Tőzsdekrach ellen harcol a kommunista párt

„Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.”

Vajon honnan származik a fenti, sodró energiájú mondat?

Ne találgassanak, az idézet forrása a „Manifest der Kommunistischen Partei”. A Kommunista Párt Kiáltványa, a magyarul leginkább Kommunista kiáltványként ismert veretes alapdokumentum. Amely ugyan komoly emberek szerint intellektuális minőség tekintetében inkább szeplő a marxi életművön, de mégiscsak a kommunista pártok sziklaszilárd ideológiai alapjaként vonult be az emberiség történelmébe, vörös vonalként vezetve a mozgalom hőseinek gondolkodását az osztálytársadalmak megszüntetése felé vezető, utóbb kissé rögösnek bizonyult úton.

Abból az alkalomból idézünk belőle, és nem átaljuk ezt megtenni még alább is, újra és újra, hogy a 102 éves Kínai Kommunista Párt legfelsőbb vezetése e sorok írásának napjaiban a nehéz kőként eső kínai részvényindexek megmentésén fáradozik.

Karl Marx és Friedrich Engels 1848-ban éppúgy nem sejthette, mit hoz a jövő, ahogy mi sem, de ha a mennyországból akkor leszállt volna egy ottani alapszervezeti titkár angyal formájában, és megsúgta volna nekik, hogy 176 évvel később a dicsőséges mozgalom történetének legerősebb hajtása, egy 1,4 milliárdos lakosságú országot uraló, 98 milliós taglétszámú, kései testvérpárt azon fáradozik, hogy a termelőeszközöket birtokló tőketulajdonosokat megmentse a vagyonuk elvesztésétől, akkor lehet, hogy a szöveget végül megalkotó Marx itt-ott átfogalmazott volna néhány mondatot.

Például ezeket, amelyekben imigyen szól a burzsoá kizsákmányolókhoz:

De fennálló társadalmatokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve megszűnt a magántulajdon; a magántulajdon éppen azáltal létezik, hogy a társadalom kilenctized részére nézve nem létezik. Azt vetitek tehát szemünkre, hogy olyan tulajdont akarunk megszüntetni, amelynek szükségszerű előfeltétele, hogy a társadalom óriási többségének nincs tulajdona.

Egyszóval azt vetitek szemünkre, hogy a ti tulajdonotokat akarjuk megszüntetni. Valóban, ezt akarjuk.

Természetesen nem ez az első eset, hogy a kínai vezetés részvénypiacot próbál menteni, sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy már-már rutinjuk van ebben – mármint a csak ideig-óráig ható, de végül  hiábavaló próbálkozásban.

Az eszközök egyre kiterjedtebbek. Eleinte persze betiltják a részvények shortolását, ezt válságos pillanatokban a pénzügyi piacok tekintetében nagyobb tapasztalatú országokban is megteszik pánikba esett bürokraták és politikusok, hasonlóan „eredményesen”.

Előfordult már korábban is Kínában, hogy „megkérték” a brókercégeket, hogy 1, a saját számlájukon lévő részvényeket ugyan el ne adják, 2, sőt, vegyenek még hozzá, 3, lehetőleg oldják meg, hogy az ügyfeleik is inkább vegyenek, és ne azt a másik butaságot csinálják, azt az eladás-izét, mert az rossz.

A mostani szezonban biztosítókat is felszólítottak, hogy lesznek szívesek higgadtan ülni a befektetési portfólióikban lévő részvényeken, hidegvér, illetve lehet ám az embernek nagyobb baja is, minthogy esnek a részvényei, ha értik az elvtársak, hogy mire gondolunk.

A napokban „megkérték” a brókercégeket, befektetési szolgáltatókat, hogy a tőkeáttételes ügyletek letéti követelményeit „kezeljék rugalmasan”. Tehát azokat a proletárokat, akik nem elégedtek meg a kizsákmányolók által nekik juttatott arcpirító alamizsna elidegenített termelőeszközökbe fektetésével, hanem még hitelt is felvettek erre a megátalkodott Finanzkapital vigéceitől, azok most hadd tartsák meg a pozícióikat, a részvényeiket akkor is, ha esetleg a tőketulajdonukért a felettük köröző lelketlen keselyűk már csak kevesebbet adnának a tőzsdén, mint a hitelük értéke.

A kommunista párt természetesen egy állami részvényvásárlási programot is fontolgat, ezt a legmegbízhatóbb elvtársak által vezetett állami bankok hajtanák végre,

A PROGRAM KÖZEL 300 MILLIÁRD DOLLÁROS ÉRTÉKE MINDENKÉPPEN EL KELL, HOGY RETTENTSE AZOKAT, AKIK ALJAS INDOKBÓL, ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL EL AKARNÁK ADNI A RÉSZVÉNYEIKET.

Szép, nagy szám lenne ez a közel 300 milliárd dollár, hát még jüanban, a dollár veszedelmes kihívójában, a XXI. század leendő vezető tartalékdevizájában, az amerikai dollár sírásójában, de tudunk mondani még nagyobb számot is a témába vágóan. Az elmúlt három évben a kínai részvények piaci értéke, a hongkongi piacot is beleszámítva mintegy hétezer milliárd (7 000 000 000 000) dollárral lett kisebb. Magyar forintban kifejezve tehát a kínai dolgozók zsírján gazdagodó helyi és internacionalista tőkések hozzávetőleg kétezer-ötszáz billiót (2 500 000 000 000 000 forintot) veszítettek el az osztályharc vérzivatarában.

A nehézség a fa és a vaskarika, a kutya és a szalonna, a kör és négyszög kompatibilitási problémáival egylényegű. A piac azt jelenti, hogy önállóan cselekvő emberi lények döntéseket hoznak a javaik önkéntes cseréjének feltételeiről. Úgy nem lehet vonzóvá tenni egy befektetési eszközt, hogy puskatussal, gumibottal nyomatékosítja a hatalom, hogy pont akkor lesz tilos eladni, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Kommunisztikus ideológiai zagyvalékban előfőzött, tervutasításos, szélsőséges intervencionalizmusból egy államkapitalista boszorkánykonyha kemencéjében sem lehet egészséges pénzügyi piacot kisütni.

Erős birodalmat persze lehet. Csak legyünk tisztában azzal, hogy a csúcsra járatott bürokrácia és az erőszakos megoldások magától értetődősége előbb-utóbb minden befektetőt, minden megtakarítót utolér és elevenen megnyúz.

Adminisztratív eszközökkel, politikai kampányokkal, egy hatalmas eladási hullám után könnyen el lehet érni egy kisebb vagy akár egy nagyobb felpattanást is a kínai részvénypiacon, de ahogy a szakmánkban lassan már szállóigévé váló közkeletű bölcsesség mondja, a kínai részvénypiac legfeljebb tradingre jó, befektetésre sajnos jó ideje nem.

A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.

Világ befektetői, azon kevesek, akik még ott maradtatok, meneküljetek!

(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2024. február 14-én.  Borítókép forrás: Reuters)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.