Brexit-show: lemondások nélkül nincs siker?

David Davis Brexit-miniszter és Boris Johnson külügyminiszter lemondása sok kommentár szerint új helyzetet teremt az EU-ból való kilépés folyamatában, vagy Theresa May kormányának túlélési esélyeiben, esetleg mindkettőben. Szerintem nem ez a helyzet, nem történt semmi váratlan vagy különösebben érdekes, legalább három lényeges kérdésben nem változott érdemben semmi.

picture

Kezdjük a kormányválsággal, most mindenkit ez érdekel a legjobban, holott messze nem ez a legfontosabb.

A KORMÁNYVÁLSÁG NEM A BREXIT-MINISZTER, HANEM DAVID CAMERON MINISZTERELNÖK LEMONDÁSÁVAL ALAKULT KI, KÉT ÉVVEL EZELŐTT, ÉS AZÓTA IS TART.

A tavalyi, a konzervatív pártnak súlyos visszaesést, a parlamenti többség elvesztését eredményező előrehozott választások után még gyengébb is volt May helyzete, mint most.

A miniszterelnök az elmúlt napokban a lehető legközvetlenebb módon alkalmazta a saját lemondásával kapcsolatos zsarolási potenciálját, amikor is felszólította a tervei ellen ágáló minisztereket, hogy vagy álljanak be mögé, vagy mondjanak le. May magabiztosságának alapja az a pontos helyzetértékelés, mely szerint épelméjű tory politikus ebben a helyzetben nem akar a helyére ülni. Davis lemondása után kijelentette, hogy nem támogatja a miniszterelnök elmozdítását a párt illetve a kormány éléről, May-t „jó miniszterelnöknek” nevezte. Boris Johnson, a kormány másik fajsúlyos Brexit-harcosa pedig May ultimátuma után, pénteken a kormánytagok részvételével tartott vacsorán a kormányfőt méltató tósztot mondott, igaz, hétfőn már nem jelent meg az előre egyeztetett programjain.

Igen, kormányválság van, az is marad, de egyelőre a megszokott módon, amelyben tehát

THERESA MAY NEM A KORMÁNYT, HANEM A KORMÁNYVÁLSÁGOT MENEDZSELI – AZT VISZONT REMEKÜL.

Az EU és Nagy-Britannia közötti tárgyalásokat sem zavarhatják meg a lemondások

Egyszerűen azért, mert ahogy erről már két hete megemlékeztünk, Brexit tárgyalások valójában nincsenek. A most lemondott David Davis egy sajátosan értelmezett 4 órás munkakörben dolgozgatott a szívének oly kedves kilépésen, amennyiben idén fél év alatt összesen 4 olyan órát talált a naptárában, amit Michel Barnier-val, az EU Brexit főtárgyalójával folytatott megbeszélésekre pocsékolt el értékes idejéből. Ennél nincs lejjebb, a korábbi nyilatkozatai alapján sokkal kompromisszumkészebb, fiatal, mellesleg fekete öves karatés Dominic Raab egyetlen munkanapján ráverhet Davis tárgyalási eredményeire, ha vannak ilyen ambíciói. Boris Johnson  távozása a kormányból szintén inkább használhat a tárgyalások érdemi elkezdésének, a tárgyalási folyamatot éppen a nevezett urak valamiféle esetleges visszatérése fenyegetheti majd. De az beláthatatlanul messze van, a mai viszonyok között akár hetekbe is beletelhet…

picture

Két éve pusztít a Brexit – és hol van még a vége

A Brexit halad a maga tehetetlenségénél fogva a végkifejlet felé, a mind Európának, mind Nagy-Britanniának borzalmas károkat okozó folyamat visszafordításához vagy kevésbé fájdalmas mederbe tereléséhez megalapozott reményeket nem fűzhetünk.

Az igazi baj továbbra is az EU-val szembeni tárgyalási pozíció hiánya

A múlt hét végén kikalapált May-terv, aminek a kormányon való keresztülverésével összefüggésben éppen friss arcok érkeznek a kabinetbe, egy újabb kísérlet arra, hogy megőrizzék az Uniós tagság legfontosabb előnyeit, miközben eldobnák a hozzájuk tartozó kötelezettségeket.

Arról már May is letett, hogy az árukra (és a szolgáltatásokra nem) vonatkozó vámunión túlmutató együttműködés alakuljon ki a Brexit után, nyilvánvalóan megértette, hogy az EU ebből nem fog hátrálni. A vámunió megoldaná az északír-ír határ problémáját is, és általában is ez a Brexit-tel járó veszteségek minimalizálásának egyetlen életképes lehetősége.

Csakhogy Nagy-Britanniában egyelőre a vámunió nyelvi értelemben is elfogadhatatlan kellően sokaknak, ezért

A MAY-TERV LÉNYEGE, HOGY

  • olyan vámuniót kérnek az EU-tól, amit nem hívnak vámuniónak,
  • ennek megfelelően a vámunióhoz kapcsolódó szabályozás terén nem a közösségi jogra, hanem egy az EU és Nagy-Britannia által létrehozandó „közös szabálygyűjteményre (common rule book) támaszkodnának, nem elfogadva ezzel az Európai Bíróság kompetenciáját,
  • fenntartanák maguknak a jogot, hogy harmadik felekkel szabadon köthessenek kereskedelmi egyezményeket.

Tehát a fantasztikus új javaslat lényege ugyanúgy a cherry-picking, a finom falatok kimazsolázása, ahogy az összes eddigi brit ötlet is erre irányult, a különbség mindösszesen annyi, hogy már jóval kisebb az ambíció, a maximális program is bőven szerényebb, mint akárcsak pár hónappal ezelőtt, amikor még a pénzügyi szolgáltatások beemeléséről is álmodtak. Azonban ez a csökkentett program is csupán egy állomás a realitásokkal való szembesülés rögös útján.

Michel Barnier, EU főtárgyaló azzal kommentálta a May-tervnek a lázadó miniszterek torkán történő sikeres letuszkolását, hogy 1, örül, 2, várja a hivatalos változatot, mert, 3, meg kell vizsgálni, hogy a javaslatok vajon „működőképesek-e, életképesek-e, figyelemmel az Európai Tanács Brexit tárgyalásokkal kapcsolatos irányelveire”. Aki veszi a fáradtságot, és megnézi ezeket az irányelveket, az szomorúan kénytelen megállapítani, hogy nem, a régi-új brit javaslatok nem működőképesek, nem életképesek.

Az EU-t tessék figyelni

A Brexit-hírfolyam legnagyobb kongnitív csapdája az, hogy mivel értelemszerűen Nagy-Britanniában kelti a legnagyobb viharokat, a megfigyelők jelentős része hagyja magát lekötni az ottani történések követésével, ami azzal a kockázattal jár, hogy túlbecsülik a brit belpolitika jelentőségét a kérdésben. Holott a történet főszereplője az Európai Unió, amelynek manapság jószerével a Brexit az egyetlen lehetősége, hogy erőt, nyugalmat, és egységet mutasson, kifelé és befelé egyaránt, és ezt a lehetőséget minden jel szerint nem is áll szándékában elszalasztani. Mellékesen: Theresa May miniszterelnökségét is sokkal inkább fenyegeti legújabb tervének az EU általi, várható visszautasítása, mint a hozzá egy pillanatig sem lojális, Brexit-harcos, bajkeverő minisztereinek távozása.

Ez a csapda, a brit belpolitikai történések jelentőségének félreértése a brexit-tel kapcsolatos alaptalan optimizmus legfőbb melegágya. A mostani káosz esetében is ez a helyzet, sokan egy szép, barátságos, dicsőséges brexit képét vizionálják  a hírek hallatán –

HOLOTT AZ, HOGY LEMONDÁSOK NÉLKÜL NEM JÖNNEK A SIKEREK, EGYÁLTALÁN NEM JELENTI AZT, HOGY DRÁMAI LEMONDÁSOKKAL ELKERÜLHETŐK A KATASZTRÓFÁK.

 


Ajánló

picture

Két éve pusztít a Brexit – és hol van még a vége

Olvasási idő: 12 p
A Brexit halad a maga tehetetlenségénél fogva a végkifejlet felé, a mind Európának, mind Nagy-Britanniának borzalmas károkat okozó folyamat visszafordításához vagy kevésbé fájdalmas mederbe tereléséhez megalapozott reményeket nem fűzhetünk.
picture

2018 - egy nagy pénzügyi kísérlet végére ért a világ

Olvasási idő: 10 p
Kitart az optimizmus még idén is, vagy pedig már minden túl drága és elkerülhetetlen a korrekció?
picture

Lágyan vagy keményen? - Alaptalan remények a Brexit körül

Olvasási idő: 5 p
Az EU számára túlélés parancsa, hogy a kilépést választó országnak látványosan rosszul kell járnia.