A kétbillió dolláros fogadás
Szaúd-Arábia 2015 végén jelezte először, hogy költségvetési deficitjének csökkentésére és a Vision 30 nevű reformprogram finanszírozására – utóbbi egy széleskörű, az olajfüggőség csökkentését célzó fejlesztési terv – hajlandó „beáldozni” az óriás Saudi Aramco tulajdonának 5 százalékát. Az eladásból 100 milliárd dollárt remélnek. Ezzel az értékeléssel a gazdaságtörténet eddigi legnagyobb IPO-ja (részvénykibocsátása) valósulhat meg, az Aramco pedig egyben a világ legértékesebb tőzsdén jegyzett cégévé válna.
A szaúdi herceg által 2 billió (2,000 milliárd) dollárra becsült cég debütálására viszont egyelőre tovább kell várni, mivel ismételten kitolták a listázás időpontját, most épp 2019-re. A csúszás hátterét, és persze azt járjuk körbe, reális-e a tizenkettő nullából álló cégérték?
A 22-es csapdája
Az Aramco a világ legnagyobb szénhidrogén készletével rendelkező vállalata, nagyságrendileg 264 milliárd hordó olajtartalékkal rendelkezik. Ehhez közel napi 10 millió hordós olajkitermelés tartozik, amivel
GYAKORLATILAG MINDEN TIZEDIK HORDÓ OLAJAT AZ ARAMCO PUMPÁL A FELSZÍNRE.
Összevetésképpen: a hozzá legközelebb álló óriás, az amerikai Exxon közel 22 milliárd hordó szénhidrogén tartalékkal és napi 4 milliós kitermeléssel áll a ranglista második helyén.
Látható, hogy a szaúdiak „családi ezüstje” sokkalta nagyobb készletekkel rendelkezik, mint a világ jelenlegi legnagyobb piaci kapitalizációjú integrált olajcége, ugyanakkor ehhez képest
A KÉSZLETEIHEZ MÉRT ARÁNYAIBAN NEM HOZ FELSZÍNRE ANNYI OLAJAT ÉS GÁZT, MINT AZ EXXON.
Ezzel rá is világítottunk a cég értékelési kihívására: hiába van hatalmas kőolajtartaléka – és tudná több mint 70 éven keresztül biztosan fenntartani a jelenlegi kitermelését (264mrd hordó olaj / 3.65 milliárd éves hordó kitermelés), szemben az Exxon 15 évével –, ha azt nem hozza felszínre, akkor nem lesz belőle pénz, amit majd szét tudna osztani osztalék formájában az új részvényesek között. Erősebben fogalmazva: az Aramco-nak van egy jövedelmező eszköze, ami „porosodik”, amit nem hasznosít.
Joggal merül fel az egyértelmű következtetés, hogy akkor a megoldás egyszerű: az Aramco futassa fel a kitermelést. Csakhogy a kitermelést egyrészt az OPEC, másrészt a piaci logika is korlátozza, hiszen ha több olajat dobnak a világpiacra, azzal lenyomják az olajárat. Az Aramco szempontjából most két kedvező fejlemény is történt:
- az OPEC júniusi ülésén a tagországok a kitermelési kvóták emeléséről döntöttek, így az Aramco is többet termelhet, ha a piaci logika diktálta korlát továbbra is áll.
- Az olajár stabilnak tűnik 75 dolláros szinten.
Ennek fényében valószínűleg még magasabb olajárra vár a tőzsdére lépéshez a szaúdi vezetés, ezért is halasztgatták az eredetileg 2018 elejére tervezett bevezetést előbb 2018 közepére, majd az utóbbi hetekben már 2019-re a kibocsátást. Miért pazarolnák és adnák el „olcsón” a céget, ha vélhetőlen lesz lehetőség egy magasabb értékeltségre? Ezt a gondolatmenetet támasztja alá, hogy a fundamentumok alapján inkább magasabb olajárra lehet számítani, a következő években.
Tényleg érhet 2 billió dollárt az Aramco?
A válasz röviden: környezetfüggő a kérdés, magasabb olajár mellett akár igen, de jelenleg nem. Sajnos a cég nem publikál pénzügyi adatokat, azokat először az IPO prospektusában láthatja majd a nagyérdemű, emiatt csak korlátozottan áll rendelkezésre adat, amit fel lehetne használni a vállalati érték becslésére.
Mindenesetre, egy egyszerű hüvelykujj szabályt alkalmazva – ami a vállalat szénhidrogén készleteit veszi alapul, és azt, hogy a hasonló olajmezőket milyen áron adják/ veszik – lehet mondani egy becslést a cég értékére. Ez alapján inkább a 1.5 billió dolláros lenne a valós érték, 25 százalékkal alacsonyabb, mint a kitűzött 2 billió dollár.
Egy másik alternatíva szerint, – ami már közvetlenül olajárhoz kapcsolja az Aramco árát, felhasználva a hozzá legközelebb álló ExxonMobil értékeltségét – 80 dolláros olajárnál éri el a cég a kívánatos cégértéket. Az újabb halasztás bejelentésekor, tavasszal a Brent ára 65 dollár körül volt, azóta viszont 80 dollár közelébe emelkedett. Természetesen mindkét értékelést fenntartással kell kezelni, a kevés rendelkezésre álló információ és rengeteg feltételezés miatt, ugyanakkor adnak egy-egy referencia pontot.
Visszatérve a feltett kérdésre, minden vélt cégérték feltételezés kérdése, ám ha azok földtől elrugaszkodottak, akkor várhatóan nem lesz befektető, aki jegyezne a részvényből. Itt pedig újból vissza tudunk kanyarodni a listázás gyakori elhalasztásához. Feltételezhetően a szaúdi vezetőség is úgy gondolja, hogy a „környezet még nem ért meg” az Aramco eladásához.
(Címlapkép: Fadhili Gas Plant, forrás: Saudi Aramco)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
