Az ópiumháborúk gazdasági gyökerei
A rögzített árfolyamrendszernek számos előnye van, sokak számára megkönnyíti az életet, kiszámíthatóvá teszi a gazdasági környezetet, megszünteti az árfolyam-ingadozásokból eredő bizonytalanságot. Azonban gazdasági problémák forrása is, nem egy esetben gazdasági katasztrófák is köthetőek hozzájuk. Ez is szerepet játszik abban, hogy több európai ország habozik bevezetni az eurót.
Következő sorozatunkban négy esetet mutatunk be a történelemből, amelyek szemléltetik a rögzített árfolyamrendszer kockázatait. Az első igazán említésre méltó eset a történelemből, amikor a rögzített árfolyamrendszer tragédiához vezetett, az a Nagy-Britannia és Kína között kialakult ópiumháború és annak előzményei voltak.
Politikai feszültséghez vezető gazdasági problémák
A 19. század elején Nagy-Britannia és Kína volt a két befolyásosabb birodalom a világon (az akkor már dinamikusan fejlődő Egyesült Államok mellett), amelyek gazdasági rendszerei, kultúrái és politikai struktúrái nagyon különböztek egymástól. A gyors iparosodáson áteső brit birodalom globális terjeszkedésnek indult, és elkezdte bővíteni a kereskedelmi hálózatát, valamint új piacokat keresett a termékei számára. Kína, a Csing-dinasztia uralma alatt nagyrészt agrártársadalom volt önellátó gazdasággal, szigorúan ellenőrzött kereskedelmi politikával, továbbá erős hangsúlyt fektetett kulturális örökségének és politikai szuverenitásának megőrzésére.
A Brit Kelet-indiai Társaság, amely a nemzetközi kereskedelem meghatározó szereplője volt, kulcsszerepet játszott Nagy-Britannia és Kína gazdasági kapcsolatában. A társaságnak monopol helyzete volt Nagy-Britannia ázsiai kereskedelmében, valamint jelentős szerepet játszott a kereskedelmi útvonalak kialakításában és fenntartásában. Azonban a két ország közötti kereskedelem súlyos külkereskedelmi egyensúlytalansághoz vezetett, ami megalapozott a politikai feszültségeknek. Nagy-Britannia nagy mennyiségű teát, selymet és porcelánt importált Kínából, amelyet nagyra értékeltek Európában. Ezzel szemben Kína minimális érdeklődést mutatott a brit termékek iránt, nagy fejfájást okozva ezzel Nagy-Britanniának.
Nemzetközi kereskedelem a 19. században
A 19. század nemzetközi kereskedelmét dominálta a merkantilista gazdasági elmélet, a gyarmati terjeszkedés és az európai hatalmak dominanciája. A mostani kapitalista világgal ellentétben, amikor a kereskedelmet multinacionális vállalatok és bonyolult ellátási láncok jellemzik, a 19. századi kereskedelmet nagymértékben befolyásolta az állami politika, a monopolista cégek dominanciája (pl. Brit Kelet-indiai Társaság), továbbá a kereskedelem aranyban és ezüstben történt, ami gyakorlatilag egy rögzített árfolyamrendszert jelentett a napjainkban favorizált lebegő árfolyamrendszerhez képest. A rögzített árfolyamrendszer egy olyan rendszer, amelyben egy ország valutájának értéke egy másik jelentős valutához, például az amerikai dollárhoz vagy euróhoz, vagy valutakosárhoz van kötve. Ez azt jelenti, hogy a központi bank vagy monetáris hatóság fenntartja a valuta árfolyamát egy szűk sávban vagy egy rögzített árfolyamon a választott referencia valutával szemben. Az aranyalapú változatban az ország valutájának értéke közvetlenül egy meghatározott mennyiségű aranyhoz van kötve, és a kormány vagy központi bank vállalja, hogy a valutát előre meghatározott árfolyamon aranyra váltja, ami gyakorlatilag szintén rögzített árfolyamrendszert jelent.
A nagymértékű kereskedelmi egyensúlytalanság a két ország között nettó ezüst kiáramlást eredményezett, mivel a brit kereskedőknek ezüsttel kellett fizetniük a kínai árukért. Az ezüst folyamatos kiáramlása Nagy-Britanniában egyre csökkenő pénzérme-állományhoz vezetett, ami végül deflációt okozott, komoly kihívások elé állítva a brit gazdaságot.
Az ezüstre (vagy aranyra) alapozott nemzetközi kereskedelem gyakorlatilag megegyezik a rögzített árfolyam melletti kereskedelemmel. A monetáris/nemzetközi kereskedelem trilemma szerint, amennyiben az árfolyam fix, az áruk, szolgáltatások és a tőke mozgása pedig szabad, akkor az adott ország nem tud önálló monetáris politikát folytatni. Az önálló monetáris politika hiánya miatt az adott ország elveszti a belföldi pénzkínálat feletti kontrolját, valamint az esetlegesen felmerülő külkereskedelmi egyensúlytalanságokat is kevésbé tudja kezelni, mivel a valuta fel- és leértékelődésből származó természetes önkorrekciós folyamatokat a rögzített árfolyam gyakorlatilag kiiktatja.
Legális drogok, milliárdos üzletek, százezrek halála – Vendég: Dr. Zacher Gábor
Egyre dagad az opioid-botrány az Egyesült Államokban. Az elmúlt 30 évben akár 600 ezerre is tehető azon halálesetek száma, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók bizonyos szabálytalanságokkal. Dr. Zacher Gábor toxikológussal beszélgettünk.
Emiatt ez a rendszer könnyen külkereskedelmi egyensúlyhiányhoz vezethet, amennyiben az egyik ország nagy mennyiségben importál, míg a partnerország kevésbé hajlandó importálni az adott országból. Ez az egyensúlyhiány vagy eladósodáshoz (napjaink pénzügyi rendszerében ez történik), vagy a pénzkínálat csökkenéséhez vezethet (az 1800-as években az aranyat és az ezüst használták a belföldi fizetőeszközként is érmék formájában), ami deflációt okozhat. A defláció káros hatásai közé tartozik az adósság reálértékének növekedése, a fogyasztás és a beruházások visszaesése (ugye minek beruházni, ha a készpénzem értéke növekszik), valamint a gazdasági növekedés lassulása.
NAGY BRITANNIÁBAN PONTOSAN EZ A PROBLÉMA JELENTKEZETT ÉS SÜRGŐS MEGOLDÁS KERESÉSÉRE VOLT SZÜKSÉG A BIRODALOM RÉSZÉRŐL.
Nagy-Britannia mindent megpróbált eladni Kínának, hogy kiegyenlítse a két ország közötti kereskedelmet, beleértve a gyapjútextíliákat, a fémárukat és az ipari termékeket. Azonban ezek az erőfeszítések több okból is kudarcot vallottak, beleértve a kulturális különbségeket és a kínaiak büszkeségét, akik kevéssé érdeklődtek a brit áruk iránt. Végül Nagy-Britannia megtalálta a kívánt árut, az ópiumot. Az ópiumot brit gyarmatokon, főként Indiában termesztették, majd nagy mennyiségben csempészték be Kínába a feketepiacon. Az ópium Kínában súlyos és mélyreható társadalmi, erkölcsi és etikai problémákat okozott, beleértve a széles körű függőséget, a közösségi kohézió megbomlását és az államigazgatás korrupcióját. Ezek a problémák jelentősen hozzájárultak a kínai társadalom destabilizálásához, és végső soron az ópiumháborúk kitöréséhez.
Opioidválság: a pokoli mámor
Az elmúlt három évtizedben az opioidtartalmú fájdalomcsillapítók fogyasztásához köthető halálozási arány az Egyesült Államokban megnégyszereződött. Mintegy fél tucat tengerentúli gyógyszeripari nagyvállalat érintett, amelyek a velük szemben indított perek tömkelegét lezáró megállapodások értelmében együttesen 30 milliárd dollárt meghaladó összeg fizetését vállalták.
Út a háborúhoz
Ahogy telt az idő, a feszültség egyre nőtt, mivel az ópium fogyasztása rendkívül káros hatással volt a kínai társadalomra és gazdaságra. Az ópiumfüggőség széles körben elterjedt, aláásva a munkaképességet és a közösségi kohéziót. Végül Kína betiltotta az ópiumot, ami közvetlenül az első ópiumháborúhoz vezetett (1839-1842), mivel Nagy-Britannia más módot nem talált a kereskedelmi egyensúly helyreállítására. A háború végén aláírt Nankingi Szerződés főbb pontjai közé tartozott Hongkong átadása Nagy-Britanniának, öt kínai kikötő (Kanton, Fuzhou, Ningbo, Shanghai és Xiamen) megnyitása a brit kereskedelem számára, valamint a kínaiak által fizetendő jelentős kártérítés és vámcsökkentés. Ezek a rendelkezések mélyen megalázták Kínát, és jelentős hatással voltak a kínai társadalomra és gazdaságra, megnyitva az utat a további külföldi beavatkozások előtt.
A második ópiumháború (1856-1860) előzményei között szerepeltek az első ópiumháború után fennmaradt feszültségek és az egyenlőtlen szerződések okozta sérelmek. Kína és a nyugati hatalmak közötti konfliktus 1856-ban robbant ki, amikor a kínai hatóságok lefoglaltak egy brit lobogó alatt hajózó kínai hajót, az Arrow-t, amelyet kalózkodással vádoltak. A brit válasz katonai beavatkozás volt, és hamarosan Franciaország is csatlakozott a konfliktushoz. A háború 1860-ban ért véget a Pekingi Egyezmény aláírásával, amely tovább súlyosbította Kína helyzetét. A szerződés főbb pontjai között szerepelt tíz újabb kikötő megnyitása a külföldi kereskedelem számára, a keresztény misszionáriusok szabad mozgásának engedélyezése, valamint egy újabb jelentős kártérítés fizetése.
A második ópiumháború hosszú távú következményei mély nyomot hagytak a kínai-nyugati kapcsolatokban. Kína további megaláztatásokkal és szuverenitása elvesztésével szembesült, ami hozzájárult a „száz év megaláztatásához”. Ezek az események mély bizalmatlanságot keltettek Kínában a nyugati hatalmakkal szemben. Napjainkban Kína gyakran a nyugati hatalmak akcióit az ópiumháborúk történelmi kontextusában értelmezi, és érzékenyen reagál minden olyan lépésre, amelyet beavatkozásként vagy dominanciaként érzékel. Az ópiumháborúk öröksége ma is élénken él a kínai kollektív emlékezetben, befolyásolva Kína külpolitikáját és nemzetközi kapcsolatait.
AZ ÓPIUMHÁBORÚK KIVÁLÓ PÉLDÁI ANNAK, HOGY A RÖGZÍTETT ÁRFOLYAMRENDSZER HOGYAN JÁRULHAT HOZZÁ A NEMZETKÖZI KONFLIKTUSOK KIALAKULÁSÁHOZ.
Ezek a történelmi események mély nyomot hagytak Kína és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatokban. Az ópiumháborúk következményei a mai napig alakítják Kína nyugati országokkal kapcsolatos nézeteit és viszonyát, befolyásolva külpolitikáját és nemzetközi stratégiáit. Ez a történelmi kontextus ma is fontos szerepet játszik Kína és a nyugati világ közötti dinamikában.
(Borítókép: Joseph Henry Lynch litográfiája az első ópiumháborúról a brit hadsereg központi múzeumában, Londonban)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
