Mit üzen a befektetőknek Donald J. Gorbacsov, a gazdaságpolitikus?
Nagy fordulat szem- és fültanúja lehetett a mögöttünk hagyott hétvégén, aki követte az Egyesült Államok pénzügyminiszterével készült interjút a Trump-adminisztrációval amúgy barátságos Fox News tévécsatornán. Scott Bessent, Soros György korábbi, bizonyítottan rendkívül tehetséges munkatársa pénzügyminiszterként az államadósság menedzselhető pályára állítására fókuszált mindeddig, és valószínűleg ez így lesz ezután is – de nagyon másképp, mint ahogy eddig gondolta. A következőkben kifejtett fordulat oka nem túl bonyolult:
AZ EDDIGI IRÁNY HOZZÁVETŐLEG NÉGY HÓNAP ALATT MEGBUKOTT, KI KELL PRÓBÁLNI VALAMI MÁST.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, ugorjunk vissza az időben kerek negyven évet, és gondolataink szárnyán Washingtonból egyenesen Moszkvába repüljünk.
Hova tegyem a pénzem?
A hvg360 kéthetente megjelenő prémium hírlevelében a legérdekesebb befektetési trendekről olvashat a Concorde Csoport szakértőitől, akik azt vallják: a megtakarításainkról hozott döntéseink ugyanúgy követhetik a hétköznapi józan ész útjait, mint bármi más az életben. A hírlevelet a megjelenést követően változatlan formában közöljük a Concordeblogon.
Feliratkozás a hvg360 hírlevelekre ITT.
Padlógáz rosszkor
1985-ben az orvostudomány csodáival életben tartott gerontokraták után a játékosan fiatal, ötvennégy esztendős Mihail Szergejevics Gorbacsov lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának Főtitkára. A fegyverkezési versenybe, az afganisztáni háborúba, és egyáltalán a szocializmus több mint hat évtizede tartó építésébe gazdaságilag belenyomorodott birodalom hatalmi csúcspontjain világossá vált, hogy valamit tenni kell, mert ebből így nagyon nagy baj lesz.
Gorbacsov utóbb a glasznoszttyal és a peresztrojkával, tehát a nyíltság és az átalakulás meghirdetésével ment a mennybe, ami a nyugati megítélését illeti, és valóban, soha nem lehetünk elég hálásak neki, hogy partner volt a hidegháborús feszültség csökkentésében, a kelet-európai szovjet külső birodalom – benne Magyarország – békés feladásában, és amiért otthon sem alkalmazott erőszakot a rendszer, és végső soron a Szovjetunió szétesésének megakadályozása vagy késleltetése érdekében. De az első ötlete egy másik program volt 1985-ben: az uszkorenyije, azaz a gyorsítás programja.
A gyorsítás alaptétele, hogy a gyengélkedő gazdaságon padlógázzal lehet segíteni: mindent erőteljesebben, mindent lendületesebben kell csinálni, elvtársak, és akkor kihúzzuk magunkat a gödörből. A szocialista tervgazdaságba oltott hadikommunizmus rendellenességeinek lényegével nem volt tisztában, aki azt remélte egy pillanatig is, hogy az intézményesített erőforráspazarlás, az ideológiával, hatalommal, félelemmel helyettesített gazdasági racionalitás felpörgetése bármi jót hozhat a gazdaságban.
Két év sem kellett, amíg az ilyen téren nehezen mozduló szovjet vezetés felismerte, hogy ez nem járható út, a rosszul működő rendszer erőltetetten túlfűtött működtetése nem jobb eredményekre vezet, hanem éppenséggel még inkább felszínre hozza a bajokat, a töréspontokat, a strukturális gyengeségeket.
Scott Bessent minapi interjúja, illetve a Trump által személyesen megharcolt, folyamatban lévő adótörvény azért emlékeztetet a mind időben, mind térben, mind kontextusában távoli szovjet gyorsításra, mert a gazdasági bajokra, és azon belül elsősorban az államadósság menedzselésére egészen más gyógyszert ajánlott, mint eddig. Nem valami alapvető változásról van már szó, hanem alapvetően ugyanannak az erőteljesebb műveléséről.
A Trump 2.0 gazdaságpolitikájának a vámok mellett a másik talpköve a költségvetési kiadások lefaragása volt. Emlékszünk, Elon Musk kapta a feladatot, hogy a műfaj argentin kiválóságától ajándékba kapott, ezüstösen csillogó láncfűrészével lemetélje a szükségtelen nyúlványokat a szövetségi költségvetés kiadási oldaláról. A műtét elemi számtana eleve azt indikálta a még oly távolról, innen Magyarországról, a Concorde-ból figyelő közönségnek is, hogy a lényeges tételekhez nem tud majd hozzányúlni. Kárt okozni persze tud, a gazdasági növekedést csökkentheti, politikai problémákat generálhat, de egy ilyen logikájú és kivitelezésű kiadáscsökkentéssel
A VÁMOKBÓL REMÉLT EXTRA BEVÉTELEKKEL EGYÜTT SEM FOGJA MEGGYŐZNI A PIACOT ARRÓL, HOGY KISEBB HOZAMOK MELLETT IS ÉRDEMES FINANSZÍROZNIA AZ AMERIKAI ÁLLAMADÓSSÁGOT.
Bessent célfüggvénye bevallottan a tízéves amerikai állampapírok hozama, ami azért kellemetlen egy politikusnak, mert ez objektív, kemény tény, lévén egy szám. Ez a szám pedig nem csökkent a Trump-kormányzás hónapjaiban, hanem emelkedett, és makacsul ragaszkodik ehhez a megemelkedett állapotához.
Ki kellene növekedni
Bessent terve az volt, hogy a csökkenő költségvetési hiány természetesen visszaveti ugyan a gazdaság összkibocsátását egy időre, de lenyomja mind az államadósság, mind a magánadósságok refinanszírozásának költségeit. Közben a szabályozás lazításával lenyomott nyersanyagárak, a kissé leengedett dollárárfolyam, és az ipari kapacitások vámpolitikával kiváltott hazatelepítési hulláma által gerjesztett beruházási aktivitás – a dübörgő technológiai forradalommal egyetemben – az elnöki ciklus közepére újra erőteljes növekedést generál az amerikai gazdaságban.
Azzal, hogy az érdemi kiadáscsökkentés megbukott, és a képlet kötvénypiaci lába kiesett, az elképzelés dugába dőlt. Magasan ragadt kötvényhozamok, a vámpolitika által fenyegetett inflációs várakozások mellett a gazdasági aktivitás visszaesése már nem olyan ár, amit a nagyobb jó érdekében Trump és Bessent ki mer fizetni. Telnek a hónapok, lassan a negyedévek, közelednek a 2026 novemberi időközi kongresszusi választások, a kezdeti gyors beavatkozás lehetősége – amit Bessent az induláskor a hatékony cselekvés egyedüli időablakaként jellemzett – elmúlt, ennyi volt, az eredmény pedig kudarc és zűrzavar.
Ebben a helyzetben nyilatkozott úgy az amerikai pénzügyminiszter a hétvégén, hogy az adósságprobléma megoldását az jelenti, hogy ki kell növekedni. A nominális gazdasági növekedésnek nagyobbnak kell lennie, mint az államadósság növekedésének, és így kell csökkenteni a GDP-arányos államadósságot. Nincs itt semmi látnivaló. Mindez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az amerikai gazdaságpolitika visszatér ahhoz a felfogáshoz, amiben a világ fejlettnek mondható gazdaságai működnek évtizedek óta: igen, természetesen az államadósság nagyobb része tekintetében fel sem merül, hogy reálértélemben visszafizessék, ellenkezőleg, kifejezetten az a cél, hogy szépen, lassan, elviselhető tempóban elinflálják.
Nem a költségvetési normalizáció, nem az ezt honoráló kötvénypiaci hozamcsökkenés a megoldás, hanem a gyorsítás. Egy mindenki által fenntarthatatlannak gondolt, költségvetési és monetáris stimulusokra, mint drogokra rászokott, abszolút szintjüket tekintve is fenyegető adóssághegyek árnyékában működő gazdasági szisztéma még erőteljesebb működtetése.
SCOTT BESSENT SZAKÉRTŐ IRÁNYÍTÁSÁVAL A 2025-ÖS TRUMP AZ 1985-ÖS GORBACSOV – ÉS TEGYÜK HOZZÁ: A 2021-2024 KÖZÖTTI BIDEN – GYORSÍTÁS-POLITIKÁJÁHOZ TÉR MEG,
amiben nem lesz semmi új, semmi forradalmi, mert így működik a világ, amíg tud. Amikor pedig majd ez a huszonegyedik századi globális uszkorenyije kifullad, és eljön a mélyebb átalakulás, és a teljesebb nyíltság ideje, akkor egy dologban szinte egészen biztosak lehetünk: az éppen mögöttünk hagyott években mért infláció már megint lényegesen magasabb lesz annál, mint amekkorát korábban a legtöbben reméltek.
Befektetni ennek alapos megfontolásával legyenek szívesek.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
