Te fizetnél 2,9 millió dollárt ezért a cikkért?
Na és 69 milliót egy háttérképért? Meg merem kockáztatni, hogy nem. Azonban úgy tűnik, hogy van, aki igen: Mike Winkelmann, másnéven Beeple, értékesítette digitális képét ilyen összegért, Jack Dorsey, a Twitter alapítója pedig első tweetjét adta el 2,9 millió dollárért. Az NFT (non-fungible token, vagy nem helyettesíthető token) a blokklánc-technológia legújabb vívmánya, amely lehetővé teszi a digitális művek értékesítését. De csakúgy, mint sok más blokklánccal kapcsolatos megoldásnál, itt is felmerül a kérdés, hogy létező problémára találtunk-e megoldást.
A blokklánc-technológia legújabb lehetőségei
Manapság úgy tűnik, hogy a blokklánc-technológia a modernkori Midász király, mert aminek csak köze van hozzá, az arannyá változik. Legújabb példája ennek az NFT technológia, amely lehetővé teszi olyan kézzel nem megfogható művek, eszközök, adatok értékesítését, amelyet korábban nehézkesen lehetett volna eladni. De hogy is működik ez az egész? Az NFT-k, vagy nem helyettesíthető tokenek elsőként az Ethereum blokkláncban jelentek meg még 2015-ben (ez az ERC-721 standard), azóta azonban több másik blokklánc is lehetővé tette ezek létrehozását.
Ezek a tokenek kissé eltérően működnek a kriptodevizáktól, ugyanis több egyéb adatot is tartalmaznak (meta adatokat), amelyek lehetővé teszik, hogy tárolják azokat az információkat, amelyek „nem helyettesíthetővé” teszik őket. Vegyük példának a bevezetőben említett képet: az NFT-nek tartalmaznia kell legalább a képet magát, hogy az valóban hiteles tulajdonjogot jelenthessen és átruházható legyen. A legtöbb NFT esetében ez egy központi adattárhoz kapcsolódó linket jelent, ugyanis egy képet (vagy bármilyen nagyobb adatot) tárolni a blokkláncon rendkívül drága. (Rövid összefoglaló az Ethereum Gas-ről.)
Másik fontos tulajdonságuk, hogy nem oszthatóak, eltérően a kriptodevizáktól a blokkláncban. Ez a nem helyettesíthető tulajdonsághoz elengedhetetlen, hiszen ha van egy etherünk, vagy annak töredéke, akkor azt ugyanakkora mennyiségű etherre cserélve nem leszünk sem szegényebbek, sem gazdagabbak. Azonban például Beeple képére nézve egyértelmű, hogy nem lenne mindegy, hogy a jobb vagy bal oldalát tulajdonoljuk, ezek felcserélésével eltérő eszköz lenne a birtokunkban. Az ERC-1155 standard, amely az ethereum blokklánc új NFT standardje, már lehetővé teszi a “részben oszthatóságot” (semi-fungibility), azaz hogy előre meghatározott részletre osztható legyen egy token, azaz egy mű, vagy egyéb érték.
De hogy lehet “nem helyettesíthető” egy kép, amit könnyedén letölthetek az internetről?
Itt jön a technológia kérdéses része, ugyanis az NFT-k esetében nem olyan egyértelmű az ezek tulajdonlásával járó érték. Ha miénk Leonardo da Vinci “Világmegváltó” (Salvator Mundi) című festménye, akkor a nappalink falára akasztva tudhatjuk, hogy senki másnak nincs ez a falán, sőt ha igazán bátrak vagyunk, saját kezünkbe foghatjuk a művet (habár ez meglehetősen rossz ötletnek tűnik). A festmény bármilyen reprodukciója csupán egy fénykép lehet, nem a mi festményünk. Ez például egy digitális kép esetében már kevésbé igaz, hiszen bárki letöltheti, másolhatja, és ha kinyomtatja, ugyanaz a nyomtatott reprint lesz a kezében, amit én, mint tulajdonos a nappalim falára akasztok.
Ami esetünkben fontos, az az érték tulajdoni joga, ugyanis aki egy NFT tulajdonosa, az ugyanolyan jogokat érvényesíthet, mint a hagyományos módon értékesített műkincsek, zenék vagy filmek esetén. A blokklánc-technológián keresztül a digitális műalkotások értékesíthetőek, de megoldható az is, hogy a további értékesítésekből is részesedjünk, hasonlóan a fotóművészet piacához. Ez lehetővé teszi olyan művek értékesítését, amelyek készítőinek korábban nem volt lehetősége erre, így a művészet új ágának adhat lehetőséget. Emellett természetesen ugyanúgy használhatjuk befektetésnek, mint bármilyen más műalkotást, remélve, hogy annak értéke később tovább nőhet.
Beeple „Az 5000 első nap” című képe
Rendben, érdekel a dolog, hogy tudok beszállni?
A Christie’s-be mégsem mehetek be egy háttérképért?! Valójában de. Beeple “Az első 5000 nap” című NFT-jét a Christie’s aukciósháznál értékesítette több mint 69 millió dollárért. Az NFT technológia ugyanis inkább egyfajta hitelesítés, nem feltétele, hogy kriptodevizával fizessünk érte, a blokklánc csupán a hitelesítéshez szükséges technológiát, illetve annak visszakövethetőségét segíti. Természetesen nem lehet pár ezer forintos képekért aukciósházakba menni, így létrejöttek piacterek, ahol független művészek digitális műalkotásait tudjuk megvásárolni, legyen az zene, kép vagy gyakorlatilag bármilyen digitális érték.
A legnagyobbak ezek közül az OpenSea, a Rarible, a Sorare és a CryptoPunks, amelyet a készítő Larva Labs saját oldalán keresztül értékesít. A cryptopunkok 24×24 pixeles egyedi karakterek. Összesen 10 ezer darab ilyen “karakter” készült, amelyek eleinte ingyenesen elérhetőek voltak az Ethereum blokkláncból, azonban most már csak akkor érhetőek el, ha azt a tulajdonos értékesíteni akarja. A honlapjukon elérhető az összes cryptopunk képe, illetve azok hátteréből látható, hogy jelenleg megvásárolhatóak-e (a háttér színe mutatja, hogy eladó-e, és hogy van-e már rá ajánlat). A legértékesebbek az “Alien” karakterek, amelyekből kilencféle készült, ezekből a legutóbb értékesítettek több mint 7 millió dollárnak megfelelő etherért váltottak gazdát. (További ritka és értékes kiadások a majom és zombi típusú karakterek.)
CryptoPunk #3100, amely 4.200 etherért (megközelítőleg 7,6 millió dollár) cserélt gazdát
Azonban a legérdekesebb, és egyben a legnagyobb piac az NBA TopShot, amely a gyerekkorunkból ismert sportkártyák élményét adja az online térben. Az NBA TopShot jelenleg béta verzióban van, de így is eddig több mint 300 millió dollárnyi NFT-tranzakció ment végbe. A TopShot-on különböző csomagokat vásárolhatunk (pontosabban csak vásárolhattunk, ugyanis minden csomag elfogyott) 9 és 999 dollár közötti áron, amelyekben véletlenszerűen különböző valós események (legfőképp zsákolások) vannak megörökítve “részben helyettesíthető” formában, azaz mindegyikből több darab is készül (a jelenleg kiadott pillanatok 50 és több tízezer példány között vannak szétosztva, a “Genesis” pillanatokat majd csak egy példányban adják ki).
Ezekkel utána a TopShot piacterén lehet kereskedni, ahol láthatjuk, hogy kiknek van hasonló “kártyájuk”, kinél hányas sorszámú van (érdekesség, hogy a rajta szereplő játékos mezszámával megegyező sorszámú általában értékesebb) és hogy korábban milyen értéken cseréltek gazdát ezek a kártyát. A cikk írásának idejében a legértékesebb pillanat Lebron James Houston Rockets elleni zsákolása 2020 februárjából, illetve ennek a 40-es sorszámú kiadása, amely 250 ezer dollárért megvásárolható. Emellett ez a legdrágábban értékesített pillanat is, ugyanis a 12-es sorszámú 210 ezer dollárért váltott gazdát. Az NBA TopShot egyébként a Flow blokkláncot használja, amely “otthont ad” továbbá például a CryptoKitties-nek is, amellyel macskákról készült grafikákat vásárolhatunk.
Lebron James zsákolása a Houston Rockets ellen
Természetesen nehezen értelmezhető lehet, hogy miért fizet valaki egy zsákolásról készült rövid videóért akár több ezer dollárt is, de a gyerekkorunkból jól ismert Panini sportkártyákat sem az a pár forintnyi anyagköltség tette értékessé, hanem a gyűjtögetés, cserélgetés a barátokkal és az új csomagok kibontásának izgalma. Akár látunk értéket ezekben, akár nem, úgy tűnik, hogy a művészet és a gyűjtemények egy új formáját látjuk kibontakozni. Persze foghatjuk a mértéktelen pénzteremtésre, hogy “manapság már bármit megvesznek”, de ha ez a technológia valóban segíteni tudja a kisebb, független művészek kibontakozását, valamint a digitális művészet elterjedését, akkor hosszú távon akár értékteremtő is lehet a jelenség.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
