Nem kérnek a befektetők a világ legnyereségesebb cégéből
Erősen kérdéses, elveszi-e az Alibabától a világ legnagyobb IPO-jáért járó koronát a Saudi Aramco, pedig a több éve tervezett és most decemberben végül megvalósuló tőzsdei bevezetés előtt a világsajtót bejárta az erősen elfogult, és most már a szaúdiak által is ejtett mesés, kétbillió dolláros cégérték. Túl sok kockázat mellet, és egy kis közkézhányaddal induló állami céghez képest nemhogy az elvárt diszkonttal, hanem a szektortársakhoz képest prémiummal lehetne vásárolni: a külföldi érdeklődés várható hiányában a szaúdiak az országon belül próbálják meg ösztönözni a részvényjegyzést. Az Aramco IPO nem lesz más, mint egy újabb „adó” a szaúdi elitnek?
Közeledik a világ legnagyobb olajtársaságának tőzsdei bevezetése (IPO-ja), a befektetők pedig árgus szemekkel nézik az utóbbi években a pénzügyi világsajtóban sokszor fókuszba került Aramco becsült értékét. Tavaly mi is írtunk róla, hogy a szaúdi koronaherceg által megcélzott értékelés – 2 billió dollár – csak nagyon optimista esetben valósulhatna meg, és ezt a nézőpontot pedig valószínűleg nem osztanák a befektetők. Az IPO előkészületei során pedig egyre inkább ezt igazoló hírek érkeznek a nemzetközi befektetői közösségtől, de a szaúdi kormány lépései is arra engednek következtetni, hogy belátták: nemcsak a kétbillió dolláros értékeltség, de még egy 20 százalékkal alacsonyabb árazás is túlzó lehet:
- elmaradó ázsiai, amerikai és európai road show-k,
- billió dolláros (!) eltérések a befektetési bankoktól érkező értékelésekben,
- az eredetileg értékesíteni tervezett mennyiség drasztikus csökkentése (5 százalék helyett a részvények mindössze 1,5%-át tervezik már csak piacra dobni).
A kétbillió dolláros fogadás
A világ legértékesebb cégének tőzsdére lépésével a gazdaságtörténet legnagyobb részvénykibocsátása történhet meg, ha a szaúdi Aramco elég magasnak érzi az olajárat a régóta ígért listázáshoz. Még várnak.
A nemzetközi befektetők nem igazán kérnek az Aramcóból
Az Aramco értékének meghatározását sok tényező, így a szaúdi politikai és az általános geopolitikai helyzet is jelentősen nehezíti, a jelentős, akár billió dolláros szórást mutató nemzetközi becslések ellenére azonban biztosan a világ (egyik?) legértékesebb cégéről van szó – ehhez képest a fenti jelek is arra utalnak, hogy a nemzetközi befektetői közösség távolról nézné legszívesebben az IPO-t, és köszöni, nem nagyon kér a cégből.
Magyarázatként fel lehet hozni, hogy
A VILÁGSAJTÓT BEJÁRÓ, KÉTBILLIÓS ÉRTÉKELÉS EGYEDÜL A KORONAHERCEG FEJÉBEN LÉTEZETT,
és az összeg csak az utóbbi fél évben mérettetett meg valós befektetői értékítélettel. A piacon lévő szektortársak értékeléséhez képest nehezen fogadható el a prémium árazás, dacára annak, hogy operatív szinten talán a leghatékonyabb cég az olajszektorban az Aramco. Természetesen joggal merülhet fel a kérdés, hogy érdemes-e a világ egyik legprofitábilisabb cégét szektortársainak értékelési mutatóival beárazni, ám ettől az egyszerűsítés végett és a cikk terjedelmére való tekintettel tekintsünk el: a jelenleg várható, az eredeti szaúdi elképzeléseknél kb. 20 százalékkal alacsonyabb, 1,6-1,7 billió dolláros értékeltség még mindig kb. 25 százalékkal magasabb, mint amit az integrált szektortársai árazása alapján mondhatnánk (12,5-13-as jellemző P/E mellett a cég 1,4 billió, EV/EBITDA alapon 1,3 billió dollár körüli értékeltséggel bírna).
Nem is beszélve arról, hogy az állami cégek általában diszkonton kelnek el az IPO-k során, annak érdekében, hogy széleskörű befektetői kört vonzanak. Különösképpen akkor igaz ez, amikor az állam további részvénypakettek eladását tervezi (ezt még nem deklarálták, ám ha alapvetően 5 százalékot szerettek volna értékesíteni, akkor ez a valóságtól nem esik feltétlenül messze, hogy ezt később meglépnék). Ráadásul nem egy “sima” állami cégről van szó, aligha könnyíti az árazást és az értékesítést a politikai és geopolitikai kockázat: a szaúdiak megítélésén sokat rontott az újságírógyilkosság, Dzsamal Hasogdzsi brutális kivégzése, de a kvázi puccs is, melynek során a szaúdi elit és a királyi család több tagját a rijádi Ritz-Carlton Hotelben tartotta fogva Mohamed bin Szalman koronaherceg. És persze ott van a drón- vagy egyéb támadás lehetősége, mint azt májusban láttuk, amikor a szaúdi határokon túlról támadták az Aramco létesítményeit.
Lenne indok a diszkontra a tőzsdei bevezetésnél, ennyit biztosan állíthatunk.
Majd eladják a hotelben?
A koronaékszert azonban valószínűleg politikai okokból nem adhatják el még olcsóbban, az presztízsveszteség lenne – hiszen így is 20 százalékot engedett a szaúdi herceg a megálmodott eredeti kétbilliós árból. Így a külföldi kereslet hiányát a barátok nagyobb szerepvállalásával, hitellel felturbózott lakossági részvétellel próbálják a szaúdiak pótolni – a szaúdi pénzügyi felügyelet lehetővé tette, hogy dupla annyi lombardhitelt kapjanak a lakossági befektetők, és bónusz részvényeket kaphat minden szaúdi lakos, akik 6 hónapnál hosszabb ideig tartják a részvényt –, ám vevői oldalról nézve az IPO még így is tekinthető egyfajta jövedelmi elvonásnak, hiszen relatív drágán „kell” jegyezniük az Aramcóból. Azt azonban már láttuk, hogy nyomásgyakorlásra Mohamed bin Szalmannak vannak az előbb említetteknél barátságtalanabb eszközei is.
Legkésőbb december 11-én kiderül a végső ár a külföldi részvételi aránnyal együtt, mindenesetre egészen ironikus lenne, ha alacsony külföldi hozzájárulással zárulna le az ARabian AMerican oil COmpany (ARAMCO) jegyzése, ami erősen kérdéses, hogy le tudná-e taszítani az Alibabát a „világ legnagyobb IPO”-jáért járó – 25 milliárd dolláros – trónról.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
