Intelligens plüssállat

Pár éve még nagyon eleresztett fantáziára vallott volna az intelligens plüssállatok piaci megjelenését vizionálni, ám a tavalyi év mesterséges intelligencia sztorija és különösképpen a nagy nyelvi modellek (LLM) villámgyors fejlődése kapcsán manapság ez már egy teljes joggal felvethető kérdés. Mi lesz, ha a ChatGPT jelenleginél jóval fejlettebb verzióit beültetik majd plüssállatokba, akik ezzel egyfajta oktatási-nevelési robotsegéddé válnak? A mai írás fantáziálás az intelligens plüssállatról.

picture

Évek óta halogatom ennek az írásnak az elkészítését tekintettel arra, hogy nem kívántam három-négy évvel ezelőtt a saját, akkor még fantáziavilágba illő víziómat megosztani a kedves olvasóval a technológiai fejlődés egy lehetséges „gyermeknevelési” termékéről, mert azt gondoltam, hogy ez csak az én fantáziálásom. A tavalyi évben viszont berobbant az életünkbe a mesterséges intelligencia széleskörű elterjedése, amit az egyes nyelvi modellek tudományos-fantasztikus filmekbe illő fejlődése tett lehetővé.

Ezt a kibontakozást figyelembe véve pedig már nem is tűnik a valóságtól elrugaszkodott ötletnek, ha a jövőben a ChatGPT sokkal fejlettebb változatait beültetnék cuki kinézetű, a gyermekek által szerethető plüssállatokba. Ami által létrejön majd a 2-3 és 8-12 éves közötti korosztály számára egy érdekes játszó (?), nevelő, tanító társ: az intelligens plüssállat.

Tételezzük fel tehát, hogy néhány év múlva lesznek olyan plüssállatai a gyerekeknek, amelyek javarészt kész, de közben azért dinamikusan változó válasszal rendelkeznek minden a fejlődésben lévő gyermek által potenciálisan feltehető kérdésre.

Így 2024 elejéről nézve a közeljövőt, mostanság már inkább az tűnne nagyobb meglepetésnek a számomra, ha a technológiai szektor nem lenne képes ilyen intelligens plüssállat létrehozására, tömeggyártására, többféle előfizetési modellel való elterjesztésére, folyamatos fejlesztésére és szervizelésére.

Tételezzük fel tehát, hogy valamikor a közeljövőben vagyunk, az intelligens plüssállatok száma már több százmillióra rúg, és ezek a robotok aktív résztvevői a gyermekek nevelésének, oktatásának és valahol nyilván a nyugalomban tartásának. Az írás innentől kezdve egy gondolatkísérlet arra vonatkozóan, hogy miként változtathatja meg a szülők és a gyermekek életét egy ilyen találmány elterjedése, illetve hogy mekkora üzlet is lehet ez a gyártóknak.

Az első gondolat, ami eszembe jut erről, az Asimov egyik regényének a kis története, ami egy olyan bolygón játszódik, ahol a gyermekek leghűségesebb és leginkább szeretett társa a saját személyi robotjuk. Ezen a bolygón fordult elő a regényben olyan történés, hogy egy tűzvész esetén a gyerekek nem a szüleik és a nagyszüleik megmentésében segédkeztek, hanem a robotjukat igyekeztek megóvni a tűz által okozható károktól. De facto a robot volt a lelkükhöz legközelebb álló lény.

Mielőtt túlzásnak tekintenénk ezt a sztorit, muszáj végig gondolnunk, hogy a nem ritkán napi 8+ órányi képernyőidővel bíró tinédzsereknek vajon mekkora része választaná mondjuk a következő hétre a telefonját a szülei helyett, ha döntenie kellene a kettő között. Telefon nélkül a szülőkkel, vagy szülők nélkül a telefonnal?

Ha odáig jutnak a mesterséges intelligencia nyelvi programjai, hogy szinte minden 10 éves kor alatt feltehető kérdésre adekvát választ tudnak adni, akkor ez alapjaiban fogja megváltoztatni a gyereknevelés és oktatás világrendjét. Jó eséllyel ugyanis a gyermek intelligens plüssállata lesz az egész család legnagyobb tárgyi tudású és legjobban informált tagja. Nem kicsit, hanem toronymagasan. Amivel a generációkról generációkra átszálló tudásátadás folyamata az utolsó szöget is megkaphatja a koporsójába.

A KERESS RÁ A GOOGLE-N FELSZÓLÍTÁS KÖNNYEN LECSERÉLŐDHET A KÉRDEZD MEG A PLÜSSMEDVÉT, VAGY A PLÜSSOROSZLÁNT JÓTANÁCSRA.

Ami véleményem szerint gyökeres változás lehet a fiatal korosztály életében, hogy az intelligens plüssállat a telefonnal szemben már komoly érzelmi társ is lehet egy a szülei által elhanyagolt gyermek számára. Akár az elsőszámú is, amivel vissza is érünk Asimov regényének a világába.

Egy másik elképesztő aspektusa lehet egy ilyen találmány elterjedésének, hogy ezek a cukinak tűnő játékok az Alphabet/Google, a Microsoft, az Apple vagy egy még ma ismeretlen, de a jelenlegi technológiai behemótokkal versenyezni képes vállalat legfejlettebb mesterséges intelligenciáit fogják bevinni a háztartásokba, az óvodákba és az iskolákba. Ezáltal a jövő szülőinek és tanítóinak napi versenyben kell majd lenniük a top technológiai vállalatok által a plüssállatokba betáplált robotokkal. Kvázi egy olyan helyzet állhat elő, mint napjaink sakkjának a világában, ahol még a világranglistát vezető ember is vereségre van ítélve a sokadik legjobb sakkprogrammal szemben.

Beláthatatlan folyamatok indulhatnak ezzel be, amik sokkal erősebb kihatásúak lehetnek, mint amilyen a közösségi média és az okostelefonok elterjedése volt az elmúlt 15 évben.

Bármilyen mellékhatásai is legyenek az intelligens plüssállatok megjelenésének, egy dolog nagyon valószínű. Nevezetesen az, hogy egy ilyen jószág komoly tanulási versenyelőnyt fog biztosítani a gazdájának. Éppen emiatt a technológiai vállalatok számára egy igen jövedelmező terméket és hozzá kapcsolódó előfizetéses szolgáltatást jelentene az intelligens plüssállat piac.

Simán elképzelhető éves szinten 50+ millió darab eladás, 200-400 millió darabos piacméret és szintén ekkora havi előfizetői szám. Egy intelligens plüssállat eladási árát 1000-2000 dollárra becsülve, havi 50-100 dolláros előfizetési díjjal számolva, ez könnyen lehet egy éves szinten 200-400 milliárd dolláros árbevételt termelő biznisz. Ami nagyságrendileg a nagy technológiai behemótok (Apple, Microsoft, Alphabet) egyedi éves árbevételével egyenértékű.

Visszatérve az egyéni, családi, oktatási és nevelési intézményeket érintő hatásokra, úgy érzem, hogy a rengeteg kihívás mellett lehet egy érdemi pozitív hatása annak, ha a gyermekek úgy kapnak majd intelligens plüssállatokat, hogy ezért cserébe drámaian lecsökken a képernyőidejük.

A kisgyermekek képernyőhasználatának drámai következményeit taglaló figyelmeztetések ellenére már a televízió korszakában is komoly probléma volt a túlhasználat, nemhogy a tabletek és mobiltelefonok világában.

NULLA ÉS HÁROMÉVES KOR KÖZÖTT PÉLDÁUL EGYÁLTALÁN NEM KELLENE SEMMILYEN KÉPERNYŐT LÁTNIA IDEÁLIS ESETBEN EGY GYERMEKNEK.

Hogy miért? Azért, mert ekkor fejlődik ki a picinyeknél a képalkotás képessége, ami által a gyermek megtanul hallott szöveg alapján képet alkotni a fejében. Ami által képes lesz az életében bizonyos feladatokat elvégezni. A túl korán vagy túl gyakran képernyő elé ültetett gyermekek esetében pontosan ez a nagyon komoly veszély. A készen kapott képi világ módszeresen erodálja a képalkotó képességet. Éppen ezért fejezzük be ezzel a lehetséges pozitív aspektussal. Ha az intelligens plüssállat képernyőidőt váltana ki, annak mindenképpen pozitívak lehetnek a hatásai.

(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2024. január 18-án. Borítókép forrás: Getty Images)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

A telefonját nyomkodó ember

Olvasási idő: 2 p
Mi magunk is telefonunkat nyomkodó emberek vagyunk. Mi is küzdünk az algoritmusokkal, és sajnos mi sem állunk nyerésre. Éppen ezért a mai adás nem más, mint két telefonját nyomkodó ember segélykiáltása.
picture

Zsebuniverzum - 2. rész

Olvasási idő: 4 p
A világon egy helyen féltik nagyon a szülők a gyermekeiket a technológia túlzott használatától: a Szilícium-völgyben. Nem ok nélkül éreznek így. Sajnos napjainkban egyre több gyermeknél cserélődik le a 10.000 órányi gyermekkori mozgásra szánandó idő 10.000 órányi képernyőidőre.
picture

Zsebuniverzum – 1. rész

Olvasási idő: 3 p
Semmi sem hasonlítható ahhoz a világot a sarkaiból kiforgató változáshoz, amit az okostelefonok elterjedése jelentett az elmúlt évtizedben. A zsebünkben egy egész univerzum kelt életre a maga információs, hirdetési és értékesítési galaxisaival.