Párizsi olimpia: a takarékos luxus?

picture

A fényűzésről és luxusról is méltán híres Párizsban joggal lehetett azt várni, hogy az olimpiákra jellemző elképesztő pénzszórásban és túlköltekezésben is új csúcsok dőlnek majd meg, meglepő módon azonban a 10 milliárd dollár alatt tartott büdzsével az utóbbi évek legtakarékosabb olimpiáját hozták össze.

A tervezett költségek sem szálltak el annyira, mint sok korábbi olimpián. Az eddigi legköltségesebb riói olimpiánál 325 százalékkal lépték túl a tervezett költést, de még Japánban is 130 százalékkal szaladtak meg a kiadásaik az előzetesen várthoz képest. Az Oxford tanulmánya szerint Párizsban 115 százalékkal lehetnek a tervezett összeg felett, amivel nem állnak rossz helyen az olimpiák sorában.

Párizsban a költségeket jobban menedzselték, mint a szervezéshez kapcsolódó botrányokat. Az idei olimpia legnagyobb visszhangját kapó Szajnának a tisztábbá tétele 1,5 milliárd dollárra rúgott, amely az új szennyvízcsatorna mellett magában foglalta a lakosság számára nyújtott anyagi ösztönzőket és számos ehhez kapcsolódó beruházást. Az eredmény érezhetően nem lett kifogástalan, a versenyek fennakadását és a sportólók lebetegedését is a vízminőség számlájára írhatjuk.

A párizsi sikk is szerves része volt az olimpiai mindennapoknak, a város reputációjához illően idén először fordult elő, hogy luxusmárka szponzorált az olimpiát. Ez nem kisebb név volt, mint a számos brandet tömörítő LVMH, amely a tavalyi profitjának 1 százalékát áldozta be az esemény sikeréért. A cég ikonikus márkáinak védjegyei több helyen visszaköszöntek az ötkarikás játékokon, például az éremtartó tálcák klasszikus Louis Vuitton mintájában. A szenvedő luxuspiaci óriás láthatóan minden lehetőséget megragad a gyenge kereslet felpörgetésére, hogy benne legyen a fogyasztói köztudatban.

Az olimpiákkal járó eszméletlen költekezést a rendező országok általában a turizmusban lecsapódó pozitív hatásokkal próbálják alátámasztani. Bár Párizs nem kifejezetten szorul rá a turista áradat odacsalogatására, inkább az ezzel járó presztízs lehetett az elsődleges. A futás királyszámának nevezett férfi 100 méteres síkfutás döntőjére például hírességek, közéleti szereplők tömege ugrott el magángéppel, ezen a napon a magángépek forgalmát lebonyolító Le Bourget reptéren 73 százalékkal több gép szállt le, mint az előző évben.

Az, hogy az olimpia rendezése megéri-e vagy sem, örök vita marad. Mindenesetre a franciáknak az egészen „alacsonyan” tartott költségek mellett is sikerült belecsempészniük a saját stílusuk.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

A hiúság mágnása és a fogyásra ítélt világ

Olvasási idő: 5 p
Az emberi hiúságra és hiányos önértékelésre épített vállalkozások hatalmas vagyonokat termelnek ki. Legyenek akár gyógyszergyárak, akár luxuskonglomerátumok. Jaksity György, a Concorde alapítójának írása.
picture

Élsport: néhány év csillogás, de mi jön utána?

Olvasási idő: < 1 p
Sok élsportolónak okoz kihívást, hogy az aktív sportolói évek után hogyan folytassa. A professzionális sportolói karrier jellemzően rövid, a visszavonulás után a sportolók nem ritkán vákuumba kerülnek, talajt vesztenek, nem könnyű harminc évesen civil karriert építeni.
picture

A vereség nem opció – Interjú Szilágyi Áronnal

Olvasási idő: < 1 p
A Concorde podcastek elé mindig írunk néhány mondatos felkonferáló szöveget, de a mai epizódnál ettől eltekintettünk és nem lustaságból, hanem mert úgy éreztük, hogy elég annyit mondanunk, mai vendégünk Szilágyi Áron.