Árakat befagyasztani nem kell félnetek

Az infláció megjelenésére eltérő módon reagálnak a világ politikusai. Például a választások előtti cselekvési kényszer okán az árak befagyasztásának klasszikusnak tűnő receptjéhez nyúlnak. Ez a jelenség nem csak hazánkban, hanem egyre több országban bukkan fel.

Egy dologban azonban ki kell ábrándítanom mindenkit: az árak befagyasztásával sajnos nem lehet megfékezni az inflációt. Még soha senkinek nem sikerült a gazdaságtörténetben. Valljuk be, fura is lenne, ha az inflációval szemben folytatott évszázados vagy akár évezredes csatában pont ezt a pofon egyszerű megoldást nézte volna be mindenki.

Az infláció ősellensége valójában nem a politikusok és jegybankárok garmadája, hanem egy kiváló nóvum. Az úgynevezett szabadon versenyző piacgazdaság. Olyan gazdaság, amelyben a gazdaságpolitika beavatkozásának – ha egyáltalán szükség van ilyenre – legfőbb oka a verseny elősegítése vagy erősítése.

A politika emellett sokat tehet azért, hogy a humán erőforrás minősége magas színvonalú legyen. Tehát kiváló oktatással, egészségüggyel segítheti, hogy a versenyző piacgazdasága minél innovatívabb legyen. Erre azért van szükség, mert

A VERSENYZŐ PIACGAZDASÁGOKBAN JELLEMZŐEN A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS, INNOVATÍV GONDOLKODÁS IS IGEN MAGAS SZÍNVONALON ZAJLIK.  AMI SZINTÉN AZ INFLÁCIÓS LETÖRÉSÉT SEGÍTI.

Az 1970-es évek magas inflációval terhelt időszakát követően az infláció letörésében az alábbi tényezők játszottak kulcsszerepet:

• a képzett kínai és közép-európai munkaerőnek a globális gazdasági körforgásba való beépülése;
• az információs és technológiai forradalom és úgy általában a technológiai fejlődés, amely számos ponton gyorsabbá, olcsóbbá kényelmesebbé tette életünket;
• a berlini fal leomlását követően a globalizáció erősödése és a kommunista gazdasági modellel szemben a versenyző piacgazdaság, mint követendő minta előretörése.

Az elkövetkező évtizedekben a ma látható demográfiai trendek miatt a képzett munkaerő hiányára és feszes munkaerőpiac fennmaradására kell számítanunk. Ez az infláció állandó forrása lehet. Ezt elsősorban technológiai fejlődéssel, automatizációval tompítani lehet, ehhez kell például magas színvonalú oktatás.

Ugyanakkor napjaink inflációs sokkjában jóval nagyobb szerepet játszik a versenyző piacgazdasági modellektől való elfordulás. Az állam túlterjeszkedése és a piaci folyamatokba történő beavatkozása. Ami miatt a napokban a csirkefarhát árát befagyasztották, annak több köze van ahhoz, hogy Európában a földgáz ára az elmúlt egy évben a négyszeresére emelkedett. Amely megemelte a műtrágyaárakat, amely a terményárakon keresztül szinte minden élelmiszer árát automatikusan megemeli.

Hogy ez megtörtént, abban szerepet játszik, hogy Németország gyakorlatilag bezáratta az atomerőműveit. Tehát beavatkozott az egyébként tőzsdei vállalatok által üzemeltetett áramtermelési rendszerbe. Úgy, hogy az egyetlen B-tervük arra az esetre, ha épp nem süt a nap, vagy nem fúj a szél, az volt, hogy akkor Oroszországból vásárolt többlet gázból termelnek áramot.

Tehát a piaci folyamatokba történő mesterséges beavatkozást nem követte alternatív energiaforrások utáni kutatás-fejlesztés, LNG-terminálok építése, a beruházások szükséges ösztönzése. Pedig ha már belenyúlnak a rendszerbe, akkor ne várják, hogy a piac majd „magától” megoldja a problémákat.

Tekintve, hogy a németeket már sokszor elővettük ezért a döntésükért, evezzünk át Franciaországba. Ott épp a múlt héten döntöttek arról, lévén ott is választások előtt járunk, hogy az EDF-nek olcsóbban kell adnia az áramot a háztartások számára, „megvédve” őket az árak emelkedésétől. Egy pillanatra időzzünk el azon, mit is üzen ez a döntés a szabad piaci versenyben szocializálódó befektetőknek.

Az EDF felel a franciaországi áramhálózatért, az atomerőművek és további áramtermelő kapacitások működtetéséért. Mondani sem kell, hogy ez alapvetően egy kockázatos üzlet. A cég bár többségi állami tulajdonban van, a tőzsdén keresztül magánbefektetők is a tulajdonosok között szerepelnek. 2010 és 2020 között az áram ára extrém nyomott volt, így nem volt nagy élmény az EDF befektetőjének lenni. Ezen időszak alatt évi átlag 7.6 százalékot lehetett bukni részvényesként euróban. Azt is látni kell, hogy a részvényárfolyam tízéves gyatra teljesítménye mellett a sajáttőke-arányos nyereség is csapnivaló volt az elmúlt 10-12 évben. Tehát az üzleti kockázat fényében („atomerőművek működtetése”) elképesztően rossz ötlet volt Franciaországban áramtermelő kapacitásba fektetni.

A tavalyi év áramár-emelkedése okán, 10-12 év után először felcsillant valami halvány remény, hogy képesek lesznek pénzt keresni. Erre érkezett Macron bejelentése, amely arra kényszeríti a vállalatot, hogy olcsón szolgáltasson áramot a lakosságnak. A döntés bejelentését követően az EDF részvényárfolyama 20 százalékot esett. Az amortizáció előtti üzemi eredmény 75 százalékkal csökkenhet az intézkedés miatt. A vállalat pénzügyi értelemben a csőd szélére kerülhet. Az állam majd segít persze, de a magánbefektetőknél keletkezett veszteséget senki sem téríti meg.

A fenti példát nézve lát bárki reális esélyt arra, hogy Franciaországban az áramtermelésbe be lehet vonni magánbefektetőket, akik a pénzüket kockáztatva fejlesztenek, erőműveket építenek annak érdekében, hogy a mostani energiaválság megoldódjon? Ha a magánszereplőket ilyen mostohán kezelik, akkor ebben a szektorban az állam lesz kénytelen „vállalkozni”, az állami beruházások szokásos költségtúllépéseivel, amelynek a végén a végtermék ára is értelemszerűen magasabb lesz.

Érdekes módon az Egyesült Államokban, ahol szabadon lehet vállalkozni és fel sem merül az állami beavatkozás igénye. Hatod áron van a földgáz, és magánszereplők által épített LNG terminálokon keresztül Európába is jut belőle. Szintén magánszereplők (Bill Gates) által finanszírozott módon fejlesztik az atomenergiát, abból a célból, hogy a modern kor biztonsági igényeinek és a megújuló energia által jelentett kihívásoknak is megfeleljen.

FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, A GLOBÁLIS KLÍMACÉLOK TELJESÍTÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN ÉRTELEMSZERŰEN KELL, HOGY LEGYEN AZ ÁLLAMOKNAK KOORDINÁLÓ, SZABÁLYOZÓ SZEREPE. UGYANAKKOR AZ ÁRAK BEFAGYASZTÁSA, A MAGÁNBEFEKTETŐK ELIJESZTÉSE NEM SEGÍT A KÍVÁNT CÉLOK ELÉRÉSÉBEN, SŐT.

A tavalyi év közepén már írtam a fenti jelenségről, tehát arról, hogy a politika állandó beavatkozása hogyan gerjeszt inflációt a gazdaság számos területén. Így a magam részéről csak ismételni tudom a 7 hónappal ezelőtt leírtakat:

A piaci folyamatok gátlása, a demokratikus berendezkedések és a tulajdonjog tiszteletben tartásának a visszaszorulása inflációt fog generálni. Nem a nagy jegybankok lesznek ezért a felelősek, hanem sokkal inkább azok a politikusok, akik a fenti elveket aprópénzre váltják a rövid távú haszonszerzés érdekében. Ennek a folyamatnak a során a globális gazdaságban a Birodalom vissza fog vágni, az infláció új erővel csap le.

(Borítókép: ikonikus jelenet a Birodalom visszavág című Csillagok háborúja részből, forrás: Courtesy of Lucasfilm)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.