Befektetés háborúban és békében
Ne tessenek megijedni, hiába igényelne a címben jelzett téma tisztességes kifejtése asztalhajlító terjedelmet, én erre fittyet hányok, és gátlástalanul tömörítek. A Háború és béke Tolsztojnál – fordítástól és kiadástól függően – körülbelül három millió betűből áll, mi pedig ebben a concorde-os hírlevélben kihozzuk a témát úgy hétezernégyszázból.
Megjegyzem, már Tolsztoj is gátlástalanul tömörített, hiszen az évezredek óta minden nyelven közszájon forgó és metszően pontos „speciális katonai művelet” kifejezés helyett hányaveti pongyolasággal rendre a sok jó embert érthető okokból felzaklató „háború” rövidítést használta.
Hova tegyem a pénzem?
A HVG360 kéthetente megjelenő prémium hírlevelében a legérdekesebb befektetési trendekről olvashat a Concorde Csoport szakértőitől, akik azt vallják: a megtakarításainkról hozott döntéseink ugyanúgy követhetik a hétköznapi józan ész útjait, mint bármi más az életben.
A hírlevelet a megjelenést követően változatlan formában közöljük a Concordeblogon. Feliratkozás a hírlevélre ITT.
A mi dolgunk persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, hiszen nem akarunk bemutatni egy komplett történelmi korszakot, megrajzolni 580(!) szereplőt, továbbá nem akarjuk ábrázolni általában az embert, mint olyat, ahogy az orosz írófejedelem tette. Egyetlen kérdést szeretnénk megválaszolni:
hogyan kell befektetni háborúban?
A kérdés időszerűségének bizonygatásával nem szeretném hosszan rabolni a kedves olvasó idejét. Igaz, mindannyian tudjuk, hiszen jól el lett nekünk mondva, hogy szerencsés nemzet a miénk, amiért ugye nem a mi háborúnk az, amiben egy szomszédunkat vérezteti és pusztítja két és fél éve a maga háromnapos speciális katonai műveletével egy rémületesen leromlott állapotú, instabil, önsorsrontásban világbajnok agresszív atomhatalom. Ugyancsak semmi közünk ahhoz, ahogy éppen minden korábbinál nagyobb hatótávolságú fegyverrendszerek tömeges alkalmazásával izzik fel az amúgy szünetmentes üzemmódban zajló közel-keleti háborús káosz. Ahhoz meg aztán végképp semmi közünk, hogy az Egyesült Államok és Kína gyorsuló ütemben csúsznak bele egy hidegháborús viszonyrendszerbe.
Semmi közünk mindehhez, tényleg semmi – mindösszesen csak az életünk múlik rajtuk.
Jobb esetben csak az életminőségünkre, a legszűkebb értelemben vett gazdasági lehetőségeinkre vetnek árnyékot a világban zajló háborúk. Így vagy úgy, de mindenképpen hatással vannak azon erőfeszítéseink sikerére, amelyekkel a megtakarításaink okos befektetése révén igyekszünk elmenekülni az infláció elől.
A kérdésünkre, mely szerint hogyan kell befektetni háborús időkben, két válaszom van, látszólag ellentmondanak egymásnak, de szándékom szerint ki fog derülni a kedves olvasó számára, hogy az ellentmondás csak látszólagos.
Az első válaszom az, hogy pontosan úgy kell befektetni háborús időkben, ahogy bármikor máskor.
Ez elsőre talán cinikusan és érzéketlenül hangzik, pedig sajnos egyszerűen csak a realitás talaján áll. Az a kellemetlen belátás húzódik meg mögötte, hogy
mindig háború van. Mert mindig van háború.
A béke regionális és ideiglenes állapot az emberiség által belakott bolygón. Amióta a gazdaság globalizálódott, amióta a pénzügyi befektetések is meglehetős szabadsággal áramlanak a kontinensek között, amióta a médiahálózatoknak köszönhetően kognitív pszichológiai értelemben egy világfaluban élünk mindannyian, azóta végképp nem mondhatjuk azt szinte soha, hogy a befektetői környezet, amiben mozgunk, mentes lenne egy vagy több éppen zajló háború hatásaitól. Az ég kék, a fű zöld, a Föld számos pontján éppen háború dúl.
Célravezető befektetői gondolkodásmódra lefordítva ez azt jelenti, hogy megtakarítóként, befektetőként ne tessék pánikolni csak azért, mert iszonyatos és felesleges tragédiákat, ipari méretű vérszivattyúkat, tömeggyilkosságokat működtetnek embertársaink a reménytelen butaság és a parttalan gonoszság legnagyobb dicsőségére.
Tessék csak „nyugodtan” befektetni. „Stat crux dum volvitur orbis.” – befektetési guruk bölcsessége és háromkilós pénzügyi szakkönyvek helyett a 940 éve alapított karthauzi szerzetesrend jelmondatát ajánlom szíves megfontolásra, amely magyarul úgy hangzik, hogy „A kereszt áll, miközben a világ forog.” Az emberi társadalmak munkamegosztási rendszerének működési elvei, a civilizációnk talapzatai talán kevésbé magasztosak, de tapasztalatokra és tapasztalásokra épülnek. Az építő, gazdálkodó, jövőre készülő, feltaláló, kifejlesztő, innováló, versengő emberi közösségek puszta létezésüknél fogva nem tudnak megszűnni közgazdasági értéket előállítani. Az ember alkot, gazdasági értéket is teremt, miközben a világ forog.
A vállalatok beruháznak, ezek jelentős része termőre fordul, a kötvények, hitelek többségét visszafizetik, a devizák néha meghalnak, de általában előtte sokáig élnek. A szakszerűen és kellő óvatossággal menedzselt portfóliók általában hozzák azt, amit elvárhatunk tőlük, háborús időkben is.
A „háborús idők” kifejezés ízlelgetésével, jelentésének szűkítésével eljutunk a kérdésünkre adott második válaszomhoz is. Mert hát mit is jelentenek, mit jelenthetnek a háborús idők, ha egyszer mindig háború van, ha egyszer mindig van háború?
A befektetések kezelése szempontjából nem az a tragédia számít háborúnak, amiben rengeteg embert meggyilkolnak, megnyomorítanak, megerőszakolnak, földönfutóvá, árvává és özveggyé tesznek, büntetlenül, éveken vagy évtizedeken át. A befektetései értékállóságát tekintve sem Önnek, sem senki másnak nem kell aggódnia, ha mindez olyan helyen és olyan módon történik, hogy az nem befolyásolja a legfontosabb gazdaságok növekedési potenciálját és/vagy inflációs kilátásait.
Azok az évek számítanak háborús időknek a befektetéseink alakítását illetően, amelyekben a nemzetközi rendszer meghatározó nagyhatalmai és szövetségeseik háborúznak egymással vagy egymás szövetségeseivel. Más nem számít. Az 1990-es évek délszláv háborúi nem számítottak. Az 1991-es és a 2003-as iraki háború nem számított. Az afganisztáni háborúk nem számítottak. Szíria megsemmisülése nem számított. Jemen megsemmisülése a legutóbbi időkig nem számított. Az azeri-örmény háborúk nem számítanak.
Ha ellenben a nemzetközi rendszer legfontosabb játékosai vannak gyorsuló mozgással egy ütköző pályán, akkor ajánlatos másképp gondolkodni befektetőként, már jóval azelőtt, hogy lőni kezdenének. Az USA és Kína viszonyrendszerét például már évek óta úgy célszerű nézni befektetőként, mint amit az egyre inkább durvuló konfrontáció határoz meg, és nem az amúgy még nagyon is viruló gazdasági együttműködés, munkamegosztás.
Az így értelmezett háborús időkben az a teendő, hogy másképp kezeljük a kockázatokat, másképp gondolkodunk a kockázatokról, mégpedig oly módon, hogy
nem a kockázatok valószínűségét próbáljuk megbecsülni, mint „békeidőben”, hanem mindenekelőtt a kockázatok típusait, fajtáit szálazzuk szét.
Kevesebbet számolunk, többet gondolkodunk.
Például látjuk, hogy az utolsó három-négy negyedévben éppen szépen csökken az infláció, de nem hisszük el, hogy tartósan így marad, hiába vannak érdemi gazdasági növekedési kockázatok is, mert a háború, a háborús készülődés, a katonai képességek terén vívott versengés fokozódása inflációt generál és punktum.
Vagy látjuk, éveken keresztül viszkető kézzel nézzük az összehasonlító árazási mutatók alapján olcsó és egyre olcsóbb kínai részvényeket, de nem vállalunk bennük hosszú távon érdemi kockázatot, legfeljebb néhány napos, néhány hetes kifutású ügyletek erejéig tesszük ezt meg.
Az egyes devizák kilátásait, sérülékenységét vagy éppen felértékelődési potenciálját nem csak a gazdasági mutatók alapján mérlegeljük. Nagyobb arányban tartunk dollárt és esetleg svájci frankot annál, mint amennyit pusztán a numerikus kalkulációink alapján ideálisnak tartanánk.
Többfelé osztjuk a pénzünket, földrajzilag, gazdasági szektorok szerint, a számlavezető, vagyonkezelő szolgáltatóink és akár azok működési helye szerint is.
Jobban megbecsüljük a likviditást, azt, hogy nagyon gyorsan készpénzzé tehetünk egy befektetést, kevésbé bánjuk azt is, ha ez kisebb hozampotenciállal jár.
De, és ezen a ponton ér össze a kérdésünkre adott két, egymásnak látszólag ellentmondó válasz, nem vonulunk fedezékbe évekre, a vissza nem fizetés kockázatától mentes eszközökbe, például kizárólag rövid lejáratú amerikai és német állampapírokba, csak azért, mert háborús idők járnak. Ezzel ugyanis csak látszólagos biztonságot vásárolunk magunknak, miközben nagy biztonsággal elégetjük a megtakarításaink reálértékének jelentős részét az infláció áldozati máglyáján.
Végül még egy szempont: a befektetések sikerét fenyegető legnagyobb veszélyforrást háborúban és békében egyaránt a saját pszichés működésünk, érzelmi reakcióink csapdái jelentik, de a háborús híráramlásnak, a háborús pszichózisnak való kitettség idején ez még inkább így van.
Ezen a problémán is azzal segíthetünk, azzal könnyíthetjük meg a saját józan eszünk érvényesülését, amit legutóbb is javasolni voltam bátor: beszéljünk róla, beszélgessünk róla.
Erről a témáról lehetőleg olyasvalakivel is, aki talán ért hozzá valamelyest.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
