Dirk Nowitzki és a „lepratrade” bérlet
Dirk Nowitzki német kosárlabdázóként lett próféta a játék amerikai őshazájában. A Dallas Mavericks csapatában lejátszott 21 szezon után ma hajnalban játszotta élete utolsó NBA mérkőzését. Még 2011-ben, karrierje legfontosabb mérkőzésén negyven percen át mindent mellédobott, amit csak lehetett. Megkapta a sorstól aznapra a „lepra-dobás” bérletet. Az utolsó nyolc percben aztán fordítani tudott a szerencséjén és ötből öt dobást tett a helyére. Az élethelyzet nagyon ismerős lehet a tőzsdei kereskedők számára is. Van olyan időszak, amikor a piac szinte az összes, máskor kiválóan működő kereskedési ötletünket tönkrezúzza. Ilyenkor sorozatban jönnek a rossz dobások, mint Nowitzkinek a 2011-es NBA döntő hatodik meccsén. Ami véletlenül jó lenne, azzal szembejön egy hír és zárni kell a pozíciót. Ilyenkor van az, hogy a kereskedő megkapja a piactól a „lepra-trade” bérletet. Úgy érezheti magát az ember, hogy bérlete van az összes, a pénzét sokszor furmányosan elvivő szerencsétlen és rossz kereskedési ügyletre. Nowitzki aztán élete legfontosabb és egyben legrosszabb dobóteljesítményű mérkőzésén kihúzta magát a gödörből és bajnok lett. Hogyan húzhatja ki magát a trader a „lepra-trade” bérlet által generált gödörből?
A kosárlabda egy totálisan az amerikai játékosok által uralt sport. Hatványozottan igaz ez az amerikai professzionális bajnokságra, az NBA-re. Ebben a ligában az európai játékosoknak kisebb-nagyobb részsikereket leszámítva nem igazán osztottak lapot az adott kor 10-20 legjobb játékosa között. Egy kivétellel. Az alábbi ábrán az NBA történelmének 10 legtöbb pontot dobó játékosa látható:
Dirk Nowitzkiról már sokat mond az is, hogy neve Kobe Bryant, Michael Jordan, Wilt Chamberlain és Lebron James mellett áll ezen az életmű dicsőséglistán. Ráadásul mindezt német játékosként érte el, nem pedig valamelyik vezető európai kosárlabdakultúra neveltjeként. Egyedüli európaiként lett a liga történetében az NBA legértékesebb játékosa (MVP) 2007-ben. A 213 centis német óriás immár negyven évesen játszotta élete utolsó, 21. szezonját a Dallas csapatában.
A 2011-es döntő: felállni a mélypontról
Nowitzki karrierjének legdicsőségesebb napjai 2011. júniusában zajlottak. A Dallas a 2011 és 2014 közötti NBA-t uraló Miami csapatával (ez volt a Wade, James, Bosh trió első floridai szezonja) játszotta ekkor a bajnokság 4 nyert mérkőzésig tartó döntőjét. A második meccsen (az elsőt elveszítették) 15 pontos hátrányból fordított a Dallas a német vezetésével az utolsó percekben (utolsó 9 pont és győztes kosár). A negyedik meccset is ő zárta le annak ellenére, hogy 38 fok feletti lázzal játszott. A hatodik és az esetleges hetedik meccset idegenben kellett játszania Nowitzki csapatának. Ekkor 3-2-es előnyben volt már a Dallas. A hatodik meccs volt a kulcs, ugyanis az ilyen esetben egyenlítő hazai csapat a hetedik, mindent eldöntő meccseket 80% feletti arányban szokta behúzni. Ez volt Nowitzki 13. szezonja az NBA-ben. Még nem volt bajnok. Csapatáért hősiesen küzdve egy meccsre volt a teljes megdicsőüléstől a Würzburgból származó Nowitzki, amikor cserbenhagyta a dobása. Élete talán legfontosabb mérkőzésén egy irtózatosan rossz napot fogott ki.
Nowitzki a 2010/11-es szezon alapszakaszában 51,7%-kal (élete legjobbja), a rájátszásban pedig eddig a meccsig 50,1%-kal dobott, azaz nagyjából minden második dobásából kosár született. A nagydöntő (sok mindent eldöntő) hatodik meccsén azonban Nowitzki az első három negyedben csak lőtt, de nem talált. Húsz dobásából mindössze négy kosár született, ami 20%-os dobóteljesítménynek felel meg. A negyedik negyedben is kihagyta az első két dobását. Kevesebb, mint nyolc perc volt hátra ekkor a mérkőzésből. Nowitzki maximálisan kiérdemelt szerencséjére az ő rémgyenge dobóteljesítménye ellenére csapata ekkor 9 ponttal vezetett. Ez a 9 pont a mai kosárlabdában amúgy semmi. Egy olyan előny, ami simán eltűnhet másfél perc alatt.
Nowitzki atletikussága messze elmarad a hasonló poszton játszó amerikai játékosoktól. A dobása viszont ikonikussá vált az elmúlt két évtizedben. Dirk ugyanis kifejlesztett egy a saját névjegyét jelentő egy az egyben levédekezhetetlen dobásfajtát. A 213 centis magassága miatt hátraugrásból a feje fölött eldobott labdát semmi esélye sincs a védőnek blokkolni.
Ez a fegyver emelte fel németként a sportág csúcsára. Hosszú évek alatt, rengeteg munkával félelmetesre fejlesztette ezt a dobását, amit gyönyörűen használt az NBA-ben, ha egyedül maradt 4-5-6 méterre a kosártól a védőjével. Ha pedig besegített rajta egy másik védő, akkor megtalálta egy jó passzal az üres embert. Sakk-matt.
Miamiban azonban nyolc perccel a kulcsmeccs vége előtt 4/22-es dobóteljesítménnyel ő került sakkba. Megkapta az élet nagy pókerpartijában a legfontosabb meccsén élete egyik legrosszabb dobóformáját. Ekkor fordult a kocka és az utolsó öt dobásából öt ment a helyére. Ebből három volt a névjegyét jelentő középtávoli játék. Csapata végül tíz ponttal nyert és Nowitzki bajnok lett. A nagydöntő hat mérkőzésén a kiemelten fontos és kiélezett utolsó negyedekben 62 pontot szerzett. Pontosan annyit, amennyit az ellenfélnél a két még hozzá hasonlóan aktív legenda, Dwayne Wade és Lebron James együtt.
A fizetéséről is lemondott csapatáért
Az akkori döntő óta eltelt hét évben Nowitzki több tízmillió dollárról mondott le játékosként, hogy csapata versenyképesebb legyen jobb játékosok igazolásával. Tavaly egy rajongó megköszönte neki egy levélben húszévnyi tiszta nagyságát, illetve azt, hogy láthatta gyermekkorától felnőttkoráig játszani. Megköszönte a csapatért tett pénzügyi áldozatot és egy borítékba helyezett 20 dollárt, hogy aznap ebédeljen az ő számlájára a német, aki egyébként eddig 257 millió dollárt keresett a játékkal. Sajnos mi (íróként és olvasóként) nem tudjuk tiszteletünket ilyen eredeti módon leróni Dirk Nowitzki előtt, ezért számunkra tőkepiaci szereplőként marad a tanulás Dirk Nowitzki történetéből.
Ami 2011. június 12-én történt Nowitzkivel, az ismerős élethelyzet lehet minden tőzsdei kereskedő számára. Ahogy a kosárlabdában van olyan nap, amikor minden dobás kipattan a gyűrűből, úgy egy kereskedési karrier során is vannak nagyon rossz időszakok és sorozatok. Van olyan, hogy azt érzi már az ember, hogy ha egyetlen részvényen kellene egy centet keresnie, már az sem sikerülne, mert el van átkozva. Bezzeg az összes máskor működőképes, de az adott időszakban fájdalmasan elbukó „lepratradek” ilyenkor megtalálják, mintha bérletes lenne ezekre. Ez nem egy kellemes állapot, ám ahogy végül Dirk feltámadt a meccs végére, úgy támadhat fel minden kereskedő a nagyon rossz sorozatából. A kérdés már csak az, hogy miképpen válthatjuk át ilyenkor a lepratrade bérletünket az általunk hőn áhított sikertrade bérletté?
Nyolc lépés a vesztes szériából való kilépéshez
A kereskedési tevékenység nagy előnye a versenysporttal szemben az, hogy ebben több idő áll a rendelkezésünkre, mint a sportolóknak a kiemelt mérkőzéseken. Nowitzkinek az ominózus napon a harmadik negyed után volt pár perce arra, hogy „átprogramozza” magát és fusson egy jó negyedik negyedet. Egy kereskedő szinte bármikor tarthat hosszabb-rövidebb szünetet. Tételezzük fel most azt, hogy a hosszabb szünet nem lehetséges, csak egy hétvégénk és ehhez csapva három nap áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy fordítsunk a szerencsénken. Legyen ez mondjuk egy péntektől keddig tartó kereskedési szünet.
Az itt megfogalmazott intézkedések sorozata akkor tud igazán működni, ha az összes pozíciónkat, amink csak van, ki tudjuk zárni és kereskedési pozícióktól mentessé tudunk válni a hosszú hétvégére. Nem számolom itt a pozíciók közé azokat a masszív realizálatlan nyereséget mutató hosszútávú ügyleteket, ahol pontos tervünk van az adott trade lezárására.
Első intézkedés: ez a csütörtöki napra vonatkozik esetünkben. Zárjuk ki az összes pozíciónkat! Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor zárjuk ki az összes veszteséges pozíciónkat, a nyereségesekre pedig húzzunk egy stop-loss vagy stop-profit szintet, ami megvéd bennünket a nyereségeink túlzott lemorzsolódásától. Ez már önmagában is egy óriási tisztulás. Távolodjunk el a piactól a következő öt napban. Ne vegyünk fel egyetlen információt sem a mozgásokról, mentesítsük az elménket attól, hogy az aktuális piaci helyzeten pörögjön.
Aki nem tudja az összes pozícióját kizárni, annak érdemes elgondolkoznia azon, hogy mikor volt utoljára flat, azaz pozíciótól mentes időszaka. Ha most a lepratrade bérletet lezárandó sem tud valaki pozíciómentessé válni, akkor azon kell elgondolkozni, hogy ez lehetséges-e valamikor. A piacok mozgásait az emberi elme egyfajta vibrálásként reagálja le. A folyamatos, hosszú éveken át történő pozíciótartás által okozott stressz nem könnyíti meg az életet. Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek!
Második intézkedés: tegyük le a telefonunkat és kapcsoljuk ki a számítógépünket a következő négy napra, akármennyire is nem eviláginak tűnik ez a tanács 2019-ben. Minél inkább offline a saját trendfordításra szánt öt nap első négy napja, annál nagyobb az esélyünk a sikerre.
Harmadik intézkedés: erre a legjobb nap a péntek, vagy már a csütörtök este. Először mérjük fel azt, hogy mennyit buknánk a piacon a következő három napban, ha a lepratrade bérletünk folytatódna. Ennek a kalkulált összegnek egy kisebb-közepesebb részét költsük el valamire, ami amúgy nem volt tervbe véve. Ez lehet egy vacsora egy jó étteremben, egy ruha vagy akár ruhatár frissítés, egy wellness-hétvége, egy síelés vagy egy gyors kiruccanás valahová, szinte bármi igénytől függően. Az így vásárolt élmény ideje alatt és a fizetésnél kőkeményen tudatosítsuk magunkban azt, hogy azt az összeget már nem a piacnak adtuk oda. Nem hagytuk, hogy elvegyék tőlünk, hanem valami félig-meddig értelmes dologra költjük, ami éppen egy kis örömet okoz nekünk. Biztos, hogy értelmesebb dolog lesz, mint a piacon tovább bukni.
Ez egy nagyon fontos része az intézkedéscsomagunknak. Az első kis győzelem. Egy költés, ami nem a piaci veszteségeinkre megy el, hanem magunkra.
Negyedik intézkedés: ha nem utazunk el sehová, akkor feltétlenül töltsük a következő napokat a számunkra feltöltődést adó környezetben. Legyen nálunk papír vagy füzet és ceruza. Valamikor a szombati délután során adjunk magunknak 30 magányos percet, és írjuk le 20 pontban, hogy mi volt a hiba velünk a kereskedési tevékenység során, ami miatt a piactól lepratrade bérletet kaptunk. Megszakítás és figyelemmegosztás nélkül végezzük ezt a tevékenységet. Ne elégedjünk meg 17-18 ponttal. Sokszor a 19. vagy a 20. leírt mondatunk aprónak tűnő igazsága hozza meg a jövőbeli sikerességünket megalapozó új kulcsszokást.
Ötödik intézkedés: vegyük elő a másik papírunkat vagy a füzetünket vasárnap délután is 30 percre és a szombatihoz hasonló módon írjuk le magunknak a kedvenc ügylettípusunk jellemzőit 20 pontban. Gondoljuk végig, hogy ha csak egyetlen kötésünk lenne a piacon és az élet-halálra menne, akkor milyen típusú kereskedést hajtanánk végre. Hol lenne a legnagyobb esélyünk az életben maradásra. Milyen a kedvenc dobásunk? Később memorizáljuk magunkban, hogy az újrakezdésnél szinte minden esetben ezt a kedvenc ügylettípust fogjuk favorizálni. Ami illik a habitusunkhoz és amiben jónak érezzük magunkat. (Dirk Nowitzki is a kedvenc dobásával, a fade-away jumpshot segítségével emelkedett a mezőny fölé hosszú ideig.)
Hatodik intézkedés: a még pihenéssel töltött hétfői nap után kedd reggel kapcsolódjunk vissza az online vérkeringésbe. Először olvassuk el Wass Albert: Bulámbuk című meséjét és nevessünk egy jót magunkon, érezve azt, hogy ez szimbolikusan rólunk szól. Ahogy ebben a történetben az Erdő Angyala a neveletlen szarvasállatot lekicsinyítette szarvasbogárrá, úgy tett velünk is a piac a megelőző időszakban. Drasztikusan vissza kell vágnunk az első napokban/hetekben a kereskedési limitjeinket.
Egy tőzsdei kereskedő egy adott ügyletbe négyféle „energiát” tesz vagy visz bele: pénzt, időt, az önbizalomszintjét és munkát. Az ügyletre szánt pénz, azaz kockázat mértékét érdemes nekünk megszabni, különben sokszor ezt a piac teszi meg helyettünk, ami nem vidám. Az ügylet időhorizontja nagyon sokféle lehet. Itt az idő, de sokszor az idő hiánya is pénz, ahogy a mondás tartja. A harmadik dolog, amit a vásárra viszünk az önbizalomszintünk. Sikeres ügyleteknél ez általában nő, míg a sikerteleneknél csökken. A lepratrade bérlet tragédiája az, hogy komoly pénzt ilyenkor már nem adhatunk a piacnak. Az önbizalomszintünk is nagyon alacsony. Sokszor előfordul az, hogy időnk sincs sok a javulásra. Amin erősíteni tudunk ilyenkor, az a munka.
Hetedik intézkedés: tegyük intenzívebbé a következő hetekben az általunk látogatott segítő szakemberekkel a kapcsolatunkat. Itt elsősorban pszichológusra és coachra gondolok. Ha még nincs ilyen segítségünk, akkor gondoljuk végig azt, hogy jól teljesítő versenytársaink egy része kap ilyen lelki és hatékonyságjavítási támogatást. Gondoljuk végig azt, hogy megengedhetjük-e magunknak az ilyen segítségről történő lemondást. Szerintem nem.
Nyolcadik intézkedés: a szerdai napon üljünk vissza kereskedni. Eleinte az első sikerekig vágjuk meg drasztikusan a limitjeinket, az egy ügyleten kockáztatott pénz mértékét. Keressünk olyan instrumentumokat, amikben komoly mozgás és átértékelődés van úgy, hogy közben jó stop szinteket találhatunk. Szükségünk van a gyors igazságokra, ilyenkor nincsenek hónapjaink valami alig változó árú dologban üldögélni.
És végül, de nem utolsósorban tegyünk bele minden tőlünk telhető munkát, apait-anyait a dologba. A másik három lemerült energiánk helyett ebből tudunk mennyiséget belerakni a kereskedésbe. Nézzünk át sokkal több chartot, olvassunk és elemezzünk többet és emellé éljünk egészségesebben ilyenkor. Gondoljunk Dirk Nowitzkire. Neki vajon mennyi szenvedésre és munkára volt szüksége ahhoz, hogy élete leggyengébb dobóformájával a legfontosabb meccse végén zokogó győztesként rohanhasson be az öltözőbe.
Semmit nem adnak ingyen.
(Címlapkép: Dallas Mavericks – Washington Wizards meccs 2011 februárban, Keith Allison, Flickr)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
