A forint izgalmas évei: képzelt interjú egy ifjú veteránnal

Kedves Magyar Forint, megtisztelő, hogy interjút ad, köszönjük! És ugye nem bánja, hogy ifjú veteránnak tituláltuk a címben?

Nem, dehogy. Nagyon is találó az elnevezés, végül is sok tanult kollégámhoz képest egészen fiatal pénznem vagyok. A font vagy a dollár több száz évesek már, és akkor még nem is beszéltünk az euróbevezetésben elhunyt nagy öregről, a drachmáról, aki az ókorban született! De ha a hazai nyugdíjkorhatárt nézzük, meg azt a sok mindent, amit már átéltem az elmúlt bő 77 évben, akkor bizony a veterán jelzőt is el kell fogadnom. 1946. augusztus 1-én születtem ugyanis, de a középkorban persze már voltak forint nevű őseim. Károly Róbert aranyforintjára különösen büszke vagyok. Tudja, az 1300-as években, amikor…

Bocsásson meg, igazán nem szeretném önbe fojtani ezt az izgalmas visszaemlékezést, de kanyarodjunk vissza inkább önhöz személyesen: 2020-23 folyamán sok nehézséget élt át, hogy van mostanában?

Hát, bizony az elmúlt három-négy év nem volt egyszerű. A 2010-es években már-már kezdtem megszokni a fokozatos gyengülgetést, gondoltam, biztos a korral jár… de ami 2020-tól jött! A Covid is erősen megviselt, egy majdnem 8 százalékos zuhanás tavasszal, amikor a Covid-korlátozások kezdődtek, aztán a 370-es szint közelében kicsit meg is szédültem… Kicsit feljebb is kellett emelni a kamatomat, de akkor még csak az egyhetes betétit egy cseppet. Ha akkor tudtam volna, mi vár még rám…

Merthogy jött az infláció, az európai energiaválság, a háború…

Ne is mondja! 2021-ben még egészen szépen stabilizálódtam, bár az inflációm kicsit megemelkedett, de a magyar GDP is megugrott, szépen korrigált a Covid miatti visszaesés után. Az év vége felé viszont már egy kicsit kezdtem gyanakodni, hogy bujkálhat bennem valami: az infláció akkor már 7 százalék fölött járt, miközben a kamatok még alig voltak 2 százalék fölött. És akkor jött a soktényezős infláció 2022-es gyorsulása – költségvetési stimulussal, energiaáremelkedéssel, aztán a háborús helyzettel. És hát magunk közt szólva a gyengélkedésemmel én is hozzájárultam az infláció gyorsulásához.

Akkor jártam először a 400-as szint felett, és bizony 70 éves kor fölött annyi gyengülés olyan hirtelen azért már megviseli az embert… illetve a devizát, persze.

Még ha nem is voltam teljesen egyedül ezzel a helyzettel, zloty barátom is jelentős leértékelődésen ment keresztül akkoriban. Viszont az energiamérlegünk borulása sokkal nagyobb volt, mint a régióban általában, így a devizafinanszírozási igény megugrása a fizetési mérlegben szintén nem tett jót nekem. Kellett is kamatemelés bőven, 2022-ben 2,40 százalékról 13,00 százalékra, aztán év végén még a normál alapkamaton felül 18 százalékra. Akkor (410-420 körül) azért kicsit meg voltam ijedve.

Azért az infláció kérdésétől ne kanyarodjunk el teljesen. Hogy is volt az pontosan?

Arról a 25 százalékot elérő durva inflációról nem szívesen beszélek, főleg, hogy 40 százalék feletti élelmiszerinflációval is járt. Na hallja, az én múltammal! Háromnegyed évszázad alatt elég sokat veszítettem a vásárlóerőmből, de azért 34 százaléknál nagyobb éves átlagos inflációs rátám sose volt! Az is csak a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás éveiben. Egyébként 2000-től már egyszámjegyű inflációt hoztam, 2001-10 között 5,7 százalékos, 2011-20 között 2,3 százalékos éves átlaggal. Nem akarok elmerülni a nosztalgiában, de tudja milyen erős voltam, amikor megszülettem? 1946-ban mindössze 11 forintot kellett adni belőlem egy dollárért. Akkor még a váltótársam, a fillér is olyan jó kondiban volt, hogy a kétfilléres érmének is volt értelme, és az 5 filléressel együtt egészen 1992-ig forgalomban voltak. A váltótársam ma már nem nagyon dolgozik velem, de a folyószámlákon még ott van mint digitális elszámolási egység. A precíz kamatszámításhoz vagy a devizaárfolyam-jegyzésekhez például ma is nélkülözhetetlen a segítsége.

Gazdaságpolitika és euró

Ha már a kamatot említette, mostanában milyen a viszonya a monetáris politikával?

2022-ben már egyre erősebb támaszt kaptam a monetáris politikától, de a Covid előtti (nominális) fényemet még így sem nyertem vissza. Mondjuk, akkor nem is volt olyan nagy infláció. Nem mondom, hogy nem szívesen támogatom meg egy kicsit az exportunkat, de így magunk között bevallom: általában jobban szeretem, ha ezzel a feladattal más versenyképességi mutatók foglalkoznak. Ott vannak mindjárt a nominális bérköltségek, a munkaerő-hatékonyság… persze tudom, más szempontok is vannak. Én hosszabb távon sosem éreztem magam ebben a munkában elég hatékonynak, de hát engem sokszor könnyen rá lehetett venni egy kis gyengülésre. A lassú, kiszámítható gyengüléssel általában nem is nagyon voltak problémáim, de hosszabb távon azért ennek is megvannak a kockázatai. Most mindenesetre úgy érzem, hogy az infláció elleni küzdelmet jobban tudom szolgálni, ha nem gyengülök újra olyan ütemben, mint tavaly.

Többször is szóba hozta a hosszú táv kérdését, de ha nem túl indiszkrét a kérdés, pontosan milyen hosszú távra tervez? Az euróbevezetésre gondolok.

Az euróbevezetés bizony egy fogas kérdés! Eleinte elszomorított, hogy olyan öreg harcostársakat veszítettem el az euró miatt, mint a francia frank vagy a spanyol peseta. És persze ott volt az egykori fő jegyzésdevizám, a német márka, akit jelenlegi formáját tekintve egészen fiatalon ért a leváltás. De ma már nem vagyok borúlátó. Az euró ugyan néhány születési rendellenességgel jött világra, nem volt például kellő méretű közös költségvetés vagy közös kötvénypiac mögötte, de így is szépen meg tudott erősödni a dollárral szemben, és az inflációja is elég alacsony volt. Persze ennek se tudott mindenki örülni, de hát ki érti az embereket? Az egyik erős devizát akar, a másik gyengét, az egyik önálló monetáris politikát akar, a másik erősebb európai integrációt. Én nem akarok politizálni, de úgy tudom, a nyugdíjazásom nem szerepel ennek az évtizednek a terveiben. Pedig ki tudja: talán jobb lenne, ha szépen nyugdíjba mennék, jöjjenek a fiatalok, itt az euró, 25 éves ifjú titán…

Bizony, 2024-ben negyed évszázados fennállását ünnepli az euró! Ön hogyan tekint euróövezeti kollégájára: inkább partner vagy versenytárs?

Most mondhatnám, hogy a közös devizák elveszik a munkánkat, de nem akarok populista lenni. 1999-ben 11 kollégám ment nyugdíjba az euró bevezetése kapcsán, aztán az azóta eltelt időben még további 9. Talán ez az élet rendje, nem is tudom, hiszen az euró terjedésében nem csak pénzpiaci-gazdasági megfontolások játszanak szerepet. De én maradnék a saját szakterületemnél, a devizapiacoknál: semmi rosszat nem szeretnék mondani fő jegyzésdevizámról és fő kereskedelmi partneremről. Ez könnyen érthető is, hiszen össze vagyunk kötve, sokan forintárfolyam alatt is valójában az EUR/HUF árfolyamot értik. Ilyen szempontból természetesen partnerként tekintek a közös európai devizára. De azt is megértem, hogy olyan időkben, amikor kicsit megrendül az egészségem, például gyors gyengülés fog el, vagy éppen túlságosan ingadozónak látszom, akkor bizony versenyeznem kell az euróval a befektetések vagy éppen a vállalati hitelezés területén. Sajnos inflációban mindig ő volt a jobb, pedig a 2010-es évek közepétől én is nagyon igyekeztem. Talán a 20 százalék fölötti 2022-23-as inflációs hónapok már elhomályosítják azoknak az időknek az emlékét, de például 2014-ben és 2015-ben nekem is negatív éves átlagos inflációm volt!

Mi jöhet ki hosszabb távon ebből a kettős euró-forint viszonyból?

Egy olyan közös deviza mögött mint az euró sokkal erősebb támogatás van, mint amit egy kis ország önmagában tud nyújtani. Azt viszont, hogy ez a vonzóbb, vagy a saját deviza jelentette nagyobb mozgástér – ami bevallom, néha nagyobb nehézségeket is jelent – a gazdaságpolitikai döntéshozóknak kell megítélniük. Egy olyan kis nyitott gazdaságban, mint Magyarország, ahol a külkereskedelem meghatározó a GDP egészét tekintve, sok előnnyel járhat egy stabil devizaövezethez való csatlakozás. Ugyanakkor ehhez kellően felkészültnek is kell lenni, és nem árt, hogy ha az előírt kritériumok mellett a kellő reálgazdasági fejlettség is megvan, és a megtakarítók sem járnak rosszul a váltáskor.

Digitalizáció

Ha már fiatalokat és versenytársakat említettünk, mi a véleménye a kriptodevizákról, például a bitcoinról, aki a mai napig is a legnagyobb közöttük?

Na hallja, hogy valaki ilyen volatilitással devizának nevezze magát?! Már elnézést, de még rendes kibocsátója sincs. Ahogy látom, a nagy jegybankok sem örülnek neki, inkább saját megoldásokat fejlesztenek. Nekem semmi bajom ezekkel a digitális fiatalokkal, befektetési eszköznek még jók lehetnek, na de devizának, pláne globális devizának…

Úgy látom, azért kissé elragadták az érzelmei. A bitcoin olyan kunsztokat tud, amiket előtte a digitális és központi elszámoló nélküli pénzek nem nagyon tudtak, ellenőrizhető nyilvántartással működtet gyors globális tranzakciókat.

Azért hasonló trükköket én is tudok, és nekem is van digitális verzióm! 74 éves voltam, amikor olyan mutatványt gyakoroltam be, mint az azonnali átutalás, és mondhatom, hogy azóta is nagyon jól megy, még hétvégén is. Na ezt csinálja utánam egy bitcoin! A központi kibocsátó pedig olyan jogi hátteret és biztonságot ad, amiről szerintem a kriptodevizák még sokáig csak álmodozhatnak.

Egyébként hadd mondjam el, hogy én már akkor digitális voltam, amikor a kriptók még a blokkláncos csattogós lepkéjüket se tologatták.

A Bankközi Klíring Rendszer már lassan 30 éve, 1994 vége óta működik, azóta a bankközi forintforgalom teljesen elektronikus alapokon valósul meg. Tudta ön, hogy a teljes M2-es állományom 80 százaléka digitális kereskedelmi banki pénz? Jó, a fizetési forgalomban még nem értem el ilyen magas digitális arányt, de azért én se vagyok teljesen bankjegyhez ragadt papírdeviza! A kiszámíthatóságról pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy forintra folyamatosan 8-10 ország elemzőitől lehet a magyar gazdasági folyamatokon alapuló árfolyamelőrejelzéseket találni. Próbálta már maga a bitcoin árfolyamát előrejelezni?!

Bevallom, egy fundamentális bitcoin-modell kalibrálásával lehet, hogy gondjaim lennének… de ott van például a bitcoin korlátos kínálata, nem lehet csak úgy elinflálni.

A bitcoin mint digitális arany, igaz? Hááát… Hondurasban például valahogy elérte, hogy hivatalos pénznemnek nevezzék ki, de úgy hallom, azért nem megy simán a dolog. A valódi fizikai arany egy igazán különleges kolléga, már akkor a pénzügyi szakmában volt, amikor az emberek még érméket se vertek. Ráadásul egyszerre több eszközosztályban is szerepel, és bár egyetlen országnak sem hivatalos pénzneme, a világ szinte összes jegybankjával ma is elég jóban van. Amikor a kínálati rugalmassága a világgazdaság igényeihez képest már kevésnek bizonyult (illetve különösen, amikor a dollár 1971-ben viharosan szakított vele) és a hitelpénzrendszer egyre népszerűbb lett, ő is egyre inkább a befektetési szakmára kezdett koncentrálni. Hajlott korához képest fizikailag is nagyon erős maradt, a mai napig is megbecsült munkatárs az ékszeriparban és az elektronikában is. Néha én is dolgozom még vele, az utóbbi években nagyon szép forint arany emlékérmék jöttek ki. De visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: hogy az arany a bitcoint digitális rokonának tekinti-e, arról inkább tessék őt kérdezni.

2024

Rendben, akkor maradjunk a közeljövőnél: mire számít 2024-ben?

Nagyon szeretnék már egy kis nyugalmat! Ez az évtized nekem kicsit húzósan kezdődött, de persze ezzel nem vagyok egyedül. Az inflációm tavaly sokat csökkent, de úgy érzem még nem eléggé. Az idén viszont 5-6 százalék között, jó esetben kicsivel 5 százalék alatt lehet az éves átlagos infláció, szóval a tavaly decemberi 5,5 százalékhoz képest 2024-ben trendszerű javulást nem várok. A jegybank alacsonyabb, 3% +/- 1 százalékpontos inflációt céloz, de ők is és a piaci szereplők is inkább 2025-re látják ezt elérhetőnek. Az irányadó kamatom viszont még bőven csökkenhet, hiszen még kétszámjegyű tartományban, 10,75 százalékon kezdte ezt az évet. Igaz, ezt a kamatpiac és forward kollégáimmal én is már bőven beáraztam, talán egy kicsit túl optimistán is. Viszont ha a jegybank még továbbra is tartani kíván egy nemzetközileg is versenyképes pozitív reálkamatot, akkor lehet, hogy az év közepe felé 7 százalék közelében leáll a kamatcsökkentési folyamat.

És a nemzetközi hatások, árfolyamkilátások?

Persze, sok múlhat az EKB és a Fed döntésein is, azaz, hogy mikor és milyen lendületesen kezdődnek az idén tavasztól-nyártól várt új kamatvágási ciklusok. A globális hatású geopolitikai feszültségek és az idei évben világszerte következő jelentős parlamenti, illetve elnökválasztások esetleges piaci-gazdasági hatásai sem elhanyagolhatóak. Sokan erősebb dollárárfolyamra számítanak, ami kockázatot jelenthet a feltörekvő piacok számára. Ezekkel a külső kockázatokkal együtt is, és a hazai költségvetési kockázatokat is figyelembe véve, a magyar reálgazdasági háttér javuló GDP-dinamikával és erősebb fizetési mérleggel kecsegtet 2024-ben, ezek is segíthetik a stabilitásom javulását. Tudom, a stabilitásnak és a már most is látható alacsony volatilitásomnak a traderek nem mindig örülnek, de megnyugtatok mindenkit: erre is lehet jó befektetési pozíciókat építeni. Ráadásul egy stabil, visszafogott leértékelődést hozó trendbe azért beleférnek mozgalmas időszakok, amikor egy jól eltalált forward vagy opciós pozícióval, vagy éppen egy részvény-kötvény portfólió devizaarányának beállításával szépen lehet pénzt keresni velem! A profithatások tekintetében kérdezzék meg privátbankárukat, tanácsadójukat…

Köszönjük az interjút és kellemes árfolyamingadozást kívánunk 2024-re!

(A cikk először a G7.hu oldalán jelent meg 2024. január 27-én. Borítókép: kétszáz forintos bankjegy, forrás: Profimedia)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.