Kvantitatív pszichológia: a kívánatos aszimmetria és a kötelező trade
A jó dolgok felnagyítása és a rossz dolgok tompítása az élet sok területén a kívánatos stratégia a sikerességhez vezető úton, nincs ez másképpen a tőzsdei kereskedésben sem. A tőkepiacon is létezik a kívánatos aszimmetria az elégedettségi szintünkben és kockázatvállalásunkban. Van olyan helyzet, amikor legóemberré kell válnunk, és olyan is, ami felkínálja a godzilla nagyságrendet is.
A tőzsdei kereskedésben nagyon fontos szerepet kapnak a valószínűségi változók, amelyek hol velünk vannak, hol pedig ellenünk. Elkerülhetetlenül vannak olyan időszakok, amikor még a nagyon prudens kockázatkezelést és pozíciómenedzselést folytató kereskedők is beleszaladnak rossz időszakokba. Egy, tíz vagy akár még húsz-harminc egymást követő ügyletnél ugyanis még nem iktatható ki kellő mértékben a kereskedésből a valószínűségi változók. Vagy nevezhetjük úgy is, hogy a szerencse szerepe.
Van olyan időszak, amikor a piac szinte az összes, máskor kiválóan működő kereskedési ötletünket tönkrezúzza. Sorozatban jönnek a rossz húzások és a stopok. Ami véletlenül jó lenne, azzal szembejön egy számunkra kedvezőtlen irányú mozgást beindító hír. Úgy érezheti ilyenkor magát az ember, hogy bérlete van az összes, a pénzét sokszor furmányosan elvivő szerencsétlen és rossz kereskedési ügyletre. Erről a “lepratrade bérletről” még 2019-ben írtam:
Dirk Nowitzki és a „lepratrade” bérlet
Ahogy egy élsportoló, úgy egy tőzsdei kereskedő is kifoghat rettenetes szériákat. A búcsúzó kosárlegenda, Dirk Nowitzki mélypontját is megidézve nyolc lépés brókereknek a lepratrade bérlet, a minden üzleten bukást hozó szériák megszakításához.
Az ezzel ellentétes eset, amikor kiváló csillagzat alatt ügyletelünk és szinte minden dobásunk bejön. Sorozatban keresünk tíz-tizenöt üzletkötésünkön. Egy pillanatra sincsenek bukóban a pozícióink. Még az alapvetően rossz ötleteinken is keresünk. Az ilyen szerencsés és kiváló időszakainknak is legalább annyira vannak tanulságai, mint amikor a lepratrade bérlet büntető időszakából igyekszünk tanulságokat elsajátítani.
A JÓ SZÉRIÁINKBAN ALKALMAZHATÓ AUTOMATIZMUSOKRÓL, MECHANIZMUSOKRÓL ÉS FELVEHETŐ JÓ SZOKÁSOKRÓL SZÓL EZ A MAI ÍRÁS.
A tőzsdei kereskedés a pénz és a pszichológia közös területe, ahogyan azt már André Kostolany is tanította. Van a kereskedésünknek egy pénzbeli, számszaki, kvantitatív része, mint egyfajta értelmi és racionális félterület. És emellett van egy pszichológiai, önbizalmi része, mint egyfajta érzelmi és irracionális félterület. Ez a két félterület jól működő egységes egésszé, kereskedési stratégiánk kvantitatív pszichológiai mechanizmusává tud válni. Ha gondot fordítunk arra, hogy alapjaiban másképpen álljunk hozzá a kereskedéshez akkor, amikor jól mennek a dolgaink ahhoz képest, mint amikor rosszul.
Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy értelmi, érzelmi és ösztönös funkciókkal bíró lényként végezzük a kereskedési tevékenységünket, melynek során folyamatosan a piac által feldobott lehetőségekre reagálunk. Mivel nem vagyunk gépek, ezért valamilyen mértékben mindig hat ránk az előző időszakunk teljesítménye, öröme és bánata. Pontosan emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy ebben az előző időszakban mennyire “rezegtünk együtt” a piaccal. Hogy mennyire sikerült azt akarnunk, amit a piac akart.
A piaci mozgások mellett ugyanis – bár sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről – saját lelkiállapotunkat, önbizalomszintünket és pszichológiai hullámzásunkat is kereskedjük. Ezen hullámzások során pedig nagyon nem mindegy, hogy a hullámhegyeken és a hullámvölgyekben miképpen alakul az elégedettségünk, elégedetlenségünk, illetve az agresszivitásunk szintje. Megfelelő módon kialakított aszimmetrikus elégedettséggel és agresszivitással ugyanis hatalmasat javíthatunk kereskedési tevékenységünk eredményességén.
EGY TŐZSDEI KERESKEDŐ EGY ADOTT TŐZSDEI ÜGYLETBE NÉGYFÉLE DOLGOT TESZ BELE: PÉNZT, IDŐT, AZ ÖNBIZALOMSZINTJÉT ÉS MUNKÁT.
A hullámvölgyeinkben nulla önbizalom és nem sok rendelkezésre álló idő mellett minimalizálnunk kell a kockáztatott pénzösszegeket. Ilyenkor a piac megfigyelésére és a saját korábbi hibáink kielemzésére fordított munkánk drasztikus megnövelésével tudunk új többletenergiát belevinni a tradingbe. A hullámhegyeinken teljesen más szokott lenni a kereskedési energiánk struktúrája. Van önbizalom bőven, sőt sokszor az a gond, hogy ez túlteng. Ez gyakorta válik a legfőbb katalizátorává annak, hogy megfordul a szerencsénk. Kockáztatható pénz is van bőven, és pozíciófuttatási időnk is van. Ez a három túltöltődés sajnos gyakran csökkenti le a piaccal való foglalkozás munkaidejét. Ez nem szerencsés helyzet, mert visszacsap akkor, amikor ellenünk fordulnak a valószínűségi változók.
Ahogyan azt az elmúlt évtizedekben nem kevésszer tanulmányozták közgazdászok, az emberek hajlamosak aszimmetrikusan megélni egy azonos összegű nyereséget és veszteséget. Gyakran fordul elő az, hogy valaki egy X összegű, éppen realizálatlan nyereség felett jóval nagyobb örömöt és elégedettséget él meg, mint amekkora fájdalmat és elégedetlenséget érez egy éppen akkora X összegű veszteség felett. Ez a fajta aszimmetrikus elégedettség-elégedetlenség pedig kétféle, hosszú távon a kereskedési tevékenység profitabilitását rontó magatartásformát eredményez.
Az egyik része a dolognak az, hogy a példánkban felhozott módon érző piaci szereplő hajlamosabb lesz egy X összegű profitot zsebre tenni, mint egy X összegű veszteséget stoppolni. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a potenciális nyereségének a mértékét hajlamosabb limitálni, mint a potenciális veszteségeinek a mértékét. A korlátos nyereség és korlátlan veszteség kombinációja pedig pont az ellentétes oldala a sikerességhez vezető úton kívánatos aszimmetriának.
A másik része a dolognak az agresszivitás kérdése, amelynek miképpen a sportban és a pókerben is van jó és rossz, illetve kívánatos és kerülendő formája. Esetünkben az adott kereskedő hajlamosabb egy X összegű veszteség esetén nemhogy az addigi pozícióját lezárni, hanem még újabb pozíciókat nyitni, és ezáltal felnövelni, megsokszorozni a potenciális veszteség mértéket. Magyarán szólva akkor fokozni és növelni a kockázatot, amikor nem megy jól a sora. És sokszor éppen akkor nem vállal kockázatot, amikor nyerő szériában van. Pedig pont ilyenkor lenne lehetősége a kereskedési nyereségek és kereskedési veszteségek közötti aszimmetriát a saját oldalára állítani.
Megélhetési bűnözés
A kicsi túlbecsülése a tőkepiacokon akadály lesz a nagy elérésének az útjában. LeBron James, a 2000-es évek kosárlabdájának királya óriási tanítást ad nekünk arról, hogy még a hatalmasat se becsüljük túl akkor, ha a hatalmason túl még hatalmasabb dolog vár ránk.
A kiváló időszakok, a jó szériák ugyanis felkínálnak számunkra egy olyan lehetőséget, ami óriásit segíthet a kívánatos, minél pozitívabb aszimmetria elérésében.
A SAJÁT TERMINOLÓGIÁMBAN EZT A DOLGOT ÚGY NEVEZEM, HOGY KÖTELEZŐ TRADE.
A kötelező trade lehetőségét kötelezettségét az a helyzet hozza el, amikor az éppen élő pozíciónkon már decens nyereségünk van. Olyan beírt stop-profitok mellett, amelyeknél még mindig nagyon tisztes nyereség ütné a markunkat. Amikor egy ilyen helyzetben azt érezzük, hogy a piacnak még tovább kell mennie a számunkra kedvező irányba, akkor jön el a kötelező trade ideje. A kötelező trade újabb pozíciók nyitása, a kockázatunk növelése a még nem realizált, de stop-profit megbízásokkal már védett nyereségünk egy részének terhére. Ha rosszul sül el, még az egész pozícióhalmon mindig valami pluszt eredményez. Ha viszont bejön, akkor felnagyítja a nyereséget, fokozva a számunkra kívánatos aszimmetriát. Ez a kereskedésben a kívánatos és növelendő agresszivitás időszaka.
A kötelező trade alkalmazása esetén nem a korábbi számlaegyenlegünk terhére növeljük meg ugyanis a kereskedési tevékenységünk kockázatát. Hanem a még realizálatlan, de már pozitív eredményességre biztosított nyereségünk terhére.
Az ilyen kockázatvállalás nagyban segítheti a lazább, örömtelibb kereskedési tevékenységünk kialakítását pont ellentétben azzal, amikor veszteséges és vérbevert helyzetben vonjuk ki a kardjainkat és rohanunk neki öngyilkos merénylőként a piac akaratának.
Ahogyan azt az egyik nagyon kedves kereskedő barátom megfogalmazta. Amikor nem megy a szekér, és azt érezzük, hogy már egyetlen darab részvényen egyetlen pillanatra sem tudunk egyetlen centet sem keresni, akkor saját emberi méretünkhöz képest „legóemberré” kell válnunk. Ezzel pont ellentétes az, amikor jól ülünk fel a piac hullámaira és a kötelező tradek segítségével hosszabb-rövidebb időre akár godzillává is tudjuk hizlalni magunkat. Úgy, hogy ezzel nem veszítjük az éppen nyitva lévő pozícióink megnyitása előtti számlaegyenlegünket.
(Címlapkép: londoni kereskedő a számok és a grafikonok bűvöletében, forrás: Carl Court / Getty Images)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
