Van választása! Maduro vagy Maduro!
Négy hónapja még senki se tudta kicsoda Edmundo González, most mégis ő jelenti a legnagyobb fenyegetést 11 hatalomban töltött év után Maduro számára a hétvégén megrendezésre kerülő venezuelai választáson.
Az exdiplomata González március során emelkedett ki az ellenzék soraiból, miután a legnépszerűbb ellenzéki jelöltet, Maria Corina Machadót, a regnáló elnök ellehetetlenítette az indulástól. Az ellenzék nem egyszerűen szembeszélben, hanem egy hurrikánnal szemben kampányol. Például amikor bekerülnek a tévébe, éppen áramszünet lesz, és ezek még csak a legenyhébb módszerek.
Ilyen környezetben nehezen hihető, hogy a közvéleménykutatások reális képet mutatnak, és ne a regnáló hatalom győzelmét jeleznék előre. Ezért is meglepő az alábbi chart, ami ezzel szemben azt mutatja, hogy González-re a megkérdezettek csaknem 60 százaléka szavazna, és ezzel toronymagasan előzi Madurót.
Ne legyenek illúzióink, ettől függetlenül elég valószínű, hogy Maduro fog győzni. Kérdés viszont, hogy a venezuelaiak mit tesznek ezután. Ahogyan az is, hogy a nemzetközi közösség elfogadja-e az eredményt, ha nem, akkor az USA mit lép? Az Egyesült Államok számára ugyanis Maduro újraválasztása egyáltalán nem kívánatos.
Korábban már írtunk a Venezuelával szomszédos Guyanaról, és arról, hogy milyen fontos szerepet tölthet majd be a globális olajpiacon. Az ott található Stabroek Block projekt egy hihetetlen növekedési potenciállal kecsegtető kutatás, az elmúlt évtized legnagyobb és legprofitábilisabb területe.
Naplóbejegyzés: Gyémántok az örökkévalóságnak
Venezuela természeti adottságai, hasonlóan Törökországhoz és Brazíliához, sokkal többre hivatottá tehetné az országot, mint a jelenlegi kőkemény diktatúra, nyomor és hiperinfláció. Az ország rendelkezik a világ bizonyított olajkészletének 18 százalékával.
Ebben szerzett nemrég 30 százalékos tulajdont a Chevron, míg az operátor Exxon a 45 százalékát tulajdonolja. Maduro azonban igényt tartana az olajban gazdag állam egy részére, és bár a konfliktus egyelőre inkább csak retorikai szintű, a guayanai területek megszállásának hangoztatása végtelenül kellemetlen a két legnagyobb amerikai olajvállalat számára.
Az USA és Venezuela kapcsolata korábban sem volt jó, a viszony pedig valószínűleg csak akkor javulhatna, ha az ellenzék nyerne Venezuelában. Ebben az esetben még a jelenleg érvényben lévő USA-szankciók feloldása is reális forgatókönyvé válna, amellyel levegőhöz juttatnák az országot, és hosszú távon termelést hozna az olajpiacra.
Ami pedig beleillene egy lehetséges Trump-adminisztráció terveibe is, egyik fontos céljuk lehet a jelenleginél alacsonyabb, akár 40 dolláros olajár elérése. Ezzel nem csupán a belpolitikai helyzetet stabilizálnák, például az infláció csökkentésén keresztül, de komoly fegyverténynek számítana a külpolitikában is, átrendezné az olajnagyhatalmak alkupozícióit az USA-val szemben, sőt, akár az orosz-ukrán háború lezárását is közelebb hozhatná.
Az olaj árfolyamának lenyomását a mostani tervek szerint a saját termelés további felpörgetésével, napi három millió hordó extra kínálattal oldanák meg, de ha Guyana illetve Venezuela is fel tudná pörgetni a kitermelését, hamarabb célt érnének. Maduro 2013-as hatalomba lépését követő évben még napi 2,5 millió hordót termelt Venezuela, ez mostanra az USA-szankciók hatására napi 0,6 millió hordóra apadt. Időbe telne a lerohadt infrastruktúrát rendbe hozni, de komoly tér van a kínálat növelésére, ha az USA véget vet a szankcióknak.
A hétvége után kiderül, milyen irányba megy az ország.
(Borítókép: Van választása, forrás: Getty Images)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
