Itt az állatorvosi ló: egy igazi demográfiai katasztrófa
Dél-Koreát jelenleg a világ legsúlyosabb demográfiai válsága sújtja. Amennyiben tartósan fennmaradna a jelenlegi 0,72-es értékű 2023-as teljes termékenységi ráta, az azt jelentené, hogy 100 jelenlegi gyermekvállalási korban lévő koreainak már csak 36 gyermeke és 13 unokája lenne. A következő írás az aktuális dél-koreai demográfiai krízishelyzet legfőbb okait kívánja vizsgálni.
A legnagyobb fenyegetés
Öt évvel ezelőtt, egy 2019 augusztusi sanghaji mesterséges intelligencia konferencián Elon Musk és Jack Ma sok dologban fogalmazott meg különböző álláspontot az esemény egyik pódiumbeszélgetésén. Volt viszont egy téma, amiben teljes volt az egyetértés a két technológiai titán között. Nevezetesen az,
HOGY AZ EMBERISÉGET FENYEGETŐ LEGNAGYOBB VESZÉLY HÚSZ ÉVEN BELÜL A NÉPESSÉGSZÁM ÖSSZEOMLÁSA LESZ.
Az azóta eltelt öt évben (leszámítva Afrikát és még a világ néhány országát) a drasztikusan csökkenő születésszámok és az ezzel párhuzamosan zajló társadalmi elöregedés egyre nagyobb problémává kezd válni egyre több (már nemcsak fejlett világba tartozó) ország számára.
Nagy bajban Dél-Korea
Közelében sincs annak a drámai helyzetnek azonban még egyetlen ország sem, ahová Dél-Korea jutott el egyetlen évtized alatt. Az ázsiai országban 2023-ban 0,72-es szintre csökkent le a teljes termékenységi ráta,
AMI SZINTE PONTOSAN AZ EGYHARMADA ANNAK A 2,1-ES REPRODUKCIÓS ÉRTÉKNEK, AMI A NÉPESSÉGSZÁM ÁLLANDÓ SZINTEN TARTÁSÁHOZ KELLENE.
A következő ábrán 2007 és 2023 között láthatjuk az adott esztendő születési (narancssárga vonal) és halálozási (szürke vonal) számait Dél-Koreából:
A 230 ezres 2023-as születésszám olyan az 51 milliós országban, mintha tavaly a 9,6 milliós Magyarországon 43 ezer gyermek született volna az egyébként is negatív rekordot jelentő 85 ezer helyett.
Mindössze 11 esztendő alatt esett le a 2012-es éves 484 ezres születésszám kevesebb mint a felére, a 2023-as 230 ezer főre, ami a gyakran emlegetett japán népességi helyzetnél is gyorsabb és drámaibb demográfiai krízist vetít előre a következő évtizedekre.
Ez a demográfiai válság a villámgyors elöregedésben is nagyon élesen megmutatkozik. A 2016-os év volt az, amikor a lakosságnak egyaránt a 13,5 százaléka volt 14 év alatti, illetve 65 év feletti. Mindössze hét év alatt ez úgy változott meg, hogy immár 18,4 százaléka 65 évnél idősebb és csak 11,5 százaléka 14 évesnél fiatalabb a jelenlegi dél-koreai társadalomnak.
A 2010-es évek első felének stabil éves 200+ ezres népességnövekedése pár év alatt átcsapott az aktuális 100+ ezer fős népességcsökkenésbe.
Mi áll a háttérben?
A gyermekszületések számának drámai csökkenése mögött rengeteg ok áll, ezek között természetesen vannak világtrendek és vannak nem kis számban dél-koreai specialitások is.
Kezdjük is az okok feltárását azzal a globális trenddel, ami az egyik legfontosabb oka a fejlett világban tapasztalható születésszám csökkenésnek az elmúlt 15 év során. Ez pedig nem más, mint az ingatlanárrobbanás következtében kialakuló, főleg a nagyvárosokat sújtó lakhatási válság. A következő ábrán az angolszász világ egyes a lakhatási válságtól legjobban sújtott városai közé helyezzük el Szöult. A klasszikus „house affordability indexek” láthatóak itt, amelyek megmutatják, hogy az adott helyen hány évnyi medián háztartási jövedelemre van szükség a medián ingatlan megvásárlásához:
A fejlett világ egyik legsúlyosabb lakhatási válsága jelenleg Ausztráliát sújtja. Érdekes, hogy olvastam olyan ausztrál cikket, ahol kvázi azzal nyugtatták Sydney lakóit, hogy a szöuli helyzet még rosszabb…
Amiben teljes specialitás a koreai helyzet, az Szöul népességi, társadalmi és gazdasági súlya az országon belül. Az agglomerációkkal kalkulált 13 ezer négyzetkilométeren elterülő Nagy-Szöul lakossága jelenleg 26 millió fő, ami több mint a felét adja az 51 millió lakosú országnak. Leszámítva egyes városállamokat, nincs a világon még egy olyan hely, ahol egy városba ilyen aránya koncentrálódna egy ország lakosságának. A Dél-Korea után a dobogó második helyén álló Dániában az 5,9 millió fős lakosságból 2,1 millióan élnek az agglomerációval kalkulált Koppenhágában (36 százalékos arány), illetve a dobogó harmadik fokán a 125 milliós Japán áll a 41 milliós Nagy-Tokióval (33 százalékos arány).
Szöulnak és agglomerációjának a benépesedése folyamatos volt a koreai háborútól napjainkig tartó időszakban. Mivel a komolyan versenyző dél-koreai kapitalizmusban ebben a kvázi államon belüli városállamban voltak és vannak az igazi gazdasági lehetőségek, ezért az ingatlanpiaci kínálat nem igazán tudott lépést tartani a folyamatos beköltözői kereslettel. Ez pedig a globális okokon túl is extra ingatlanár-növekedéshez vezetett.
A fiatal koreaiakat sújtó lakhatási válság mellé még mind a férfi, mind pedig a női vonalon van olyan specialitás, ami tovább csökkenti a gyermekvállalási kedvet. Dél-Korea ugyan hét évtizede békében él, de a koreai háború nyomai még nem múltak el, ami miatt
SZÜKSÉGSZERŰ DOLOG A FÉRFIAK SZÁMÁRA A (MEGÚSZHATATLAN) KÉTÉVES SORKATONAI SZOLGÁLAT.
Ez a két év a húszas éveiben a fiatal koreai férfiaktól komoly anyagi forrásokat von el, pláne, ha figyelembe vesszük azt a koreai hagyományt, hogy a házasságba a férfi viszi a lakást, a nő pedig berendezi azt.
Apropó, házasság. A következő ábrán egyes OECD-országokban a házasságon kívüli gyermekszületések aránya látható:
Miközben az OECD átlag 42 százalék, azaz 7-ből 3 gyermek házasságon kívül születik, addig Dél-Koreában csak minden 40. gyermek születik házasságon kívül. A dél-koreai társadalmat sújtó egyik legnagyobb átok itt már tetten érhető. Ez pedig
A HAGYOMÁNYOS KULTÚRA ÉS A MODERN VERSENYKAPITALIZMUS SOK ESETBEN SZERENCSÉTLEN KEVEREDÉSE.
Máig fennáll (és mint látható teljesül is) az idősebb koreaiak részéről az elvárás a fiatalok felé, hogy gyermek csak házasságban születhet. Olyan házasságban, ahol biztosítani kellene a lakást, ahová a gyermek megszülethet. Az országon belül azonban szinte csak Szöul városában lehet kiemelkedő jövedelemre szert tenni, ahol viszont napjainkra elszabadult az ingatlanár pokol. Sakk és matt.
Mindeközben 2000 és 2020 között nagyon nagy mértékben megnőtt a magasszintű oktatásban részesülő koreai nők aránya, ami újabb nehézséget jelent a jelenlegi demográfiai csapdában. A mostani szülőképes korú nők nagy része ugyanis már jellemzően egy gyermekes családban született egyetlen utódként, ahol a szülők igyekeztek a minél minőségibb oktatást megadni nekik. Ez pedig napjainkra egyre több esetben vezet a karrier győzelméhez a családalapítással szemben a dél-koreai nők esetében. Immár 33 év közelébe emelkedett az első gyermekszületéseknél a dél-koreai anyák átlagos életkora, ami
A VILÁGON A LEGMAGASABB ILYEN ÉRTÉK JELENLEG.
Az oktatási rendszer lelki terhei nehezen számszerűsíthetőek, de az mindenképpen megállapítható, hogy a koreai gyermekek extrém nyomásnak vannak kitéve már nagyon fiatalon. A kétévesek 36 százalékához, míg az ötévesek 80 százalékához jár valamilyen magántanár, magán fejlesztőpedagógus. A versengés és a perfekcionizmus alapeleme az egész fiatalkornak. Ami kvázi a bölcsődétől az egyetemig végigkíséri a koreaiakat.
Az esetleges sikertelenségnek pedig súlyosak a következményei. Ez látható a következő ábrán is, ami az OECD országok 2020-as öngyilkossági statisztikáit mutatja meg:
Általános depresszió
Döbbenetes módon kiugrik a dél-koreai szám ebből a statisztikai adatsorból. Sajnos valahol egy manifesztációja annak az egész országot sújtó mentális válságnak, ami az ország népességének teljes vertikumát érinti. Miközben a koreai demográfiai krízis okait kutattam az alábbi, az ország depresszióját bemutató kisfilm volt talán a leginkább szemfelnyitó forrásom:
A videó végén van egy jó magyarázat arra vonatkozóan, hogy mi vezet az általános depresszióhoz Dél-Koreában. Ez pedig nem más, mint az egyszerre jelenlévő ősi konfuciánus kultúra és a modern kapitalista kultúra együtt jelenlévő és nehezen összeegyeztethető elvárásrendszerei és életvezetési alapelvei. A fő probléma az, hogy a jelenlegi helyzetben mintha mindkét dologból a rossz lenne jelen az országban. A szégyen és a megítéltetés konfuciánus gyökerei miatt például a szorongásban és depresszióban szenvedőknek csak a 7 százaléka, az alkoholizmussal sújtott polgároknak pedig mindössze a 2 százaléka fordul segítségért.
Mindeközben a modern világ materiális jószágainak a megszerzése is nyomás alá helyezi a fiatalabb korosztályokat. Ezzel szemben viszont a konfuciánus gyökerekből fakadó erős család és helyi közösség pozitív hatásai is nagyon lecsökkentek, illetve a kapitalista világ más országaihoz képest az önkifejezés (pozitív) megélésére sincs elég lehetőség.
Óriási figyelmeztetés
A dél-koreai demográfiai válság talán éppen az imént vázolt lehetetlennek tűnő elvárásrendszer miatt
MESSZE A LEGSÚLYOSABB ILYETÉN KRÍZIS A VILÁGON.
Eddig semmilyen intézkedéscsomag nem tudta megállítani az összeesőben lévő születésszámot. A helyzet immár nagyon súlyos.
Egy tartósan fennmaradó 0,72-es teljes termékenységi ráta azt jelentené, hogy 100 most fiatal és gyermekvállalási korban lévő dél-koreainak már csak 36 gyermeke és 13 unokája lenne.
Éppen ezért lesz nagyon érdekes megfigyelnünk azt, hogy mit tud kezdeni az ázsiai ország a jelenlegi szituációval az elkövetkező 5-10 évben. Mert bár Dél-Korea több speciális ok miatt tart ott a demográfiai helyzetében ahol tart, valahol mégiscsak egy óriási figyelmeztetés a hasonló problémákkal küzdő, szinte teljes fejlett világ számára.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2024. június 24-én. Borítókép: egy dél-koreai nő sétál a „Fiatalok vagyunk” című falfestmény mellett Szöulban, forrás: Anthony Wallace/Getty Images)
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
