Mikor működhet jól a rögzített árfolyamrendszer?
Habár sokan gondolják úgy, hogy a rögzített árfolyamrendszernek csak pozitív tulajdonsága van, azáltal, hogy megkönnyíti vagy eliminálja az átváltást nyaraláskor, továbbá kiszámíthatóbbá teszi a nemzetközi kereskedelmet, az ilyen rendszereknek bizonyos helyzetekben komoly hátulütőik is lehetnek.
Cikksorozatunkban részleteztük a legfőbb olyan eseteket, amelyek bemutatják, milyen veszélyeket rejthet, ha nem megfelelően alkalmazzák a rögzített árfolyamrendszereket vagy valutauniókat:
- A 19. században az Egyesült Királyság és Kína közötti kereskedelmi egyensúlytalanság tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz, politikai és társadalmi feszültségekhez, deflációhoz és végül katonai konfliktushoz vezetett.
- Az első világháború után az aranystandard, amely gyakorlatilag rögzített valutaárfolyam-rendszerként működött, helytelen gazdasági szabályozásokkal egy deflációs adósságválságot eredményezett, amit köznyelven csak a nagy gazdasági világválságnak hívnak. Ez elviselhetetlen szenvedést okozott a társadalomnak, és teret adott a szélsőséges politikai pártok felemelkedésének, ami végül megalapozott a második világháborúnak. Az aranyalap visszatérése a második világháború után ismét rövid életű volt, de sokkal kevesebb fájdalommal járt.
- Az 1980-as és 1990-es években a rögzített valutaárfolyamok a kereskedelmi hiánnyal, eladósodottsággal és rossz gazdasági politikákkal kombinálva világszerte dominószerű valuta- és adósságválságot okoztak, amelyek a legrosszabb esetekben komoly zavargásokhoz és politikai instabilitáshoz vezettek az adott országban, valamint Oroszország esetében drámai politikai változásokat hoztak, amik a mai napig kihatással vannak a világra.
- A 2000-es években a Kína és az Egyesült Államok között kialakult kvázi rögzített valutaárfolyam-rendszer hatalmas egyensúlyhiányhoz vezetett a kereskedelemben és hatalmas lakáshitelezési buborékot eredményezett a nagy költségvetési hiánnyal működő hitelezett országoknál. És ott van az döcögő európrojekt, amely hasonló a problémákkal küzd, és gátolja egyes országok gazdasági növekedést és versenyképességet.
Ezért fontos megérteni, hogy mik azok a feltételek, amik szükségesek egy optimálisan működő valuta övezethez.
Mundell és az optimális valutaövezet
Robert Mundell kanadai közgazdász munkássága jelentős hatást gyakorolt az optimális valutaövezetek elméletére. Mundell szerint egy optimális valutaövezet legfontosabb jellemzői közé tartozik a munkaerő mobilitása, a tőke szabad áramlása, az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme, valamint a fiskális politikák koordinációja. Ezenkívül fontos az ár- és bérflexibilitás, amely lehetővé teszi a gazdaságok alkalmazkodását a gazdasági sokkokhoz. Az aszimmetrikus sokkok kezelésére szolgáló mechanizmusok, mint például a közös fiskális transzferek megfelelő működése, szintén elengedhetetlen. Ezek az elméleti alapok segítenek megérteni, hogy mi szükséges egy valutaövezet működéséhez, valamint felmérni, hogy hol áll most az eurózóna és milyen változások lennének szükségesek annak hatékonyabb működéséhez.
AZ EURÓÖVEZET ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ OPTIMÁLIS VALUTAÖVEZET KRITÉRIUMAIVAL VEGYES KÉPET MUTAT.
A munkaerő mobilitása az euróövezetben korlátozott, mivel a nyelvi, kulturális és jogi különbségek akadályozzák a szabad mozgást. Bár az Európai Unióban van némi előrelépés ezen a téren, az európai munkavállalók gyakran nehézségekbe ütköznek más országokban történő munkavállalás során. Emiatt áll fenn az, hogy míg Németországban égető a munkaerőhiány, addig pár déli országban erős munkanélküliség uralkodik. Mivel alacsony a munkaerő mobilitása, a munkahelyet kell a munkavállalóhoz vinni, ami hatalmas gazdasági és politikai probléma.
A tőke szabad áramlása jól működik az euróövezetben, köszönhetően az egységes pénzügyi piacoknak és a közös szabályozásoknak. Ennek ellenére a pénzügyi integráció mértéke még mindig változó az egyes tagállamok között, például hiányzik az egységes betétbiztosítás, ami csökkenti a bizalmat az alacsonyabb hitelminősítésű országok bankjaiban.
Az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme az euróövezet egyik erőssége, hiszen a közös piac jelentősen elősegíti a határokon átnyúló kereskedelmet. Azonban az adózási és szabályozási különbségek továbbra is akadályozhatják a teljes integrációt. Sok ország próbál a szabályozások minimalizálásával gazdasági előnyhöz jutni („regulatory race to the bottom”), mint például Magyarország, ami szintén politikai és gazdasági feszültséget szül.
A fiskális politikák koordinációja az euróövezetben korlátozott, mivel a tagállamok saját költségvetési politikát folytatnak. Az Európai Stabilitási Mechanizmus és más pénzügyi eszközök célja ugyan a koordináció javítása, de a közös fiskális politikák hiánya nagyban nehezíti a gazdasági sokkok kezelését. A jelenleg hatalmas az elégedetlenség egész Európában a politikai elittel szemben, ami magas deficittel járó „osztogatásra” kényszeríti a politikai pártokat, amennyiben meg akarják őrizni hatalmukat.
Az ár- és bérflexibilitás szintén kihívást jelent az euróövezetben, mivel a különböző országok gazdasági helyzetei és munkaerőpiacai jelentősen eltérnek egymástól. Erős szakszervezetek, munkatörvények, valamint a valutaleértékelés hiánya több ország számára is megnehezíti, hogy javítsa a versenyképességét, ami politikailag drága belső leértékelésre kényszerítheti az országokat (lásd déli országok).
EZEN TÚLMENŐEN A GAZDASÁGI CIKLUSOK IS SOKSZOR MÁSKÉPPEN ÉRINTENEK EGY-EGY TAGÁLLAMOT, AMINEK KEZELÉSÉHEZ ERŐSEBB SZOLIDARITÁSRA LENNE SZÜKSÉG.
Új kritikák az eurózóna válsága után
Az euróválság után az egyik legkiemelkedőbb közgazdász, Joseph Stiglitz erős kritikát fogalmazott meg az euróval kapcsolatban, Robert Mundell keretrendszerét alapul véve és saját gondolatait is hozzáadva.
Stiglitz rámutatott, hogy az Egyesült Államokban meglévő közös identitás segíti a gazdasági integrációt, míg Európában a nemzeti identitások erős akadályt jelentenek számos Robert Mundell által megfogalmazott fontos kritérium teljesítésében. Egy amerikait kevésbé érdekel, ha Illinois államból át kell költözni Michiganbe, hogy munkát kapjon. Míg egy munkanélküli görög sokkal nehezebben megy el Németországba a különböző identitások miatt, ami megmutatkozik a nyelvi, kulturális és történelmi narratívák szintjén is. Mindez megnehezíti a munkaerő mobilitását és az ár- és bérflexibilitást.
A közös identitás hiánya gátolja a közös intézményrendszer kialakítását is, mindenki valamilyen szinten a saját nemzetét próbálja előnybe helyezni, valamint bizalmatlan a többi, pláne a „rivális” nemzetekkel szemben.
A KÖZÖS KÖTELEZETTSÉGEK ÉS A SZOLIDARITÁS VÁLTJA KI A LEGNAGYOBB ELLENÁLLÁST ÉS VITÁT, ITT JELENT LEGNAGYOBB PROBLÉMÁT A KÖZÖS IDENTITÁS HIÁNYA.
Ezek a gondolatok rávilágítanak arra, hogy az euróövezet strukturális problémái mélyebbek, mint amit pusztán gazdasági intézkedésekkel orvosolni lehetne. Stiglitz véleménye szerint a közös európai identitás hiánya komoly gátja annak, hogy az euróövezet a kívánt gazdasági stabilitást és növekedést elérje. Emellett természetesen számos egyéb probléma is felvetődik, amelyek azonban viszonylag könnyen megoldhatóak lennének, ha a fentebb említett identitásprobléma nem állna fent.
Mi szükséges a jól működő valuta övezethez
Joseph Stiglitz ajánlásai szerint a közös európai identitás erősítése kulcsfontosságú lenne, mivel a nemzeti identitások jelenlegi dominanciája akadályozza a gazdasági integrációt és jó pár Robert Mundell által megfogalmazott kritérium teljesítését, mint a munkaerő szabad áramlása, ár- és bérflexibilitás, közös fiskális politika, közös intézményrendszer, közös hitel. Javasolja továbbá egy közös európai fiskális hatóság létrehozását, amely képes lenne pénzügyi transzfereket irányítani a gazdasági sokkok enyhítése érdekében.
Stiglitz hangsúlyozza a strukturális reformok fontosságát is, amelyek célja a munkaerőpiacok és a gazdasági rendszerek közötti különbségek csökkentése. A bankunió megerősítése és a közös adópolitikai szabályok bevezetése szintén létfontosságú lenne a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében.
Jelenleg Európában az elégedetlenség az aktuális gazdasági folyamatokkal szemben napról napra erősödik. Ennek oka a megfontolatlan gazdaságpolitika, a félig megvalósult integráció, a hibásan működő euró és más meggondolatlan intézkedések. Ennek következtében megerősödtek a radikális politikai pártok. A nemrég lezajlott európai parlamenti választásokon jelentős támogatást szereztek ezek a politikai pártok a vezető európai országokban, ami erős negatív visszajelzés a hatalmon lévő politikusok számára. Mindennek arra kellene ösztönöznie őket, hogy alaposan átgondolják a jövőbeni irányvonalat, és megoldásokat találjanak a mélyebb problémák orvoslására.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
