A nagy német hátraarc
Az elmúlt napok eseményei kristálytisztán világítottak rá, hogy az európai energiapolitika milyen mélyen elhibázott. Nem kevés cikket írtunk erről, még a cím is finom utalást fogalmazott meg a bajokat illetően. A mélyen elhibázott kifejezés talán enyhe e tekintetben, mert úgy fest, hogy elsősorban a német energia és külpolitika totális kudarcáról kell beszélnünk.
Az energiatermelés zöldítési szándékának árnyékában Németország három blokk kivételével lényegében bezárta atomerőműveit. Önálló gázkitermelése gyakorlatilag nincs, gázigényének 50 százalékát az oroszoktól szerzi be, ma már gyakorlatilag a korábbi ár négyszereséért támogatják Putyin rezsimjét. Ha az őrületből még nem lenne elég, mára Németország lényegében teljesen leépítette saját szénkitermelését, és bizony itt is közel 50 százalékban orosz – jól olvassák, ismétlem, orosz – importra szorul.
Orosz függéshez és csúcsra járatott szénerőművekhez vezetett az uniós energiapolitika
Európa sorsa jelenleg az időjárás kezében van: egy átlagosnál hidegebb tél esetén az elszálló energiaárak tönkretehetik az európai ipart és élelmiszertermelést, brutális inflációt okozva.
Látva a német politikusok nyilatkozatait, valahol a sokk és a hibák be nem ismerésének nagyon korai fázisában járnak. A kormányzatban jelentős a zöldek szerepe, így olyan hősies mondatok hangzanak el, hogy Németország képes az orosz energia nélkül is működni, és a háború kitöréséig még egy LNG visszafejtő terminál építését is túlontúl hosszú idejű beruházásnak gondoltak.
AZ ÁLLÍTÁS ELSŐ FELE EGYÉBKÉNT NETTÓ HAZUGSÁG, A MÁSODIKAT MEG ÍRJUK A FENT EMLÍTETT SOKKHATÁS SZÁMLÁJÁRA.
Mindezen mondatok Robert Habeck német gazdasági minisztertől, zöldpárti politikustól hangzottak el. Ha a cinizmust egy percre félretesszük, a helyzet meglehetősen szomorú. Az EU-nak lényegében nincs önálló gázkitermelése, a saját fogyasztásának alig 10 százalékát képes fedezni. Nagy jóindulattal Norvégiát még ide számolhatjuk, de többet ők se tudnak termelni, tehát ekkor járunk kb. 30 százaléknál. Az oroszok az igény 40 százalékát fedezik jelenleg, de a szénerőművek Európa-szerte jellemző bezárási szándéka miatt az orosz függés bőven 50 százalék fölé emelkedhet.
Az amerikai LNG segíthet, ugyanakkor a teljesen energiafüggő Németország még egy LNG visszafejtő terminált sem bírt építeni magának, miközben az is tény, hogy az USA-ban is újabb termináloknak és hajóknak kellene épülniük ahhoz, hogy Európa energiaigénye kiszolgálható legyen. Ez viszont évtizedes projekt.
A FENTI HELYZETRE MONDJÁK A ZÖLDPÁRTIAK, HOGY AKKOR MÉG TÖBB ZÖLDENERGIA LESZ A MEGOLDÁS.
Értem ezt a szándékot, de ajánlom egyben az olvasók figyelmébe dr. Hanula Barnával, a Széchenyi Egyetem docensével készült podcast adásunkat a témában. Meg kell érteni, hogy a jelenlegi technológiai fejlettségünk nem teszi lehetővé, hogy egy ponton túl több zöldenergiát integráljuk az áramtermelésbe nagy erőművek kihagyásával, ez a technológia ezzel a hálózattal erre alkalmatlan, és még sokáig, évtizedekig alkalmatlan lesz. Vannak olyan időszakok, amikor hetekig nem fúj a szél és nem süt a nap, erre nincs megoldás és belátható időtávon nem is lesz.
Mi a közös Tom Cruise-ban és Cristiano Ronaldóban?
Mai adásunkban Dr. Hanula Barna motorfejlesztő mérnökkel, a Széchenyi István Egyetem docensével beszélgettünk többek között a zöld átmenetről és az elektromos autók világáról.
A fenti konstellációban az egyetlen kiút az orosz függés gyengítésében az lehet, ha a megújuló energiatermelést modern atomerőművekkel egészítjük ki. Ez lenne a felnőtt megoldás, amit láthatóan nem vesz be a német politikusok gyomra. Ehelyett még most is gőzerővel érvelnek a nukleáris energia ellen.
Pedig akárhogy, akármilyen oldalról nézem, Németországnak valójában két választása van. Beismerni a kudarcot és visszatérni a nukleáris energiához, vagy tovább pénzelni az orosz rezsimet és totálisan függővé válni tőle.
(Borítókép: a Greenpeace atomellenes tiltakozása a grohndei atomerőműnél egy nappal a bezárása előtt, forrás: Michael Löwa / Greenpeace)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
