The True North strong and free!
Az igaz észak erős és szabad! Az elmúlt hetekben többször szerettem volna írni Kanadáról, mert az amerikai vámok fényében szuper izgalmas az északi ország helyzete, de olyan gyorsan pörögnek az események, hogy nem volt erre lehetőség.
Long story short: Kanada és az Egyesült Államok roppant komoly szimbiózisban éltek egymás mellett. A két ország között a gazdasági egybefonódások az energetikában és a kereskedelemben olyan erősek, mintha egy unió lennének, sőt az 1994-es NAFTA óta a kereskedelem területén szinte azok is. A NAFTA-t 2020-ban aztán felváltotta a USMCA, amit akkor Donald Trump a tőle megszokott letisztult egyszerűséggel “fantasztikusnak” nevezett.
MINDENNEK AZONBAN ÚGY TŰNIK, VÉGE.
Ami öt éve fantasztikus volt, az a mostani Trump 2.0 adminisztrációnak már kevés. Az elnök Kanadát szövetséges állam helyett mára már csak az “51. tagállamként” emlegeti. Az először gegnek vélt kolonizációs szándékot már olyan sokszor ismételte el, hogy minden kanadai arcára ráfagyott a mosoly, és elkezdtek felkeményedni.
Az írás címében a kanadai himnuszból idéztünk:
The True North strong and free!
Vagyis az igaz észak erős és szabad. Ennek szellemében vette fel a kesztyűt az új amerikai adminisztrációval Doug Ford, Ontario tartomány miniszterelnöke. Ford az amerikai vámok belengetésére azzal reagált, hogy lekapcsoltatja az áramszolgáltatást az USA irányába, ami másfél millió amerikai háztartást érintene. Erre persze Trump egy újabb kirohanásában egy napon belül megduplázta a korábban ígért vám mértékét. (Némiképp hűteni tudta az indulatokat, hogy Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter beszélt Forddal.)
Concorde Podcast+: South Park lett a világ
Az amerikai-kanadai viszony alakulása a South Park sorozat legcinikusabb részeit idézi. A vámháborúnak ez a relációja hokis hasonlattal élve kezd átmenni egy bodicsekekkel tarkított kemény meccsből egy verekedős csatába.
Mark Carney március 14-én váltotta Justin Trudeau-t és lett Kanada miniszterelnöke, miután a liberális párt szavazásán 85,9 százalékot szerzett. Carney-ról érdemes tudni, hogy korábban vezette a Bank of Canadát, és egészen 2020-ig a Bank of England elnöke is volt. Ami nem kis dolog, mert az angol jegybank 1964-es megalapítása óta ő volt az első nem brit származású jegybankelnök.
A lényeg, hogy Carney harcedzett közgazdász, és komoly válságmenedzsment tapasztalattal is rendelkezik. Első nyilatkozata ezt tükrözte is:
We didn’t ask for this fight, but Canadians are always ready when someone else drops the gloves. So Americans should make no mistake. In trade, as in hockey, Canada will win.
A nagy valószínűségű forgatóköny, hogy a helyzet nem eszkalálódik és a közelgő kanadai választások után Trump az új kormánnyal majd megállapodást köt, amit szavazótáborának győzelemként adhat el. Ugyanakkor alapkezelőként azon is el kell gondolkodnunk, mi van ha tévedünk? Mi lesz akkor, ha tényleg egymásnak esnek a felek?
Az alkufolyamat művészetében bevett, hogy valaki groteszk módon magas szintről indítja a tárgyalást, teret adva a későbbi engedményeknek. Ebben az esetben azonban ez a szint már túl magas és
MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY TRUMP AZ 51. TAGÁLLAM HANGOZTATÁSÁVAL JÁTÉKELMÉLETI HIBÁT KÖVET EL.
Kanada számára ez ugyanis így már nem csak egy kereskedelmi háború, a kérdés nemzetbiztonsági szintre került. Hiába lennének nagyobb veszteségeik, vagy kerülne a gazdaságuk akár durva recesszióba is, az ország szuverenitását veszélyben érző, -40 fokban edzett lakosság fájdalomküszöbe nagyságrendekkel haladná meg a déli szomszédjáét.
Az amerikai szavazók számára ugyanis ez az egész valójában nem létkérdés, pár hete eszükbe sem jutott Kanadával összebútorozni. Ha viszont tényleg nem lesz áram, vagy emelkednek az árak, az már érdemi fájdalmat és elégedetlenséget okozna, az amerikai adminisztrációt visszavonulóra kényszerítve.
Bárhogy is lesz, erős üzenet, hogy Mark Carney első külföldi hivatalos útja – a hagyományokkal szakítva – nem az Egyesült Államokba, hanem Franciaországba vezetett, ahol európai szövetségeseivel szorosabb együttműködésre törekszik.
Lehet, hogy a nagy amerikai kolonizációs hullámnak nem csak egy erősebb Európát, de egy Kanada és EU közötti intenzívebb együttműködést is eredményez? Április elején kiderül, milyen irányba megy tovább a vámháború,
DE HA A HELYZET TÉNYLEG ESZKALÁLÓDIK, NEM LESZNEK NYERTESEK, CSAK VESZTESEK.
Viszont addig is az egyértelmű, hogy a liberális párt népszerűsége új lendületet kapott a két ország konfliktusának hatására. Kanadában április 28-ra írták ki a választásokat, érdekes de érthető, hogy az északi ország vezetősége a felkeményedés stratégiáját választotta, míg mondjuk Mexikó az eminens tanuló szerepében igyekszik rendezni az Egyesült Államokkal hasonló konfliktusát.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
