A bitcoin megérkezett

Az alábbi néhány bekezdésben egyáltalán nem lesz szó arról, hogy tulajdonképpen mi is az a bitcoin, mik is azok a kriptodevizák. Nem spekulálunk, hogy miért esik vagy emelkedik az áruk, nem próbálunk úgy tenni, mintha részletekbe menően értenénk a mechanizmust, aminek keretében valamiből, ami nem pénz, egyszer csak pénz lesz. Pusztán a tényt rögzítjük. A bitcoin ugyanis már vitathatatlanul pénz. Rendelkezik a pénz bizonyos funkcióival, elsősorban a kincsképző funkciójával, egészen egyszerűen azért, mert már elég sokan gondolkodnak róla így.

Robbant a bitcoin-bomba 2020-ban

A tavalyi, a pénzügyi piacokon is turbulenciákban bővelkedő év második felére a kriptodevizák világának messze legfontosabb szereplője, a bitcoin felkerült az intézményi befektetők térképére. Természetesen korábban is voltak rajongói a professzionális befektetői közösségben is, voltak látnokok és a bitcoin diadala mellett okosan érvelők, és erre komoly tétet tevő hedge fund menedzserek. Évek óta léteznek tovább igazi tőzsdéken, tehát a szabályozott, szervezett pénzügyi piacok legfontosabb kereskedési platformjain elérhető, a bitcoin árfolyamát követő derivatív vagy értékpapírosított eszközök. Az újdonság abban áll, hogy a tavalyi év sok mindent megkérdőjelező történései ebben a tekintetben mintha felgyorsították volna az időt, és a bitcoin egzotikus fene tudja, miből a körültekintő diverzifikáció keretében szóba jöhető, sőt, egyre nehezebben megkerülhető eszközzé vált.

A világjárványra adott monetáris és fiskális politikai válaszok érthető módon felerősítették azt a narratívát, mely szerint egy nem a korlátlanul eladósodni hajlandó és képes államok által kibocsátott és szaporított, tranzakcióképes, dollárra és más devizákra becserélhető, utalható, átruházható, megőrizhető, matematikai, illetve szoftveres megoldások révén felülről korlátos kínálatú eszköz talán valamiféle védelmet jelent az államadósságok monetizálásának korában. Ami ellen védelmet jelenthet ezen narratíva szerint, az nem más, mint az infláció, amely, ha Milton Friedmannak és a monetarista iskolának igaza van, akkor mindig és mindenhol egy monetáris természetű jelenség, ami majdnem azt jelenti, hogy az inflációt mindig és mindenhol a monetáris politika állítja elő. Akár ebben hisz valaki, akár valami másban, az bizonyos, hogy ennek a megközelítésnek óriási hatása van mind a közgazdaságtanra, mind a gazdaság legkülönbözőbb szereplőinek percepcióira. A világjárvány és a gazdaságpolitikai reakciók pedig tökéletes gyújtószerkezetnek bizonyultak a bitcoin-bomba felrobbantásához.

A kripto az új normalitás

A bitcoin megérkezése a szakmába a gyakorlatban azt jelenti, hogy már nem kell csodabogárnak lenni ahhoz senkinek a professzionális befektetői közösségben, hogy a bitcoinnal foglalkozzon. A hedge fundok mellett már vásárolják egészen konzervatív befektetési alapok, biztosítók készülnek fel arra, hogy helyet szorítsanak neki a portfólióikban, a világ legnagyobb bankjaival is előfordul, hogy részletesen elemzik, és konkrét célárat adnak meg rá. Ami a magánbefektetőket illeti, a bitcoin tranzakciós adatok alapján arra lehet következtetni, hogy kifejezetten a legnagyobbak, a legszofisztikáltabbak érdeklődése nőtt meg iránta leginkább az elmúlt hónapokban – és ez egyáltalán nem pusztán a szerényen szólva is egyre nehezebb helyzetben lévő, menekülő kínai gazdagokra igaz.

Egy dolog a gondolkodás megváltozása, és más dolog az infrastruktúra. Ugyanis felmerülhet a kérdés, hogy mi dolga lehet a bitcoinnal a befektetési szolgáltató szektornak, azon túl, hogy elkezd róla véleményt alkotni, illetve kereskedik vele, vásárolja, felhalmozza, tartja. Hiszen a bitcoin nagyszerűen megvolt azelőtt is, hogy a szervezett piacok és a körülöttük működő iparági ökoszisztéma érdemben a figyelmére méltatta volna. A válasz nem pusztán abban rejlik, hogy időközben ez az ökoszisztéma elkezdte kiépíteni az új eszköztípus üzleti értelemben vett hasznosításának feltételeit. Az üzleti hasznosítás képességének része az is, hogy a kereskedési platformok, letétkezelők, befektetési szolgáltatók valós értéket tudnak adni akár a befektetők, akár az egész közösség számára. Egy lényegénél fogva szabályozatlan, ismeretlen eredetű, számos tekintetben homályos, földi halandók által nehezen átlátható szoftvert, egy kódrengeteget kicsalogattak a fényre, ellenőrzött, szabályozott keretek közé, jól bevált terméktípusok és iparági szokványok formájába öntve.

A BITCOIN ÍGY HOZZÁFÉRHETŐBB, SZÉLESEBB RÉTEGEK ÉRHETIK EL, BIZTONSÁGOSABBAN TARTHATÓ, BIRTOKOLHATÓ, A FELÜGYELETEK PEDIG A SZÁMUKRA ISMERŐS TEREPEN KEZDHETNEK EL ISMERKEDNI AZZAL, AMI ÍGY IS, ÚGY IS AZ ÉLETÜK, FELELŐSSÉGI PORTFÓLIÓJUK RÉSZÉVÉ FOG VÁLNI HAMAROSAN, HA AKARJÁK, HA TETSZIK, HA NEM.

Hogyan zajlik a kereskedés?

Ennek belátásához elég összevetni a két alapvetően különböző technikai lehetőséget, ami a bitcoin kitettséget tartani szándékozó befektető előtt áll. Az egyik lehetőség az, hogy a befektető nyit egy számlát egy úgynevezett bitcointőzsdén, amelynek a megnevezése egyszerre kifejező és megtévesztő. Kifejező, mert tényleg hozzávetőleg az történik ezeken a platformokon, mint egy igazi tőzsdén, azaz vevők és eladók ajánlatai találkoznak. Megtévesztő, mert semmi közük az igazi tőzsdékhez. Nem felügyeli őket senki és semmi. Lehetnek egészen bizonytalan hátterű, homályban maradó entitások tulajdonában, tehát a „tőzsde” kifejezéssel a szabályozottság, a beágyazottság, a kiforrottság, a transzparencia imázsát próbálják magukra húzni – márpedig éppen ezek azok az ismérvek, amelyekkel nem rendelkeznek.

Ha a bitcointőzsdén megnyílt a számla, és a befektető megvásárolta a bitcoint, akkor vagy ott tárolja, a „tőzsdéhez” kapcsolódó, általa üzemeltetett ún. walletben, digitális tárhelyen, vagy elviszi egy másik walletbe. A wallet, a bitcoin tárhelye lehet „forró” (hot), ez egy olyan tárhely, például egy telefonon vagy számítógépen futó alkalmazás, amely kapcsolódik az internethez, így könnyebb tranzaktálni az ott tartott bitcoinnal, de ez egyben sérülékenységet is jelent a digitális tolvajokkal, a hekkerekkel szemben. A hideg (cold) walletek nem kapcsolódnak külső hálózathoz, ilyen szempontból védettebbek, lehetnek akár kézbe vehető, USB-csatlakozással rendelkező adattárolók is, és a hideg wallet funkcióját betöltheti egy darab papír is, amelyre kinyomtatják a tulajdonos bitcoinjait elérhetővé tevő kódokat. Ha a fizikai eszközök, amelyeken keresztül a tulajdonos eléri a bitcoinjait, elvesznek, megrongálódnak, akkor a bitcoin menthetetlenül és örökre hozzáférhetetlenné válik. A tulajdonosuknak viszont nem kell alkalmazkodnia bankokhoz és más szolgáltatókhoz, nem függ senkitől és semmitől, mindössze saját magától és a szerencséjétől. Mindenesetre

MEGLEHETŐSEN KELLEMETLEN LEHET ÚGY MEGSZABADULNI AZ EMBER MEGTAKARÍTÁSAINAK JELENTŐS RÉSZÉTŐL, HOGY EGYSZERŰEN ELHAGYUNK EGY KÜTYÜT VAGY EGY DARAB PAPÍRT.

Ha azonban a bitcoin kitettséget derivatív pénzügyi eszközként vagy értékpapírosított formában tartja, illetve menedzseli a befektető, akkor ezt az egész problémát átadja a termékelőállítóknak, tőzsdéknek, elszámoló házaknak, letétkezelőknek, befektetési szolgáltatóknak. Azt nem mondhatjuk, hogy feltétlenül megszabadul minden ilyen típusú kockázattól, és már „csak” az árfolyam adott esetben egészen extrém volatilitásának kockázatát kell futnia, mert a lánc végén továbbra is ott van a bitcoin biztonságos hozzáférhetőségének és tartásának problémája.

A szervezett piacok a professzionális vagy átlagon felüli mértékben szofisztikált szereplők számára kínálnak bitcoinra kiírt, tőzsdei határidős kontraktusokat, azokra kiírt illetve kiírható opciókat, a kisebb befektetők számára pedig ETF-eket (Exchange Traded Fund), ETN-eket (Exchange Traded Note), tehát tőzsdén kereskedett értékpapírokat, esetleg CFD-ket (Contract for Difference), utóbbiakat persze csak az aktívan kereskedő ügyfeleknek. Aztán, hogy miként reagál erre egyik vagy másik felügyelet, az már más kérdés, erről kicsit később.

A szervezett piacok és az azokkal együtt mozgó iparágak, szolgáltatók persze nem álltak meg itt. Már most is vannak a fintech és a mainstream iparágak határvidékén táncoló játékosok, social investing platformok, és nagy, bevett szolgáltatók is, amelyek az értékpapírszámlát összekapcsolják walletekkel, azaz a befektető minden egyéb pénzügyi vagyoneszköze mellett tarthat, és persze adhat-vehet náluk bitcoint is, nem csak bitcoint követő termékeket. Az egyik legnagyobb amerikai online brókercég már hitelfedezetként is elfogadja a nála tartott bitcoint, és az éppen egyesülő két másik legnagyobb amerikai online brókercég is intenzíven dolgozik azon, hogy az ügyfelei ne csak bitcoint követő derivatív eszközöket, hanem magát a bitcoint is tarthassák és kereskedhessék a náluk vezetett számlán.

Mindeközben Európában…

Valószínűleg a kedves olvasó nem lepődött meg azon, hogy amerikai vállalatokat említettem ebben az összefüggésben. Európában más a helyzet, itt hagyományosan merevebb és lassabb a szabályozói környezet alakulása. Félreértés ne essék, semmivel sem körültekintőbb vagy pláne keményebb, egyszerűen csak merevebb és lassabb. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke éppen a minap követelt több és szigorúbb szabályozást a kriptodevizák ügyében, mondván, hogy azok súlyos pénzmosási kockázatot hordoznak magukban – ami egyébként ténykérdés, hiszen a „kriptotőzsdék” egy része még mindig nyit és vezet anonim számlákat. Azt azonban még nem tudhatjuk, hogy az európai szabályozás értelmes irányba megy-e. Például szembenéz-e a ténnyel, hogy márpedig olyanok, hogy kriptodevizák, bármily fájdalmas és érthetetlen is ez, léteznek, annak ellenére, hogy a megalkotásukról nem született párthatározat, és a valós, nagyon is súlyos kockázatokra fókuszálnak-e majd a szabályozók, vagy a nagy európai strucc egy lendületes mozdulattal ismét bátran és okosan a homokba vágja a fejét – hiszen ott legalább sötét van.

Egy bizonyos európai felügyelet mozgása mindenesetre már világosan látszik. Az FCA (Financial Conduct Authority), a brit pénzügyi felügyeleti hatóság tavaly októberben, idén januári hatályba lépéssel olyan elhatározásra jutott, amely tökéletesen megfelel annak, amit várni lehetett tőlük. Ez a nagyszerű szervezet volt ugyanis a szellemi kiindulópontja a MiFID II nevű szabályozási szörnyszülöttnek, amivel beláthatatlan károkat okoztak az egész európai befektetői kultúrának, elsősorban a minőségi befektetési szolgáltatásokat igénylő kisebb megtakarítóknak. Facilitálták, nyomták, préselték, aztán a brexittel, mint egy továbbálló, megkönnyebbült, dolgát végzett eb, jól itt hagyták nekünk a görcsös erőfeszítéseik kellemetlen végtermékét.

A KRIPTODEVIZÁKAT KÖVETŐ DERIVATÍV ESZKÖZÖK ÉS ÉRTÉKPAPÍROK (EZ UTÓBBI AZ IGAZI OTROMBASÁG) LAKOSSÁGI ÜGYFELEKNEK VALÓ FORGALMAZÁSÁT EGÉSZEN EGYSZERŰEN BETILTOTTA AZ FCA.

Brit tudósaik kiszámolták, hogy ezzel mintegy 53 millió fontot spóroltak a brit lakossági befektetőknek. Ezt a diadalmas becslésüket a tilalmat ismertető közleményükből sem volt lelkierejük kihagyni, elvégre a szerénységnek is van határa. Azt, hogy milyen időtávon, és milyen mechanizmusokon keresztül került volna ki ez az 53 millió font a brit zsebekből, azt brit tudósaik nem kötötték az orrunkra, mi csak annyit tudhatunk, hogy a bitcoin értéke az októberi bejelentés óta megduplázódott.

Dönthettek volna úgy is, hogy elvárásokat fogalmaznak meg a befektetők tájékoztatásával kapcsolatban, például gondoskodnak róla, hogy a kriptodevizákat követő, felügyelt, szervezett piacokon kereskedett, felügyeleti engedélyezési folyamattal forgalomba hozott, letétkezelőknél tartott értékpapírokat vásárló befektetők értesüljenek a speciális kockázatokról, az alaptermék esetében a kibocsátó hiányáról, az alaptermék tranzakcióinak és tárolásának súlyos kockázatairól, a releváns tapasztalat szükségszerű hiányáról, az extrém volatilitásról, a teljes tőkeveszteség reális lehetőségéről. De nem – tokkal-vonóval betiltották. Azaz kiszorították a felügyelt intézményeket erről a piacról.

Mit fog tenni ezután az európai túlszabályozási rabigától megmenekült brit kisbefektető, ha a hozzá hasonlóan tájékozott szomszédjától kedvet kapva, az EU-s költségvetésbe immár be nem fizetett, és magától értetődően az ő zsebében kikötő fonthalom egy részéből bitcoint akar venni az istenadta?

Nyit egy számlát egy nem szabályozott, nem felügyelt, talán anonim „kriptotőzsdén”, esetleg egyszerűen egy alternatív fizetési szolgáltatónál, és megveszi ott a bitcoint magát. A befektetett pénzt így egyértelműen könnyebb elveszíteni is, és a nyerő után fizetendő adót elcsalni is. Gratulálunk!

Mi pedig itt a kontinensen egyelőre bizakodjunk, hogy a britek jelenkori kollektív bölcsességét ékesen bizonyító brexitnek azért talán néhány apró előnye is lesz – a sok vandál rombolás mellett.

(Címlapkép: a bitcoin már vitathatatlanul pénz és rendelkezik a pénz bizonyos funkcióival. A cikk először a Portfolio.hu-n jelent meg, 2021. január 19-én.)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.