A tőzsdei kereskedés talán legfontosabb kérdése
A tőzsdei kereskedés során futószalagon érkeznek a nyereségek és a veszteségek. Ugyanúgy, mint a sportban a győzelmek és a vereségek. Az elmúlt bő két év rengeteg turbulenciája közepette nagyon fontos, hogy jó választ tudjunk adni a tőzsdei kereskedés talán legfontosabb kérdésére: Mit csinálok akkor, ha az adott ügyletemmel kapcsolatban nincs igazam?
Nem fogsz nyerni addig, amíg nem tanulod meg, hogy miképpen veszítsél.
A kosárlabda legenda Kareem Abdul-Jabbar mondása ugyanannyira igaz a tőzsdei kereskedésre, mint amennyire az élsportra. A vereségek, a vesztes meccsek, az elrontott dobások és ügyletek ugyanis futószalagon jönnek mind a két versenyterületén az életnek. Mind az élsportban, mind a tőzsdei kereskedésben nagyon fontos feladata az adott egyéni sportolónak, csapatnak és kereskedőnek az, hogy a megsemmisítő vereségeket igyekezzen elkerülni. A megsemmisítő vereség ugyanis – nevéből eredően – jóval túlmutat az adott mérkőzés elveszítésén, illetve az adott ügyleten keletkező kíméletlen veszteségen. Lélekromboló hatása ugyanis megmarad az adott szezonban. Megmaradhat akár a következő években és évtizedekben is egy sportoló és egy klub életében. A tőzsdei kereskedésben pedig egy a számlamérethez képest gigantikus bukás kihathat az egész hónapra, negyedévre, évre, öt-tíz évre vagy akár az egész kereskedési karrierre.
Éppen ezért a legfontosabb tőzsdei kereskedői feladatok egyike az, hogy ezeket a gigantikus bukásokat próbáljuk meg a lehető legjobban elkerülni. Ehhez pedig arra van szükségünk, hogy érdemben meg tudjuk válaszolni a következő kérdést:
MIT CSINÁLOK AKKOR, HA AZ ADOTT ÜGYLETEMMEL KAPCSOLATOSAN NINCS IGAZAM?
Azaz mi a cselekvési tervem bukás, veszteség esetén. Idézzük meg minden idők egyik legnagyobb ökölvívóját, Mike Tysont:
Mindenkinek van egy terve mindaddig, amíg szájba nem vágják.
Iron Mike nyilván nem kevés ellenfelének a „gameplanjét” foszlatta szerte egy-egy mérkőzésén, ő valószínűleg jól láthatta a tervnélküliséget a kiütések esetén. A tőzsdei kereskedésben is nagyon hasonló a helyzet. Muszáj tervvel rendelkeznünk ahhoz, hogy lábon kihordjuk azokat a szituációkat, amikor a piac szájba vág minket.
Márpedig a 2020-as évek eddig nagyon arról szólnak, hogy a piac minden irányban hatalmas maflásokat oszt ki, két év alatt talán többet is, mint az előző évtizedben összesen. Álljon itt most egy csokor a teljesség igénye nélkül ezekről a váratlan – sok esetben még pár nappal korábban is lehetetlennek tűnő – eseményekről:
- Maga a koronavírus megjelenése, az általa megváltoztatott élet és piaci turbulencia 2020 januárja és márciusa között;
- A Fed 2020. március 15-i kamatvágása vasárnap és 72 órával a kamatdöntő ülése előtt, illetve az ezáltal okozott 2020. március 16-i hétfői tőkepiaci „kiszáradás”;
- A Fed 2020. március 23-i „végtelen” pénznyomtatási bejelentése, az amerikai „whatever it takes” pillanat;
- A 2020. áprilisi -37 dolláros olajár;
- Jack Ma 2020 őszén kezdődő meghurcolása és a kínai internetes részvények ezt követő vesszőfutása;
- A Pfizer 2020. november 9-i vakcinahíre és erre adott részvénypiaci válaszként egy elementáris erejű value-momentum átrendeződés;
- A 2021. januári mémrészvény-őrület, A Gamestop és AMC shortosok keresztre feszítése;
- A 2021 márciusi Archegos-sztori;
- Az egész 2021 áprilisa és novembere között tartó Fed és ECB érzéketlenség az inflációs veszélyre;
- Majd az ezt követő hirtelen kommunikációs váltás és az 50-70 százalékos részvénypiaci zuhanások nagyon sok – amúgy kiváló – Nasdaq platformján forgó vállalat esetében;
- Az ukrán helyzet.
A messze nem teljes lista nagyon jól mutatja azt, hogy milyen nagy számban fordultak elő olyan helyzetek a tőkepiacon, amikor a rossz irányban állva hirtelen és kegyetlen veszteségeket lehetett elszenvedni. Tőkepiaci szempontból ez az éra felfogható egy hatalmas kockázatkezelési tanfolyamnak is.
Azért is erős az elmúlt bő két év tanító jellege a piacon, mert az egyes instrumentumok különböző eseményekre mutatott kilengései jóval szélsőségesebbek voltak, mint azt korábban a piaci szereplők 99 százaléka gondolta volna.
Intellektuális szellemi társasjátéknak felfogva a tőzsdei kereskedést, ez egy olyan kemény játék, mint amilyen a sportokban az ökölvívás vagy az amerikaifoci. Rengeteg a külső „ellenfél” is, de nagyon meg tudjuk önmagunkat is cselezni akkor, ha a rossz belső hangjainkra hallgatunk:
Az ember tragédiája – avagy miért kellenek a kereskedési szabályok
A tőzsdei kereskedés napjainkban a világ egyik legkeményebb játéka, ahol saját kereskedési szabályrendszer nélkül nem marad más, mint az összevissza felbukkanó éncsoportok által vezérelt „Ember tragédiája”.
Kereskedési szabályaink leginkább a turbulens piaci helyzetekben előjövő kártékony belső hangjaink megregulázására szolgálnak. Már eleve a tőkevesztéssel kapcsolatosan nagyon veszélyes az a helyzet. Amikor nincs válaszunk arra, hogy mit teszünk akkor, ha az adott ügylettel kapcsolatban nincs igazunk. Akkor nincs igazunk természetesen, ha ellenünk megy az ár.
És amikor már annyira ellenünk megy az ár, hogy már régen nem kellene benne lennünk az adott pozícióban… Akkor jelenik meg igen gyakran a magabiztosnak már messze nem nevezhető önmagunk legkártékonyabb tőzsdei belső hangja. A stop-losst nem használó, rossz árat kimagyarázó énünk. Hülye a piac, ez így nem mehet tovább. Mindegy, hogy most mennyi az ár, egy nap/hét/hónap múlva már minden jó lesz.
Gondolatbűnözés „mesterfokon”: Az „ez nem mehet így tovább” mantra
A konzisztensen profitábilis tőzsdei kereskedők röviden megfogalmazva egyetlen dolgot csinálnak folyamatosan: azt akarják, amit a piac akar. Szöges ellentétben áll ezzel a mentalitással az, amikor a saját hiedelemvilágunkból fakadó olyan gondolataink alapján kereskedünk, ami köszönőviszonyban sincs a piaci mozgásokkal.
Rosszabb esetben jön a telefon valami hasonló irányú elrontott pozícióban ülő trading cimborának. Vele jól át lehet beszélni azt, hogy ugyan most mennyire nem néz ki jól az egész. De hamarosan úgyis igazunk lesz.
A baj csak az, hogy a 2020-as évek eddig arról szólnak, hogy az ilyen megkínzott pozíciók, amik jóval túl vannak már veszteségben a józan és prudens stop-loss szintjén nagyon gyakran esélytelenek arra, hogy meggyógyuljanak. Vagy mielőtt meggyógyulnának egy még kegyetlenebb ár kíméletlen veszteséggel kiírt minket a pozícióból.
Az elmúlt bő két év valahol ugyanis a stop-loss használat óriási erejű promóciós turnéja volt szerte a világ tőkepiacain. Ha egy mondatban kell megfogalmazni a helyes alapvetést egy adott pozíciónkkal kapcsolatosan, akkor arra én még mindig nem találtam jobb szabályt, mint amit a hedge fund guru Paul Tudor Jones állított fel:
MINDEN NAP FELTÉTELEZEM, HOGY MINDEN POZÍCIÓM ROSSZ. MINDIG TUDOM A KOCKÁZATI PONTOKAT ÉS AZ ODA ÁLLÍTOTT STOPJAIMAT. EZÁLTAL SZÁMSZERŰSÍTENI TUDOM A MAXIMÁLIS VESZTESÉGEMET.
Az idei évben eddig bekövetkezett események kapcsán érdemes a teljes 20 pontból álló szabályrendszert is újra elolvasni:
Paul Tudor Jones 20 szabálya a tőzsdei kereskedésről
Kövesd a trendeket, ne játszd a macsót. Ne a pénzcsinálásra fókuszálj, hanem annak a védelmére, amid van. Az 1987-es tőzsdekrachot előre megjósló, milliárdos befektetési guru Paul Tudor Jones egyszerű szabályai a pénzen túl nyugalmat is biztosíthatnak a tőzsdézőknek.
Az értelmes stop-loss szinten már átbukó és még ki nem zárt megkínzott pozícióinkkal ugyanis általában kétfajta baj lehet. Amennyiben a piac továbbra is ellenünk megy, akkor kontrollálhatatlan veszteségeket szenvedhetünk el. Történhet olyan, hogy a piac megfordul, és számunkra kedvezővé válik a széljárás. Ekkor nagyon hajlamosak vagyunk a korábbi megkínzott pozícióinkat nullában vagy kis nyerőben visszaadni. Pusztán azért, hogy az egónk ápolása céljából megmutassuk magunknak azt, hogy sikerült a dolgot bukás nélkül megúsznunk. Vagy nagyon sokszor azért, mert a rossz időzítés, pozícióméret és a gyenge kockázatkezelés annyira kicsinál minket, hogy a pozícióból való nem veszteséges szabadulás lehetősége minden más, az adott pillanatban értelmes gondolatot felülír. És nagyon sokszor ilyenkor még hatalmas menetelésbe kezd a pozíció. Ám az érdemi nyerőből már korábbi megkínzott státuszunk miatt nem tudunk részesülni…
(Borítókép: részvénykereskedő a New York-i tőzsdén, forrás: Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
