Nagyon sok pénzzel is lehet elnökválasztást bukni

picture

Michael Bloomberg ringbeszállásával új erővel söpör végig az amerikai médián a kérdés, mire lehet elég, ha egy jelöltnek nagyon sok pénze van. Az biztos, hogy Bloombergnek – bár politikai kvalitásait három New York-i polgármesteri ciklusa ellenére (vagy éppen azért) sokan megkérdőjelezik, illetve szemére vetik, hogy volt már republikánus és független is, mielőtt 2016-ban jelentős összeggel beszállt a demokraták támogatásába – nagyon sok pénze van: a Forbes idei listáján a világ 9. leggazdagabb embereként szerepel több mint 57 milliárd dolláros vagyonnal.

És a pénznek központi szerepe lesz kampányában is: nemcsak a már most, a versenybe való beszállását hirdető reklámspotokban szerepel gazdagsága mint a sikeres üzleti múlt, illetve a problémákat megoldani, cselekedni képes (problem solver / doer) voltának bizonyítékaként, de bejelentése szerint nem is kíván kis adományokat gyűjteni, illetve kihagyja az előválasztás első fordulóját is, amit alighanem vásárolt médiamegjelenésekkel is kompenzál.

A howmuch.net összeszedte, hogy az amerikai szövetségi választási bizottság (Federal Electral Comission) adatai alapján hogyan alakult 1980 óta az elnökjelöltek illetve a nagy pártok regisztrált költése – ez látható az alábbi képen (kicsit lejjebb nagyobb felbontásban, a képet a keretben mozgatva is bogarászható). A költések összehasonlíthatósága érdekében az inflációval kalkulált 2019-es értéken kapott összegek szerepelnek minden jelölt esetében – de valójában, ahogy a cikk siet leszögezni, több, a kampányfinanszírozást és költést érintő szabályváltozás miatt az összevetés nehéz, illetve a médiatér átrendeződése és az internet megjelenése is fontos összetevője annak, hogy az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb összegeket költöttek a pártok.

Látható, hogy 2000 előtt senki nem ment 400 millió dollár fölé, és az is, hogy a mostani költések nagyjából az 3-5-szörösét teszik ki a 80-as évek szintjének. Ugyanakkor a legmagasabb költés rekordját a demokraták tartják a 2008-as Obama kampányra fordított 1,3 milliárd dollárral.

Akkor ez hozta is a győzelmet, de ha megvizsgáljuk a legtöbbet költő jelölteket, illetve összességében a legtöbbet költő kampányokat, árnyaltabb a kép. A top5 legdrágább kampány, a pártok összesített költése alapján:

  1. demokraták, 2008: 1,3 milliárd dollár – nyertek
  2. demokraták, 2016: 884 millió dollár – buktak
  3. demokraták, 2012: 858 millió dollár – nyertek
  4. republikánusok, 2008: 739 millió dollár – buktak
  5. republikánusok, 2016: 708 millió dollár –nyertek

Azaz 5-ből kétszer hiába volt a sok pénz, mondhatnánk. És persze jól hangzik, hogy a pénz nem minden, de az ábrát figyelve azért a kép minden irányba erősen árnyalható. 1980 óta ugyanis tízből négy olyan választás volt, amin nem a többet költő párt jelöltje győzött, és ebből három esetben a hivatalban levő – több szempontból, így a médiamegjelenésekben is előnyben induló – elnöknek sikerült így a duplázás (Reagen 1984, Clinton 1996, Bush 2004).

Az ábrán a belső kör és az ahhoz kapcsolódó összeg jelzi a legtöbbet költő jelölt – az elnökjelölt –, a külső kör, és a valamivel nagyobb összeg a teljes párt kampánybüdzséjét. Ha a pártok után a jelöltek toplistáját is megnézzük, hasonló képet kapunk – a sok pénz nyerő, de nem feltétlen:

  1. Obama 2008: 898 millió dollár – nyert
  2. Obama 2012: 839 millió dollár – nyert
  3. Clinton 2016: 621 millió dollár – veszített
  4. Romney 2012: 536 millió dollár – veszített
  5. Bush 2004: 493 millió dollár – veszített.

Az összegekből az mindenesetre látható: Bloombergnek, ha akarja, az sem okoz különösebb gondot, hogy zsebből lepipálja még Obama 2008-as rekordköltését is. Adná magát a gondolat, hogy azért Trumpnak is van miből költenie – de a különbség igen jelentős a két milliárdos között, a már hivatkozott Forbes listán Trump bő 3 milliárd dollárosra tett vagyonával csak 715 helyen áll a világ leggazdagabbjai között. Nagyobb gond ennél, hogy lista ide, Forbes oda, Trump esetében sokszor megkérdőjelezték már, hogy ténylegesen van-e ekkora vagyona. Karizmája viszont biztos erősebb Bloomberg-énél, saját hívei között, illetve általában a republikánus szavazók között magas a támogatottsága, míg az első elemzések és kommentárok Bloomberg esetében azt is nagyon erősen kétségesnek tartják, hogy versenyben tud-e a maradni az előválasztások első komolyabb fordulója, a március 3-i szuperkedd után, amikor egyszerre 14 államban tartanak előválasztást. Persze ne feledjük, 2015 végén-2016 elején a legtöbben azt sem vették komolyan, hogy Trumpnak esélye lenne megnyerni a republikánus elnökjelöltséget…

(Címlapkép: Michael Bloomberg 2019 augusztusában, fotó: Gage Skidmore /Flickr)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

A Twitter tartozik Donald Trump-nak kb. 100 millió dollárral

Olvasási idő: 4 p
Legalábbis, ha számszerűsíteni próbálnánk annak a reklámnak az értékét, amit az elnöki csipogás jelent a cégnek. Bármelyik social platform megirigyelheti a Twitter 2016 november 8-a – igen, az amerikai elnökválasztás – óta mutatott tőzsdei teljesítményét. A száguldó árfolyamot biztosan nem a felhasználók számának emelkedése indokolta.
picture

A büntetőeljárás árnyékában Trump még harcosabb lehet

Olvasási idő: 2 p
A kereskedelmi háború felpörgetése, nehezebb kínai megegyezés, Törökország és Irán még durvább kritikája lehet Trump válasza az ügyvédje nyilatkozata kiváltotta politikai válságra, de impeachment eljárástól – pláne büntetőeljárástól – nem kell tartania.
picture

Merkelnek mennie kell?

Olvasási idő: 4 p
A Guardian neves publicistája szerint igen, Európa és Németország érdekében. Az első kancellári ciklusát ma 14 éve kezdő Merkel vezette Németország politikáját sok mindenért lehet kritizálni, de méltatlan elvitatni teljesítményét. A költségvetési szigorral kapcsolatos kifogásokat pedig érdemes lesz majd a következő recesszió idején felidézni, amikor szinte csak a németeknek nem lesz gondja fiskális stimulussal javítani helyzetüket.