Ezt a gyengülést már csak kamatemeléssel lehet megállítani

A hiteltörlesztés befagyasztásávával a kormány biztosította annak lehetőségét, hogy az MNB esetleges kamatemelése ne jelentsen rögtön külön terhet a recesszióval szembenéző gazdaságban. A jelenlegi forintgyengülés ugyan a régiós trendbe beleillik, de túl van azon a szinten, amit a bérnövekedés üteme miatt a versenyképesség fentartásának indokával lehetne tolerálni, és már csak hangulati hatásával is tartósan emelheti az inflációt. A jegybank jelentős tartalékai is csak korlátozott mozgásteret jelentenek a gyengülés megállításához, ha valóban fontos cél az árfolyam stabilitása, azt kamatemelés nélkül nem lehet elérni – ettől sem azonnali, tízforintos nagyságrendű erősödést, csak a gyengülő trend végét lehet várni.

Samu János

2020. március 19.

A forint egyszerre mutatta be azt a produkciót az utóbbi pár évben és különösen az elmúlt két hétben, ami alapján sikerült minden körülmények között gyengülnie dacára annak, hogy az elmúlt évek folyamatosan erős külkereskedelmi pozíciót mutattak, és az eladósodottságunkban is érdemi javulás történt. Az alacsony kamatok ugyanis a forint elleni befektetői pozíciók felépüléséhez vezettek. Az elmúlt két hét viszont a feltörekvő devizák általános vesszőfutásáról szól, ami alól a forint sem húzhatta ki magát.

Ahelyett, hogy a jó időkben felépült forint adósságaikat (ami lényegében a forint ’shortolása’ miatt keletkezik náluk) a befektetők visszaváltanák, és ezáltal erősítenék az árfolyamot, ellenkezőleg, valószínűleg folytatják a hazai deviza gyengüléséhez vezető korábbi gyakorlatukat. Annak ellenére, hogy az MNB már hetek óta lopakodó kamatemelési módban van, és annak ellenére, hogy a gazdaság egészen a közelmúltig kifejezetten kedvező tendenciákat produkált:

A külkereskedelmi mérleg egyenlege romlott ugyan 2017 és 2018 folyamán, de 2019-ben részben az új kapacitások kiépülése miatt a romlás megállt, némi javulást is láthattunk.
A fizetési mérleg egyenlege szintén romlott, de így is mindössze a GDP 0.5 százaléka, és a külső adósság sem extrém (a GDP 72 százaléka volt 2019 Q3-ban, ami nagyságrendileg a fele a 2011-es csúcsnak).
Ráadásul a magyar adósság összetétele is kedvezőbbé vált, csökkent ugyanis a devizaadósság – emlékezhetünk a lakossági hitelek forintosítására, vagy az államadósság devizakibocsátásának visszafogására.

Mégis, miért esik ennek ellenére a forint?

Egyrészt külső, másrészt belső okok miatt: Mario Draghi leköszönt jegybankelnök 2011-es antréjával, mellyel kijelölte az akkori eurózónás adósságválság alját (az EKB bármit megtesz az euró megmentéséért) ellentétben múlt héten Christine Lagarde nyilatkozatával, mely szerint nem az EKB feladata az európai országok kötvénypiacain tapasztalható hozamfelárak állandó mérséklése, kifejezetten negatívan fogadta a közvélemény. Ez a szerencsétlen bejelentés olyan hozamemelkedést indított el az eurózóna perifériáján, ami áttételesen ránk is hatással volt, rombolta a régióba vetett bizalmat.

Ebben az exponenciálisan romló hangulatban jött az MNB hétfői döntése, mellyel a korábbi kamatemelést részben visszafordította: növelte a bankok számára elérhető fölös pénz mennyiségét, ezzel némileg visszanyomta a devizapiac szempontjából fontos hozamokat, amikor már a dollárral szembeni kamathátránya a forintnak a devizapiacon éppen szinte eltűnt.

A devizaleértékelődés közepette az alacsony kamat emelésének elhalasztása olaj a tűzre. Persze a nyomás ideig-óráig megállítható lenne, ha a devizapiacon tartalékaiból devizát vásárolna az MNB. Képes is lenne rá, hiszen a tartalékai február végén kb. 25 milliárd eurót tettek ki, ez azonban a következő egy évben lejáró devizaadósság és kamatfizetés 20 milliárdot meghaladó szintjét nézve (amit a sérülékenység miatt néznek a befektetők) csak korlátozott mozgásteret ad (pláne, hogy ez a fölös tartalék is eltűnik, ha a bankoktól rövidtávon kölcsönvett – swapolt – eurót kivonjuk belőle.

HA AZ ÁRFOLYAM STABILITÁSA – AMIT OLY SOKSZOR HANGOZTATOTT A KÖZELMÚLTBAN A KORMÁNYZAT – TÉNYLEG FONTOS CÉL, AKKOR A KAMATEMELÉST NEM LEHET ELKERÜLNI.

Lehet érvelni amellett, hogy a magas bérnövekedés miatt a forintnak gyengülnie kell némileg, hogy a hazai termelés versenyképessége fennmaradjon. Ez néhány forintot jelenthet éves szinten, de ami most zajlik, az talán már sok. Azért is, mert a deviza gyengülése a lakosság hangulatát, várakozásait befolyásolja, és tartósan emelheti az inflációt. Ez pedig idővel a hosszú lejáratú hozamok emelkedését, a kamatköltségek növekedését eredményezheti.

Bár az olajárak példátlan esése miatt az infláció bizonyára mérséklődni fog, a maginfláció még a legutolsó adatok alapján is gyorsult, érdemes lehet óvatosnak lenni.

A kamatemelésnek egy fontos kockázata van: mégpedig az, hogy megemeli az adósok törlesztési terheit, és akkor sújtja a gazdaságot, amikor éppen a koronavírus miatt világgazdasági recesszió hatásait nyögi. Ez a veszély ugyanakkor a szerdai bejelentésekkel – miszerint év végéig senki nem fog törlesztőrészleteket fizetni a bankjának – lényegében megszűnt.

AZ MNB ÉS A KORMÁNY OLYAN MOZGÁSTERET ALAKÍTOTT KI MOST MAGÁNAK, AMIVEL A FORINT FÉKTELEN LEÉRTÉKELŐDÉSÉT MEGGÁTOLHATJA – HA AKARJA.

Bár a gyengülés beleillik abba a trendbe, amit a régióban tapasztaltunk (a cseh korona is gyengült kb. tíz százalékot az elmúlt napokban), azért az MNB-nek lesz lehetősége élni azzal az eszközével, hogy megemeli a kamatokat. Nem várható, hogy ez azonnali több tízforintos hatást váltana ki, hiszen azért jelenleg a világgazdasági válság igazgat, de a további gyengülő trendnek véget vethet. A jövő héten esedékes, negyedévente kiemelt jelentőségű kamatdöntő ülés erre pazar lehetőséget nyújt.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.