Ez a válság más, mint a többi
Mélységét tekintve egyértelműen kijelenthető, hogy a koronavírus-járvány okozta visszaesés sok helyen érdemben nagyobb lyukat ütött a GDP-termelésben, mint amit 12 évvel ezelőtt a Lehman Brothers csődje után láttunk. Ugyanakkor jó esély van arra, hogy tartós hatásait tekintve a mostani válság kevesebb nyomot hagy majd a gazdaságon, mint elődje.
Ennek oka, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság elsősorban a bankrendszerből indult ki, és lényegében azt vitte csődbe néhány hónap leforgása alatt. Kijelenthetjük, hogy a fejlett gazdaságok, de lényegében a fejlődő világ – beleértve Magyarországot is – összes bankja egy adott pillanatban csődbe ment. De facto ezt történt, de jure nem. A bajba jutott bankokat az Egyesült Államokban a Lehman csődjét követő hetekben az állam kötelező módon újratőkésítette.
Felismerték, hogy mi a tét és gyorsan léptek. Európában Münchausen báró módjára úgy „alakult”, hogy a bankoknak saját magukat kellett kimenteni a bajból. Tehát Európában a bankok a befolyó bevételekből, „eredményből” újratőkésítették magukat nagyjából hét szűk esztendő alatt. Mivel hét év alatt nem azzal foglalkoztak, ami a dolguk lett volna, tehát nem hitelezték a gazdaságot, ezért az európai kilábalás a 2008-2009-es válságból lényegesen lassabb volt.
Ha bárki kételkedne az európai bankrendszer akkori totális becsődölése kapcsán, így utólag kockás papíron bármelyik bank esetén levezethető, hogy az átlagban a hitelek 20-30 százalékának 5-7 év alatti leírása helyett, ha azonnal leírták volna a nyilvánvaló veszteségeket, akkor a hitelkönyv veszteségeire félretett 2-6 százaléknyi tőkéből mi maradt volna. Ettől függetlenül egy bank ténylegesen csak akkor megy csődbe, ha a betétesek elviszik a pénzüket. Pont ezért kellett takargatni az igazságot évekig, és lassan tőkésíteni újra a bankrendszert. Így 12 évvel később talán már le lehet írni a nyilvánvalót.
A fenti helyzetet felismerték a politikusok is, belenéztek a szakadékba és nagyon megijedtek. Jellemzően ilyen válságok után jönnek a szabályozói túlkapások, nem volt ez másképp Európában sem. A bankrendszer számára olyan durva tőkeszabályokat írtak elő (egy korábbi írásunkban mélyebben is foglalkoztunk a témával), hogy mára annyira túl lett biztosítva a bankrendszer, hogy ésszerű keretek között bármilyen válságot kibír. A fent említett túltőkésített bankrendszernek vélhetően az utóbbi évtized egyetlen pozitív mellékhatása az lesz, hogy a mostani válságban a bankrendszer érdemben nem fog sérülni. Ennek eredményeként a koronavírus utáni kilábalást nem hét szűk esztendő követi, hanem egy a költségvetések, a jegybankok és a bankrendszer által is támogatott normális fellendülés.
A mostani válságban a szolgáltató szektor sérült, viszont a szolgáltatások újraépítése gyorsabb lehet, mint a nagybankok fű alatti újratőkésítése. Így a válság utáni fellendülés sebessége és mértéke is nagyobb lehet annál, mint amit 12 évvel ezelőtt tapasztaltunk. Ami még a fellendülés sebességét és mértékét érdemben segítheti, az az a tény, hogy a Lehman csődje után a jegybankárok és a gazdaságpolitikusok is viszonylag lassan léptek.
A koronavírus-járvány kirobbanása utáni hetekben egyetlen lépéssel vágták nullára a kamatokat a jegybankok, jelentettek be újabb brutális eszközvásárlási programokat. Ezzel párhuzamosan a költségvetések mára már tízezer milliárd dollár (a magyar GDP hatvanszorosa!) feletti stimulust ígértek be a válság kárainak enyhítésére.
EZ AZ ELKÉPESZTŐ MÉRTÉK ÉS GYORSASÁG AZ OKA, AMI MIATT VÉLHETŐEN A TŐKEPIACOK TÖRTÉNETÉNEK LEGRÖVIDEBB MEDVE PIACÁT LÁTHATTUK IDÉN MÁRCIUSBAN.
Mélységében tehát durvább, sebességében viszont rövidebb lehet a mostani visszaesés annál, mint amit 12 évvel ezelőtt láttunk. Egyszerre lesz enyhébb, de sok szempontból fájóbb is egyben.
Így ez a válság – mint ezt oly sok megelőző – más, mint a többi…
(Címlapkép: Scaliger / Adobe Stock)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.