A róka és a skorpió esete
Bizonyára többen ismerik a tanmesét a rókáról és a skorpióról: a róka és a skorpió álldogálnak a folyóparton, a skorpió megkérdezi a rókát, hogy te róka, nem vinnél át a folyó túloldalára ? Mire a róka azt válaszolja, ne haragudj skorpió, de nem teszek ilyet, mert ha a hátamra veszlek, megmarsz és meghalok. Mire a skorpió így válaszol, miért tennék ilyet, ha megmarlak, én is meghalok, hiszen a vízbe fúlok. Végül a róka a hátára veszi a skorpiót és elindulnak. A skorpió a folyó közepén megmarja a rókát. A róka még utolsó leheletével megkérdi a skorpiót, te skorpió miért csináltad ezt, most mindketten meghalunk?! Mire a skorpió: tudom róka, ne haragudj, de nem tehetek róla, ilyen a természetem!
A fenti mese a mi szempontunkból is rendkívül tanulságos. Valójában az életben is sok olyan döntés születik, amely nélkülözi a hosszú távú gondolkodást. Talán a legfájdalmasabb ilyen döntések politikusoktól érkeznek, gondoljunk csak a szomszédunkban dúló számomra irracionális háborúra. A politika logikája, hogy hatalomban kíván maradni, így népszerűtlen intézkedéseket nem hoz, vagy maximum csak kényszer hatása alatt teszi.
HAZÁNKBAN IS VAN JÓ NÉHÁNY OLYAN DÖNTÉS, MELYEK ÉRTELEMSZERŰEN A HOSSZÚ TÁVÚ JÓT SZOLGÁLNÁK, MEGHOZATALUK RACIONÁLIS LENNE, VISZONT ATTÓL TARTOK NEM FOGUNK POLITIKUST TALÁLNI, AKI MEGHOZNÁ EZEKET A FÁJDALMAS ÉS/VAGY NÉPSZERŰTLEN DÖNTÉSEKET.
A bős-nagymarosi vízlépcső
Jómagam már az a generáció vagyok, akit a lenti történet nem ért el. Utánaolvastam, tehát tudom, hogy a kommunista rendszer elleni ellenállás egyik jelképévé vált a vízlépcső megvalósulása elleni tiltakozás. Ugyanakkor pusztán racionálisan megközelítve a következő látszik. Egyrészt a vízenergia a mai tudásunk szerint abszolút az egyik legkörnyezetkímélőbb technológia. A bősi példából kiindulva egy 720MWh-s vízerőmű komoly előrelépés lenne hazánk energiafüggetlensége szempontjából.
A fenti kapacitás a Paks I-es erőmű termelésének valamivel több, mint 40 százaléka lehetne. Tény, hogy a Nagymarosra tervezett erőművet ennél kisebb, 160MWh kapacitással tervezték. A környezetvédelemre nagyon adó Ausztriában 10 darab vízerőművet üzemeltetnek a Dunán, nagyjából Paks I kapacitását elérve tisztán évtizedek óta.
De nemcsak a méret a lényeg, mivel egy ilyen erőmű segíthetné a többi megújuló energia, a nap- és szélenergia terjedését, ez utóbbi kettő kiszabályozását, tehát a kiszámíthatatlanságukból eredő kockázatokat érdemben csökkentené. Úgy általában is igaz, hogy hazánk ahhoz képest, hogy rengeteg víz folyik át rajta, ezt az adottságát nem használja ki. Romániában az energiatermelés 25 százalékát vízerőművek állítják elő, tehát van rá példa, hogy ezt nagy tételben is lehet működtetni.
VALÓJÁBAN, HA AZ A KÉRDÉS, HOGY TÖBB SZENET ÉS GÁZT ÉGESSÜNK-E EL, VAGY INKÁBB A VÍZENERGIÁRA TÁMASZKODJUNK, AKKOR UNOKÁINK VÉLHETŐEN AZ UTÓBBI MELLETT TENNÉK LE A VOKSUKAT.
A gázfűtés tiltása
Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy azonnal tiltani kellene a gázfűtést. Viszont teljesen új építésű ingatlanok esetén egyértelműen tiltanám, mint ahogy a közel nulla energiaigényű ingatlanok kritériumrendszerének a bevezetésével sem kellene tovább várni. Ma már egyértelműen van egy új építésű ingatlan esetén értelmes és gazdaságos alternatívája a gázfűtésnek, ilyen például a hőszivattyú.
Mivel fűtsünk, ha nem gázzal!
Az elszálló energiaárak miatt folyamatosan nőni fog az energiahatékony fűtési megoldásokra irányuló figyelem. A háztartási energia előállításának egy még itthon kevésbé használt technológiájáról beszélgettünk mai adásunkban.
A hőszivattyú mellett szól az is, hogy egy új építésű projekt esetén a költségei lényegesen nem térnek el a gázfűtés kialakításától, gondoljunk csak arra, hogy nem kell kéményt építeni, és a gázt se bevezetni. Az is nyilvánvaló, hogy hazánk soha nem lesz képes önellátóvá válni gázkitermelésből. Ezzel szemben az áramtermelés tekintetében van lehetőség az önellátásra. Magyarországon a háztartások rendkívüli módon rászoktak a gázfűtésre, az erről való leszoktatás értelemszerűen népszerűtlen, ugyanakkor fontos gazdaságstratégiai érdek kellene, hogy legyen.
Szembesíteni kell az embereket azzal, hogy az energia drága
Ez az állítás már csak részben igaz, a gazdasági kényszerűség miatt a hazai háztartásokat kénytelen volt a politika szembesíteni a valósággal. Ugyanakkor ez nem teljeskörű. A kormányzati megoldás nem egyformán érinti a fogyasztókat. Alapvetően a differenciálással egyet lehet érteni, hiszen a szociálisan veszélyeztetett rétegeket meg kell védeni. Ugyanakkor valamilyen módon minden érintettet rá kell venni az energia gazdaságos használatára, vagy arra, hogy beruházásokkal, fejlesztésekkel érjék el ugyanezt.
Tekintve, hogy hazánk kiszolgáltatottsága az energia szempontjából megfelelő döntések meghozatalát követően is csak évtizedes távlatokban tud a kínálati oldal szempontjából javulni, rövid távon lényegében a kereslet racionalizálása az egyetlen esély arra, hogy energia mérlegünkben javulás álljon be. Ehhez minden érintettnek tenni kell lépéseket. Láthatóan hazánkban ez talán a legkényesebb politikai kérdés. Vélhetően unokáink nem annak szurkolnak, hogy évtizedes távon is szigeteletlen Kádár-kockákkal fűtsük az utcát.
Szigetelni, szigetelni, szigetelni
A hazai épületállomány energetikai korszerűsítése az, amire reális eséllyel az EU-tól forrásokat szerezhetünk, és tartósan csökkenteni tudjuk a háztartások valós rezsiterheit, és mentesítjük a költségvetést több százmilliárd forintnyi tehertől.
A fenti, néhány kényelmetlen döntési helyzet elsősorban az energetikára, energiastratégiára vonatkozik, manapság ez a legaktuálisabb és legégetőbb kérdés, amely az országnak ma már euró milliárdokba kerül havonta. A három döntésből egy fél döntésig jutottunk 30 év alatt kényszer hatására, leginkább akkor, amikor már nyilvánvalóan baj volt. Ennek fényében kijelenthetjük, hogy vélhetően a skorpió továbbra is skorpió marad. Egyébként nem csak hazánkban, hanem szerte a világon.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
