Szigetelni, szigetelni, szigetelni
Az európai energiaárak egekbe szökellése miatt a hazai rezsicsökkentés éves számlája 1000 milliárd feletti lyukat üt a költségvetésben. Ennek finanszírozására különadók sorának bevezetésére és a kiadási oldal drasztikus lefaragására kényszerül a kormányzat. Az intézkedések jelentős részét ideiglenesen a 2022-23-as évekre vonatkozóan jelentették be.
Nem túl meglepő módon a magyar tőzsde eséssel reagált a hírekre. A befektetők pedig épp azt mérlegelik, hogy mennyire lesznek ideiglenesek a kivetett adók. Ha tartósan beépülnek a rendszerbe, akkor a hazai részvények még korántsem tekinthetőek olcsónak. Ha tényleg csak két évre szólna a különadók sora, akkor viszont már inkább olcsók a hazai börze nagypapírjai. Ahhoz, hogy az adók ideiglenesek legyenek, a régiós energiaárak érdemi csökkenésére van szükség. Hiszen ez enyhíti csak a rezsicsökkentés extra terheit a költségvetésben. E tekintetben a következő a helyzet. Olcsó energiára két éves távon csak akkor van mód, ha hazánk és/vagy az EU részlegesen vagy teljesen rehabilitálja az orosz energiát.
AZ OLAJFRONTON MAGYARORSZÁG KÉTSÉGTELENÜL SIKERT ÉRT EL, ÉS A FÖLDGÁZ KAPCSÁN SEM REMÉNYTELEN A HELYZET.
Ugyanakkor a háború kiszámíthatatlan, nem tudjuk pontosan mi fog történni, további eszkaláció vagy deeszkalizáció várható-e az ukrán fronton. Ha a Nyugat és vele együtt hazánk is tartósan szakítani kíván az orosz energiával, akkor a rezsiszámla magas maradhat. Magyarország hosszú távon nem maradhat különutas az EU-n belül, tekintve annak versenysemlegességi elvárásait. Tehát tartósan nem vásárolhatunk kivételezettként olcsó orosz energiát, mert azzal jelentős versenyelőnyhöz juthatunk, ami a szomszédainkat is komolyan zavarná. Vagy rehabilitáció lesz az orosz energia kapcsán vagy teljes szakítás, hosszú távon biztosan.
AZ OROSZOKKAL VALÓ TARTÓS SZAKÍTÁS VISZONT, HA MEGTÖRTÉNIK, ELKÉPESZTŐEN DRÁGA LESZ.
A régiónk és lényegében Európa energiahelyzete rendkívül problémás. Tíz évnyi elmaradt beruházást lehetetlen két év alatt pótolni. Az elmúlt húsz évben a kontinens földgázkitermelése a negyedére csökkent. Ha ez nem lenne elég, a németek lényegében hátat fordítottak az atomenergiának, ez az egykoron a német energiafogyasztás negyedét biztosító atomerőmű portfólió nagyon hiányzik a régióból. A helyette működő szénerőművek, amelyekhez szintén felerészben Oroszországból érkezett a szén, egyre drágábban tudnak majd csak termelni, hiszen a „keleti szomszéd” helyett a világ másik feléről kell szenet szállítani.
A nagy német hátraarc
Akárhogy, akármilyen oldalról nézzük, Németországnak valójában két választása van: beismerni a kudarcot és visszatérni a nukleáris energiához, vagy tovább pénzelni az orosz rezsimet és totálisan függővé válni tőle.
Mielőtt még túl lelkesek lennénk az LNG-vel kapcsolatban, tudni kell, hogy Németországnak nincs terminálja ehhez, és a bár fogadó terminált viszonylag gyorsan, 2-3 év alatt lehet építeni, az LNG-t készítő terminál felépítése 5-8 éves projekt. És bár a világban sok helyen van gáz, öt éven belül kizárt, hogy épüljön annyi kapacitás, amellyel Európában újra olcsóvá válna az energiának ez a fajtája.
A zöld energia jó, de kiszámíthatatlanul termel, ha nem akarjuk teljesen leépíteni az európai feldolgozóipart, akkor állandóan termelő rendszerekre is szükség van. Valójában Európa energiafüggetlensége – a mai technológiai fejlettségünk és tudásunk mellett – atomenergia nélkül csak akkor tud megvalósulni, ha maradnak még sok sok évtizedig a szénerőművek. (Azaz az áramtermelés környezetet terhelőbb formájának a fenntartására szorítkozunk.) Ehelyett jó eséllyel a németek nélkül ugyan, de Európában beindul az atomenergia reneszánsza.
A sok bizonytalanság miatt nem kicsi az esélye annak, hogy a rezsicsökkentés költségei két évnél tovább fogják nyomni a költségvetést. Emiatt az extraprofit adók gyors kivezetése is kétséges lehet. Ha sikerül is a Paks 2. projektet az eredeti elképzelések szerint kivitelezni, 2030 előtt akkor sem fog termelni, megépítése a mostani környezetben pedig értelemszerűen nem egyszerűsödik, ha egyáltalán megvalósítható.
Orosz függéshez és csúcsra járatott szénerőművekhez vezetett az uniós energiapolitika
Európa sorsa jelenleg az időjárás kezében van: egy átlagosnál hidegebb tél esetén az elszálló energiaárak tönkretehetik az európai ipart és élelmiszertermelést, brutális inflációt okozva.
A fenti kontextusban, hazánk energiaellátása nehezen tud olcsó lenni, ha le kell mondani az orosz forrásokról. A hazai ingatlanállomány nagyon nagy része elképesztően elavult fűtési rendszerekkel és hőszigeteléssel rendelkezik. Amit mi most magunktól ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben tehetünk, az leginkább az, hogy
SZIGETELÜNK, SZIGETELÜNK, SZIGETELÜNK.
A hazai épületállomány energetikai korszerűsítése még soha nem volt ennyire egyértelműen megtérülő projekt a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Ez az energetikai korszerűsítés az, amire reális eséllyel az EU-tól forrásokat szerezhetünk, és tartósan csökkenteni tudjuk a háztartások valós rezsiterheit, és mentesítjük a költségvetést több százmilliárd forintnyi tehertől. Ugyanakkor félő, hogy ez sem két év története, de elkezdeni ettől függetlenül minél előbb érdemes.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
