget, a rezsit képesek legyünk kifizetni. A befektetők értelemszerűen ezt egyre magasabb kamattal hajlandóak csak finanszírozni. Ami érthető, hiszen hitelt beruházásra célszerű felvenni, napi költségeket hitelből finanszírozni biztosan fenntarthatatlan folyamat.
A jó hír, hogy a magas árak Európa-szerte már tavasz óta spórolásra kényszerítik a fogyasztókat. Az időben elkezdett takarékosságnak hála a gáztárolók jól állnak, és jó eséllyel a régió átvészel egy átlagosan hideg telet akkor is, ha az orosz szállítások teljesen leállnak. Ennek megfelelően a földgáz ára stabilizálódhat, egy enyhe vagy átlagos tél esetén jövőre csökkenésnek indulhat a gáz ára, amelyen keresztül a forintra és a magyar költségvetésre nehezedő nyomás is enyhülhet.
EGY ÁTLAGOSNÁL HIDEGEBB TÉL UGYANAKKOR TOVÁBBRA IS KOCKÁZAT.
A gázszámla napokban bejelentett halasztott fizetési koncepciója, a rövid távú nyomást ugyan leveheti a forintról, de a külső eladósodottságunk szempontjából a középtávú képen nem változtat. Időt nyertünk ugyan, ami ilyenkor rendkívül fontos, de kiszolgáltatottságunk egyelőre megmarad az energiaárak alakulásával szemben.
A jegybanki kamatemelési ciklus végének a bejelentése egybeesett egy másik fontos eseménnyel, az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantásával, ami önmagában is negatív hír, hazánkra nézve azonban különösen. Ha egy ilyen vezeték felrobbanhatott Oroszországtól ilyen távolságra, akkor a háborús konfliktus kellős közepén átfutó Barátság kőolajvezeték vagy a szintén Ukrajnán átfutó nagy kapacitási földgázvezetékek biztonságossága is erősen kérdéses. Ha az Északit fel tudták robbantani, akkor a Fekete-tenger alatt futó Déli Áramlat sem sebezhetetlen. A napokban az oroszok megszüntették az olasz gázszállításokat, gyakorlatilag már csak a mi régióknak szolgáltatnak. Számukra kis tételt szemükben ellenséges országoknak, akik szankciókat szavaztak meg ellenük és a NATO tagállamai is egyben.
A FENTI KONTEXTUSBAN A FORINT GYENGÜLÉSE MÁR NEM ANNYIRA MEGLEPŐ.
A befektetők eleve félnek a régiónktól, a háború közelsége elretteni őket. És akik a régióban fektetnek be, azok is inkább a kevésbé sebezhető országokat kedvelik.
Magyarországon rengeteg beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy a fenti sebezhetőségünk érdemben csökkenjen. A legvalószínűbb esetben az európai gázárak mérséklődése segíthet a forinton. Ugyanakkor kis valószínűségű kockázatok továbbra is fennállnak az energiaszállítások biztonságosságával és a tél hideggel kapcsolatban. Kiszolgáltatottságunk tehát változatlan. Ez a válság, mint az utóbbi néhány – beleértve a legutóbbi hetvenes évek végére datált energiaváltságot is – felkészületlenül és kiszolgáltatott állapotban érte hazánkat.
(Borítókép: Országház, forrás: wallspic.com)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
