Meddig tart az amerikai álom?
A világ minden táján, összesen 121 országban árulják. 10 éve múzeumot kapott. A popkultúra része és még indexet is neveztek el róla. Ez az ikonikus Big Mac, ami idén ünnepli 50. születésnapját.
Amikor Jim Delligatti 1967-ben megalkotta a Big Mac szendvicset, csupán az akkori versenytárs, a Big Boy étterem hamburgerének szeretett volna konkurenciát teremteni. Valószínűleg álmában sem gondolta volna, hogy a Big Mac ilyen karriert fut be. ( Pláne, hogy így lehetett vele a szendvics névadója, a huszonegy éves Esther Glickstein Rose – a Big Mac a harmadik elnevezése volt a szendvicsnek, az első két próbálkozás, az Arisztokrata illetve Kék Szalag Burger kudarcot vallott.) 1968-ban már az összes McDonald’s étteremben árusították a Big Mac burgert, innentől számítják a szendvics születésnapját. A termék ezek után annyira nagy sikernek örvendett, hogy alig egy év alatt már a teljes árbevétel 19 százalékát adta.
A nemzetközi terjeszkedés szintén ebben az időszakban kezdődött, a cég ekkor nyitotta meg első éttermeit Kanadában és Puerto Rico-ban. 1986-ra már 15 országban lehetett a legendás szendvicset, vagy annak valamilyen limitáltan módosított változatát kapni. A McDonald’s (és ezzel együtt a Big Mac) a huszadik századi amerikai álmot testesítette meg, az éttermekben ugyanolyan minőségben és ízben lehetett elérni a menüt, mint az Egyesült Államokban, a berendezés is szinte egy az egyben megegyezett. Így, aki betévedt, az könnyen Amerikában érezhette magát. Emiatt az éttermek nyitásának rendkívül nagy politikai jelentősége is volt. Nem véletlen, hogy Magyarországon nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1988-ban nyílt az első étterem (ami még ma is működik a Régiposta utcában), Oroszországban pedig 1990-ig kellett várni a Big Macre. Mára az eladott Big Mac-ek száma elérte az évi 1,3 milliárd darabot, azaz percenként 2473 darab fogy a szendvicsből a világon (van, aki a harmincezredik darabot fogyasztja élete során).
A szendvics az évek alatt annyira a kultúra része lett, hogy a brit Economist hetilap megalkotta a híres Big Mac indexet, ami a vásárlóerő-paritáson alapul és bár alapos módszertani háttere nincs (elég csak arra gondolni, hogy a McDonald’s maga dönt különböző szempontok alapján az egyes piacokon érvényes árról) jó összehasonlítási alap egy-egy ország relatív drágaságának és jólétének mérésére. A nemzetközi terjeszkedéssel együtt egyre több elemű lett az index, ma már 56 ország szerepel a mérésben.
Az egészséges életmód veszélye
Bár továbbra is nagy népszerűségnek örvend mind a szendvics, mind az étteremlánc, a viharfelhők azért gyülekeznek. A fejlett társadalmakban egyre nagyobb probléma az elhízás. A gyorsétterem-láncoknak talán az egyik legnagyobb csapást ilyen szempontból a 2004-es Super Size Me című dokumentumfilm jelentette, ebben a főszereplő egy hónapon keresztül csak gyorséttermekben evett, és rávilágított az egészségügyi problémákra, amit ezek az ételek okoznak. Ugyanakkor ezen felül is, lassan de biztosan kezdenek átalakulni a fogyasztói szokások. Amerikában illetve Európában ma már egyre szélesebb körben számít fontosnak az egészséges életmód, terjed a vegán, illetve gluténmentes étrend, a McDonald’s-ba ma már nem az amerikai álomért járunk, hanem mert megfizethető és gyors a kiszolgálás, miközben legtöbbünk az egészségtelen életmóddal azonosítja az étteremláncot.
A McDonald’s próbált reagálni a változásokra, látva a gyenge értékesítési adatokat, szép lassan beépültek a zöldségek a kínálatba, a kalóriatáblázatok a tálcákra, de a Big Mac szendvics érdemben nem változott.
A MCDONALD’S PARADOX HELYZETBEN VAN: HA LÉNYEGI VÁLTOZTATÁSOK MELLETT DÖNT, MONDJUK EGY EGÉSZSÉGESEBB BIG MAC FORMÁJÁBAN, AZZAL A SAJÁT ELVEIT ADJA FEL, ELVÉGRE A SZENDVICS A MEGJELENÉSE ÓTA SZINTE UGYANOLYAN, A MCDONALD’S ALAPVETŐ ÉRTÉKÉRE ÉPÍT, HOGY MINDEN TERMÉK AZONOS MINŐSÉGŰ ÉS ÍZŰ, MINDENTŐL FÜGGETLENÜL. HA VISZONT NEM VÁLTOZTAT, AKKOR EGYSZERŰEN NEM TART LÉPÉST A TRENDEKKEL ÉS KÖNNYEN ELVESZÍTHETI A FIATALOKAT, MINT POTENCIÁLIS FOGYASZTÓKAT.
Azért a temetői hangulattól messze vagyunk. Összességében az elmúlt öt évben megérte részvényesnek lenni, a vagyonunk legalábbis 99 százalékkal gyarapodott volna ez idő alatt úgy, hogy az árbevétel csökkent és az utóbbi két évben negatív volt a saját tőke értéke. Ez köszönhető a javuló eredményességnek, miután a költségeket sikerült relatíve alacsonyan tartani, az egyre erősödő bérnyomás ellenére. Az idei évben is elsősorban az eredményesség javulása volt egyelőre a kulcs, az értékesítési számok, részben a vállalati átalakítások miatt, de továbbra is csökkennek, az ún. magas növekedési potenciállal rendelkező szegmensben például év/év alapon 38 százalékkal esett az értékesítés, miközben az amerikai értékesítés némileg csalódást keltő volt.
Bár továbbra sem beszélhetünk hatalmas veszélyekről, az idei teljesítmény, legalábbis árfolyamban mintha mutatná a befektetők aggodalmát a cég jövőbeli növekedésével kapcsolatban.
Attól valószínűleg nem kell félni, hogy eltűnik a McDonald’s a Föld színéről, azt viszont nem tudom, hogy vajon a 100-ik születésnapját is ünnepelhetjük-e a legendás szendvicsnek, ha innovatívabbnál innovatívabb termékek veszik át a régi kínálat helyét. Nem lepődnék meg, ha a Big Mac vegán változatát is láthatnánk majd a menüben. Az viszont biztos, hogy ma a világ legtöbb országában könnyebb Big Mac-et kérni, mint egy pohár vizet, mert a Big Mac mindenhol Big Mac.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
